A budaörsi Lázár Tamás párosban, a zalaegerszegi Kulcsár Kristóffal megnyerte a Korosztályos Országos Tenisz Bajnokságot s így magyar bajnoki címet szerzett. Most a Budaörsi Napló hasábjain is bemutatjuk az ország 5. legjobb tizenkétéves teniszezőjét, aki már nyilatkozatával is a profik nyomdokaiba lépett.
A tizenkétéves Lázár Tamás Krisztián Budaörsön él családjával. Hétévesen határozta el, hogy teniszező lesz, és jó úton jár afelé, hiszen jelenleg a legjobbak között tartják számon korosztályában. Magántanulóként tanul otthon, de minden nap edz, hogy a legjobbak közt is a legjobb legyen.
Mikor kezdtél teniszezni?
L. T.: Hat éve teniszezem. Több sportágat is kipróbáltam előtte. Ötévesen vízilabdáztam, de egyszer valaki lenyomott a víz alá, akkor elment tőle a kedvem. Fociztam is két hétig, nagyon kicsi voltam még, az edző mondott valamit, mire elkezdtem sírni, azt akkor hagytam abba. Teniszezni a nővérem kezdett el először, utána az apukám meg az anyukám is elkezdte, végül én is. Két-három évig itt teniszeztem a Budaörsi Teniszcentrumban, azután átmentem egy másik klubba, a XI. kerületi ALFA Tenisziskolába, ahol vannak idősebb játékosok, akik jó sparring partnerek. Ott inkább fölfelé játszom. Az első versenyem pont a szülinapomon volt, hétéves voltam. Egy csapatverseny volt, és amikor megnyertem a meccsemet, akkor döntöttem el, hogy teniszező akarok lenni, igazán akkor szerettem bele. Jó érzés versenyezni. 2019-ben, már F12-ben nyertem először versenyt, Szentesen dupláztam, egyéniben és párosban is győztem. Budaörsön is megnyertem egy tornát, ahol nálam idősebbekkel is játszottam. A döntőben 4:0, 4:0-ra nyertem egy nálam egy évvel idősebb fiúval szemben.
Mesélj a Korosztályos Országos Bajnokságról!
L. T.: Idén augusztusban F12-es versenyszámban Kulcsár Kristóffal párosban megnyertük az országos bajnokságot. Mi voltunk a harmadik kiemeltek, és a második kiemelteket megvertük az elődöntőben match tie-break-ben. Nagyon szoros meccs volt, az első szettet elvesztettük, onnan jöttünk vissza. A második szettet megnyertük és a match tie-break-et is 10:5-re megnyertük. A döntő az simább volt, azt két szettben megnyertük. Őszintén szólva, az első meccs után, ahol győztünk, nem hittem volna, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot, mert az elsőn nem játszottunk jól. De aztán egyre jobban ment a játék és a végére már úgy éreztük, verhetetlenek vagyunk, nagyon belejöttünk mind a ketten. Össze vagyunk szokva, sokszor indultunk már együtt versenyeken, ezért könnyebb volt. Kristóf nem a mi klubunkhoz tartozik, ő zalaegerszegi és egyébként a barátom. Mindig azoktól kaptunk ki a korábbi Országos Bajnokságon, eddig háromszor, akiket most megvertünk match tie-break-ben, az elődöntőben. De most szerencsére nekünk sikerült nyerni és ezt úgy ünnepeltük meg, hogy lementünk a horvátországi nyaralónkba, utána meg a Balatonra, mind a ketten, a szüleinkkel persze. Egyéniben a nyolcaddöntőig jutottam ötödik kiemeltként, ott két sima szettben kikaptam a negyedik kiemelttől.
Az OB-n kívül milyen eredményeidet emelnéd még ki?
L. T.: Az első verseny, amit megnyertem F12-ben, a már említett szentesi volt, ahol nyertem egyéniben is meg párosban is. A Budapest Bajnokságon harmadik lettem, ott az első kiemelttől kaptam ki, döntő szettben, harmadik lettem. Aztán idén F12-ben nyertem három-négy versenyt. F14-ben is indultam, ott még nem nyertem, de már azért stabilan megyek egy kört, azaz legalább egy meccset mindig hoztam F14-ben. Kétévenként vannak az osztályok, tehát jövőre már F14-ben versenyzek. Ott már csak egy évvel lesznek idősebbek nálam. Most hétvégén (szept. 26-27.) a klubunkban volt egy F14-es verseny, s mentem egy kört, de úgy, hogy 4:1-em volt az első szettben, amit aztán elbuktam 6:4-re. Utána megnyertem a másodikat 6:0-ra, a match tie-break-ben pedig 8:9-ről, meccslabdáról fordítottam és megnyertem 12:10-re a tie-break-et. Másfél évvel idősebb volt nálam az ellenfelem. Utána az első kiemelttel játszottam, aki két évvel idősebb nálam (10. a ranglistán a korosztályában), tőle kikaptam 6:1, 6:2-re, de 50 perces volt az első szett. Keményen játszott, de tudtam vele tartani a tempót, nem ütött le annyira a pályáról. Szoros meccs volt.
Tanulmányaidat hogyan végzed?
L. T.: Magántanuló vagyok, ezért sok időm van, mert csak félévente vizsgázom a berceli Széchenyi István Általános Iskolában, ami Salgótarján közelében van. Azért ott, mert bár korábban a Budaörsi 1. Sz. Általános Iskolába jártam, de azután átmentem egy magániskolába, egy amerikai suliba, de az megszűnt. Ez az iskola vizsgáztatott Bercelen, és azóta mindig ott vizsgázom. A tananyagot email-en elküldik és könyvekből tanulok otthon. Anya szokott segíteni, amikor nem értem a feladatokat. Egy nap egy tantárggyal foglalkozom, másfél-két órát tanulok naponta. Szerintem könnyebben meg lehet érteni a tananyagot így, hogy a saját tempómban tanulhatok, mint a suliban. Általában egyedül tanulok. Nem könnyű, de jobb a környezet, kényelmesebb és én jobban szeretem az otthoni tanulást. Az angol az egyedüli tantárgy, amit tanár tanít, Zoom-on keresztül. Amerikából származik, de már nyolc éve itt él, tud magyarul. Vele szokott órám lenni kétszer egy héten, ezért valamennyire tudok már angolul. Jó, ha egy teniszező tud angolul, például, ha elmegy egy nemzetközi versenyre.
Van külön étrend számodra?
L. T.: Régebben voltam dietetikusnál, aki csinált nekem egy étrendet, anya szokott erre odafigyelni. Csökkentett szénhidrát tartalmú kajákat eszem, például tésztából. Inkább a fehérje a fontos, hogy építse a szervezetet, elősegítse a növekedést. Egy sportolónak többet kell ennie, mint egy átlagembernek, mert több kalóriát éget. Egyszer lemértem, egy háromórás edzésen 500 kalóriát égettem. Azt be is kell pótolni, de persze nem mindegy, hogy mivel.
Példaképed van?
L. T.: Djokovic az első számú kedvencem, meg a fiatalokat szeretem nagyon, például Denis Shapovalov-ot és Alex de Minaur-t. De Fucsovics Márton is az egyik kedvencem, ő is az egyik példaképem, főleg azért, mert magyar. Vele játszottam is már, itt Budaörsön, egy rendezvényen, amire elhívtak.
Melyek a jövőbeni terveid?
L. T.: Azt szeretném megcélozni, hogy egyéniben is magyar bajnok legyek. Minél hamarabb. Úgy érzem, hogy egyre közelebb vagyok a korosztályomban a legjobbakhoz, mert egymás után kétszer is nyertem szettet a legjobb játékossal szemben, itt Magyarországon, F12-ben.
Mesélj az edzéseidről!
L. T.: Naponta egyszer-kétszer van tenisz edzésem, ebből reggel csak néha van, délután viszont mindig, három órát edzek, egy óra kondi van és utána két óra tenisz. A fizikális felkészülés a tenisz meg a kondi. A kondiedzés is nagyon fontos, bírni kell a terhelést. Futunk, meg kordinációs gyakorlatokat szoktunk csinálni, reakcióidőt javító feladatokat, de erősítünk is. Ez azért kemény szokott lenni, de fontos a jó kondíció. A felnőtt Grand Slameken ötórás meccseket is játszanak. Nálunk is előfordul, hogy három órás egy meccs, azt pedig kell bírni. A teniszpályán annál jobb, minél keményebben edz valaki, annál többet tud fejlődni, én mindig próbálom a száz százalékot nyújtani. Persze vannak olyan napok, hogy nem megy a játék, egyszerűen nem megy, de mindig az a lényeg, hogy a maximumot hozd ki magadból. A teniszben a legfontosabb a maximális koncentráció és lábmunka. Van olyan, aki alig idősebb nálam, de jóval magasabb, két méter. Ő természetesen nagyobbakat lép, hamar odaér a labdára, meg magasabbról tudja megütni a labdát. Nagy fizikális különbségek vannak. A magasság előny, de minél gyorsabb vagy, annál jobb vagy és az a lényeg. A lábmunka nagyon fontos, mert ha az nincs, akkor majdhogynem semmi nincs.
És mit segít a pszichológus?
L. T.: A versenyekhez mentális felkészülés is szükséges, abban segít a pszichológus sokat. Szerintem a tenisznek minimum a 60 %-a mentális. A top100-ban lévő játékosok például abban különböznek a top 500-ban lévőktől, hogy a fontos pontoknál sokkal jobban tudnak koncentrálni, akkor is képesek figyelni és nyerőt akarnak ütni, míg az 500. csak ész nélkül vissza akarja juttatni valahogy a pályára. Ez a mentális különbség van a jó játékosok és a többiek között. A 200. is ugyanúgy tud játszani, mint a Djokovic, csak fontos pontoknál megremeg a kezük, Djokovicnak akkor sem remeg meg a keze. De a top 100-as játékosoknak sokkal nagyobb a tapasztalata is, ezért is tudja jobban kezelni a fontos momentumokat. Akkor tud valaki jól játszani, ha a koncentráció mellett laza tud maradni. Nem izgul annyira. Például Kristóffal, amikor megnyertük a párost, akkor végignevetgéltük az egész versenyt, és közben jól játszottunk. Amikor nem voltunk ilyen lazák, akkor mindent elvesztettünk. Párosban leveszi a terhet a válladról a társad. Egyéniben kicsit nehezebb ez, mert magaddal kell kommunikálni, nincs, aki segítsen. De ezt a részét is szeretem, hogy egyedül kell ezzel megküzdeni. Magadra vagy utalva egyéniben, ahogy az életben is nagyon sok olyan helyzet van, amikor egyedül kell csinálnod valamit. Erre valamennyire megtanít, az életre is tanít a tenisz.
És te milyennek tartod magad?
L. T.: A pszichológus révén egyre többet fejlődök ebben is. Nem szabad kinézni a közönség felé rontásnál, csak nyerő ütésnél. Mert rontott labdánál csak a negativitást látni kint, és már ez is lehet egy ok arra, hogy elveszítsd a következő pontot. Az a lényeg, hogy mindig a következő pontra kell fókuszálni, nem érdekes, hogy mi történt, hanem mindig csak a következő pontra. Csak így lehet a legjobbnak lenni, kemény munkával és az ilyen mentális továbblépéssel.
