Az elmúlt hetekben lépten-nyomon feltűnnek a városban és a levegőben bukdácsolva, nehézkesen röpködnek a kékes-fekete csillogású, sárga öves pillangók, a fehérpettyes álcsüngőlepkék. Mivel általában nem jellemzők Budaörsön, utána jártunk, hogy kerültek ide, ráadásul ilyen nagy mennyiségben.
A fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea vagy Syntomis phegea) mérete 3,5 és 4,5 centiméter közötti, június-júliusban nappal erdei tisztásokon, kaszálókon, legelőkön található, de bárhol előfordulhatnak, a vaksziktől az alhavasi rétekig – olvasható a Búvár Zsebkönyvek sorozatban dr. Kalmár Zoltán „Lepkék„ című tanulmányában. Ebből az is kiderül, hogy a virágok nektárját szívogatja és lassan, rosszul repül. Külseje a csüngőlepkékre emlékeztet, de „álcsüngő”, mert a medvelepkék családjába tartozik.
Az interneten több oldalon tévesen szerepel, hogy a fehérpettyes álcsüngőlepke mérgező, ezért nincsenek ellenségei, vagyis nem zsákmányállat. Azonban ez nem igaz, tehát nem magyarázat a nagyszámú rajzásra sem – ezt már dr. Ronkay Lászlótól tudtuk meg, aki Magyarország egyik neves lepkésze és a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. A mi lepkénk tehát csak hasonlít a valóban mérgező, a melegvérűek számára kellemetlen ízű csüngőlepkékhez. Még lassú röpte is azokét utánozza, lévén a csüngőlepkék ’tudatában vannak’ érinthetetlenségüknek, ezért nem menekülnek a madarak és emlősök elől. „De a kétéltűek és a hüllők már minden további nélkül megeszik mind a csüngőlepkéket, mind az álcsüngőket, a ragadozó rovarok és pókok pedig pláne” – mondta kérdéseinkre válaszolva a szakértő.
Arra, hogy az álcsüngő miért nem mérgező, dr. Bálint Zsolt, Magyarország másik neves lepkésze, a Magyar Természettudományi Múzeum másik főmúzeumológusa adott magyarázatot. „A hernyók a legkülönfélébb lágyszárú növényeket is elfogyasztják, olykor mohát is, tehát nem valószínű, hogy testükben méreganyagokat halmoznának fel, ezzel is csökkentve a potenciális ragadozóik számát” – osztotta meg velünk. Szerinte sokkal inkább a hernyók szőrössége az, ami miatt a madarak és ízeltlábú ellenségeik nemigen kedvelik őket. „A lepkék darazsakra is emlékeztetnek színezetükben és mozgásukban. Emiatt sem vadásznak rájuk a nappal mozgó madarak és egyéb gerincesek” – tette hozzá.
Mindez remek, de akkor miért is van idén Budaörsön fehérpettyes álcsüngőlepke invázió? Sajnos a szakemberek sem igazán tudják az okát, csak feltételezéseik vannak. Annyit mindegyikük bizton állít, hogy mivel a lepke lárva alakban (hernyóként) telel át és csak tavasszal bábozódik, az enyhe tél miatt kevés lárva pusztult el. Továbbá előfordulhatott, hogy a hernyók és a rövid ideig a föld felszínén fekvő bábok ellenségei is kevésbé tizedelték az állományt, mint máskor. Az időjárás pedig azzal is kedvezhetett, hogy kevésbé betegedtek meg a fejlődési alakok a baktériumoktól, a vírusoktól.
„Az egyik évben az egyik faj jelenik meg feltűnően nagy számban, a következőben egy másik. Aztán évekig nem találkozunk velük. Az időjárási viszonyok, a szezonalitás, az enyhe tél, a csapadékos vagy száraz tavasz igen komoly szerepet játszik egy-egy rovarfaj felszaporodásában” – fogalmazott lapunknak immár dr. Haltrich Attila, egyetemi docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a kertészei egyetem rovartan tanszékéről. „Mindehhez a fehérpettyes álcsüngőlepke esetében még az is hozzájárulhatott, hogy lárvája sokféle tápnövényen képes kifejlődni, a múlt év második felének időjárása pedig szintén kedvezett ennek” – tette még hozzá.
Abban végül is egyetértenek a szakértők, hogy idén valóban feltűnően elterjedtek ezek a lepkék lakott területeken. De „azt valószínűleg senki nem fogja tudni önöknek megmondani, hogy pont idén miért van olyan sok Amata phegea (fehérpettyes álcsüngőlepke) Budapest környékén, mert ahhoz igencsak kiterjedt vizsgálatok sorozatát kellett volna elvégezni az elmúlt 15-20 év mindegyikében, célzottan és kifejezetten az adott populáció sajátosságait vizsgálva. De ilyen kutatás nem volt, mert ez az állat minden évben és szinte mindenütt gyakori, olykor tömeges. Most épp csak az feltűnő, hogy nagyobb egyedszámban fordulnak elő lakott területeken, mint az elmúlt néhány év bármelyikében, és valóban megjelennek az aszfaltrengetegben is. Most épp ilyenek a viszonyok, az adott populációban megnövekedett az állatok mozgási hajlama, és minthogy a lepke nappal repül, elég lassú is, és feltűnő színezetű, ezért az átlagember is észreveszi őket. De minden évben számos lepkefaj van, csakhogy mivel általában az álcsüngőknél gyorsabban repülnek és ritkán mutatkoznak a felszín közelében, illetve nem nappal, hanem éjszaka aktívak, ezért a közember nem látja őket, nem szerez róluk tudomást” – fejtegette ismét dr. Ronkay László. „Én úgy gondolom, egyszerűen a faj populációs ciklusa és az időjárási körülmények kedvező együttállása miatt van most épp ennyi belőlük, és amikor nagy tömegrajzás van, akkor a nagy számok törvénye értelmében több lepke jelenik meg azokon a helyeken is, ahol egyébként hernyóként nem fordulnak elő” – zárta gondolatmenetét.
Végül még egy vélemény: „Az minden fajnál előfordulhat, hogy egy tömeges elszaporodás után az egyedek elvándorolnak, újabb élőhelyeket keresni„ – jegyezte meg dr. Rézbányai László, a luzerni természettudományi múzeum szakértője -, ami szintén egy lehetséges magyarázat arra, hogy miért pont most és miért pont itt tűntek fel nálunk ilyen mennyiségben: mert itt találtak újabb élőhelyet.
Fotó: Borhegyi Éva és Sisa Tamás
