„Magyar cukrászdák és kávéházak”, köztük a Suhajda

0
757

A Budaörsön 2012-ben megnyitott Suhajda Cukrászda tulajdonosa, Szentadrási Szabó Emese meséli a most megjelent „Magyar cukrászdák és kávéházak” című kötetben, hogy felmenője Suhajda József 1910-ben Szegeden nyitotta meg az első Suhajda Cukrászdát. A könyvet, melyben közel száz család történetét ismerhetjük meg, tegnap délután a PostART-on mutatták be.

„A jó magyar pálinka”, majd „A jó magyar sör” után megjelent a „Magyar cukrászdák és kávéházak” is, aminek a bemutatója tegnap délután volt Budaörsön a PostART-on.

A kötetben közel száz család történetét ismerhetjük meg, melyekről a riportok ma is működő cukrászdákban készültek. Ezek közül az egyik a Budaörsön 2012-ben megnyitott Suhajda. A tulajdonosa, Szentadrási Szabó Emese meséli el, hogy felmenője Suhajda József 1910-ben Szegeden nyitotta meg az első Suhajda Cukrászdát, ahonnan egy váratlan tűzeset után az 1920-as években Budapestre költözött, amit 1950-ben, már az alapító halála után két évvel államosítottak. Ám az egykori alapító 1914-ben bonbonjával elnyerte a Párizsi Édesség Világkiállítás fődíját és utána évtizedekig világszínvonalú szakmai munkát végzett. A mai, budaörsi Suhajda Cukrászdával Emese ezt indította tehát újra, az idén 108. születésnapját, korához képest jó egészségnek örvendő nagymamája, Ilonka néni (róla ITT írtunk) által megőrzött receptekre alapozva és férje, Pohl Ákos biztatására. A jelenlegi, nagyon színvonalas kínálat persze már nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a családi hagyományoknak köszönhető, hanem sokkal inkább annak, hogy Emese – miután építészből átképezte magát a szükséges iskolák elvégzésével cukrásszá – folyamatosan tanul és igen kreatív módon építi be a 21. századi nemzetközi trendeket a saját süteményeibe.

A tegnapi könyvbemutatón Bán Ágnes szerkesztő riporter – mielőtt Emesét és a kötet szerzőjét, Bihari Zoltánt kérdezgette volna – három rövid részletet vetített le a 2000-ben készült „Csokoládé” című (ITT megnézheti) filmből, azzal felvezetve, hogy az édesség kedvelése „bűn, de ha megkóstoljuk, a mennyekben járunk; vendégeknek készítjük és szerelembe visz minket”.

A beszélgetés után ebbe a bűnbe bizony itt és most mi is beleestünk, mert a Suhajda vezetője nem jött üres kézzel, kóstolót is hozott.

S bár a nyomdából szinte frissen és ropogósan érkezett, 432 oldalas, nagyméretű, sok-sok gyönyörű fotóval illusztrált könyvbe csak belelapozni lehetett, kiolvasni nyilván nem volt rá idő a helyszínen, Páder Petrának, a Budaörsi Latinovits Színház művészének köszönhetően ebből is kaptunk tartalmi ízelítőt. A Suhajda Cukrászdáról szóló „Újjászületés a présházban” című fejezetből olvasott fel, és a Monarchia Rétesházról szóló fejezetből a gödöllői Köntös Sándor vállalkozását ismerhettük meg. Ez utóbbinak annyi a budaörsi vonatkozása, hogy a ma már franchise rendszerben országos hálózattá bővült rétesháznak van egy kis üzlete nálunk is a Károly király utcában.

A „Magyar cukrászdák és kávéházak”, mint a bevezetőben írtuk, egy sorozat része, amibe a szegedi Nemzeti Értékek Könyvkiadó tavaly vágott bele. Tematikusan mutatnak be egy-egy szakmát, ágazatot, igényes, ismeretterjesztő albumok formájában.

Bihari Zoltán a tegnapi bemutatón Bán Ágnes kérdéseire válaszolva egyebek között elmesélte, hogy kifejezetten törekedtek arra, hogy a méltán híres budapesti cukrászdákon kívül minél több vidéki, családi vállalkozást is bemutassanak, és azt is megtudtuk tőle, hogy ezek az egészen kis településeken is megtalálható, friss, finom süteményekkel vasárnap is nyitva tartó cukrászdák magyar sajátosság.

Azt pedig már lapunknak mondta el, hogy a szakmai kamarán illetve szövetségeken kívül (külön köszönet Vojtek Évának) sok más helyről is kaptak még ajánlást, hogy mely vállalkozások kerüljenek bele a kötetbe. És bár az ezekben a cukrászdákban forgalmazott termékek minősége nem volt fő szempont, egy mindössze hároméves múltú kis cégről mégis azért írt (a helyi szövetségi elnök véleményével szembe fordulva), mert sehol máshol olyan finomat nem evett, mint ott.