Nők a közéletben
A női egyenjogúság, illetve annak hiánya, valamint az arra való törekvés és a nők helyzete a magyar közéletben – nagyjából ez volt a témája annak a kerekasztal beszélgetésnek, ami tegnap este zajlott a PostART szalonjában. A szervező Farkas Benedek önkormányzati képviselő volt.
„Lászlóból vagy nőből van több a parlamentben?” – ez volt a címe a tegnap esti kerekasztal-beszélgetésnek a PostART-on, ahol három, Budaörshöz kötődő meghívott mondta el gondolatait a témában: Ruzsonyi Ágnes egyebek között a 2.0 iskola alapítója, coach, Eller Erzsébet a Budaörsi Napló alapító-szerkesztője és Szilágyi Kitty óvodapedagógus, aki az oktatással kapcsolatos budaörsi tüntetések egyik fő szervezője. Továbbá szakértőként meghívták Zorigt Burtejin politológust, kutatót, akinek a szakterülete a parlamenti képviselet, a pártok jelöltállítási folyamatai és a nők politikai részvétele. A beszélgetés moderátora pedig Tóth Anna Franciska volt, ő a Momentum Európai Parlamenti képviselőinek a háttércsapatában dolgozik. A szereplőket Farkas Benedek budaörsi önkormányzati képviselő mutatta be, a Momentum tagja, és ő szervezte ezt az eseményt, így mindjárt megmagyarázta a rejtélyes címet is: egy felmérés szerint 2015-ben ugyanannyi László volt a magyar országgyűlésben, mint ahány nő összesen. Ez azóta változott, mert egyrészt nőtt a hölgyek aránya, másrészt a férfiak többségét most éppen Sándornak hívják.
Tóth Anna Franciska azzal nyitott, hogy Budaörsön nincs nő a képviselő-testület tagjai között. (Nem olyan régen azért még kettő is volt, Bakó Krisztina a Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben és Császárné Kollár Tímea a Jobbik színeiben, akit Premecz Enikő váltott, és akik eléggé aktívan vettek részt az üléseken a körzetükben élők problémáit tolmácsolva – a szerk.). Ezért megkérdezte a pódiumon ülőktől, hogy az ő fejükben megfordult-e a politikai szerepvállalás, de kiderült, hogy nem. 
Ruzsonyi Áginak a gyerekei a legfontosabbak, ez mindig is így volt, ezért sajnálta volna az időt rá, ám így is belekeveredett a közéletbe, hiszen például az Illyés Szülői Munkaközösség iskolaszék vezetője volt. Eller Erzsébet a független újságírást érezte mindig is összeegyeztethetetlennek a politikussággal, míg 
Szilágyi Kitty saját elmondása szerint éppen csak most ősszel, szinte véletlenül került a pedagógus sztrájk eseményeinek élére, és bár tanul, képzi magát, de jól érzi magát a munkahelyén az óvodában. 
Burtenij itt mindjárt meg is osztott néhány ide vágó statisztikát a nők politikában való jelenlétének arányáról: a magyar parlamentben csak 12% a nők aránya, pedig ez nem azt jelenti, hogy ennyi kerülhet ki a rátermettekből, ráadásul ez nem változott az elmúlt 32 évben – tette hozzá. Miközben ha csak a történelmileg hasonló fejlődésen átesett közeli országokat nézzük, Lengyelországban 30%, Csehországban 26-28% és Szlovákiában 22%. A gazdasági életben valamivel jobb a helyzet, mert ott középvezetői szinten 40% a nők aránya, viszont a felső vezetésben megint csak 10%, ami a többi európai országban inkább 30-40%.
Ezzel kapcsolatban a kvótákról is szó esett, illetve némi vitának adott alapot, amikor Eller Erzsébet kifejtette, hogy bár azzal ő is egyetért, hogy ha nem lennének kvóták, a nők még nehezebben kerülnének előtérbe, de mégis ez valamifajta hazug képet állít fel, és nagyon nem vezet jóra, ha csak a kvóta miatt kerül valahova egy nő, és nem a tehetsége alapján. Azzal azért mindenki egyetértett, hogy ettől a helyzettől még elég messze vagyunk, inkább jellemzőbb fordítva, amikor egy nőt ér a neme miatt hátrány egy férfi jelölttel szemben.
Egy másik fontos kérdéskör, amit a beszélgetésen résztvevők körbejártak: vajon a pedagógus szakma miért nőiesedett el, illetve miért kap ez a szakma kisebb megbecsülést, mint régen, a múlt század első felében? Zorigt Burtejin elmondta, hogy Magyarországon valóban kiemelkedően magas arányban, 95%-ban nők a tanárok, míg Skandináviában inkább csak 60-70%. Persze, ez főleg az általános iskolákban igaz, középiskolákban, felsőfokú oktatási intézményekben meg egyre kevésbé. Szerinte ez leginkább annak köszönhető, hogy egyre kisebb lett a pedagógusok megbecsültsége és alacsonyabbak a fizetések is. Jellemzően egyébként is azok az alulfizetett szakmák, amelyekben a nők vannak többségben. Ezért ahol ez nincs így, más országokban a férfi óvó bácsik aránya is magasabb, és valószínűleg azért, mert többet is keresnek.
A külföldi példákat tekintve tehát akár javulás is várható, és nemcsak az oktatásban, hanem minden ágazatban, de jelenleg még hátrányos helyzetből indulnak a nők Magyarországon a munkavállalás területén, főként ha olyan a szakmájuk, például mérnök, ami inkább a férfiaknál elfogadott. Erre Tóth Anna Franciska mondott egy saját példát, hogy amikor mérnökként akart elhelyezkedni és az önéletrajza alapján alig hívták állásinterjúkra, azt mondták neki, hogy váltson férfinévre, és ugyanazon szakmai tapasztalatokkal rögtön több lett a visszajelzés. Zorigt Burtejin alátámasztotta, hogy ez tényleg így van, kutatások igazolják, hogy Magyarországon 30%-kal nagyobb arányban hívják be állásinterjúra a jelentkezőket, ha férfinév szerepel az önéletrajzon, mintha női. De például Skandináviában ez már nincs így.
Ehhez kapcsolódóan felvetődött, hogy a nőket nemcsak a férfiak, de a nők maguk is kevésbé tartják kompetensnek az elférfiasodott szakmákban, aminek azonban az előítéleteken kívül semmi más alapja nincs. Ehhez kapcsolódóan Farkas Benedek számolt be egy kutatásról, hogy ugyanazokat a feladatokat a lányok sokkal jobban oldották meg, ha azt mondták nekik, hogy ezeket tipikusan nőknek állították össze, mint amikor azt, hogy a férfiakkal azonos feladatokat kaptak.
A záró körkérdés arra vonatkozott, hogy a beszélgetés résztvevői mivel biztatnák a többi nőt arra, hogy vállaljon nagyobb szerepet a közéletben, és az egyöntetű válasz az volt, hogy mindenféleképpen merjenek cselekedni, ha kell, fogjanak össze másokkal – ezt a nők jellemzően jobban meg is teszik, mint a férfiak, hangzott el -, és semmi esetre se hagyják, hogy mások elbizonytalanítsák őket, mert akkor nem lesz változás jó irányba. Legyenek ambícióik, céljaik és valósítsák is meg azokat, akár azért, hogy önmaguk idős emberként elégedetten tekintsenek vissza az életükre, akár azért hogy büszkék legyenek rájuk majd az unokáik.
A fórum végén a közönség soraiból is érkeztek kérdések, kiegészítések az elhangzottakhoz, és a kezdéshez képest mintegy két óra múlva Farkas Benedek azzal zárta le a formális részt, hogy más fontos társadalmi témákkal és más meghívottakkal tervezi a folytatást.
Az eseményről a BKTV videós beszámolóját hamarosan ITT láthatják.
