Mi az a gyerekkori, karácsonyi emlék, ami elsőre eszébe jut és hol tölti az ünnepeket?
Fazekas Csaba a BSC cselgáncs szakosztálya vezetője és vezetőedzője, cégvezető: „A gyermekkori, karácsonyi, téli emlékek közül elsőként a téli csúszdázások és szánkózások ugranak be, az akkori Molnár Pál, mai nevén Szakály Mátyás utcán. Természetesen akkor nem volt ott autós forgalom. Magát a Szentestét a szűk családdal töltöttük, édesapám, édesanyám és az öcsém. Ezekből az évekből a finom töltöttkáposzta maradt meg bennem. Ezt a hagyományt követve a Szentestét én is a feleségemmel és a már 13 éves kislányommal töltöm, és másnap találkozunk a neki már nagyszülőkkel. Az év végi ünneplés része még a cselgáncs szakosztály évzáró vacsorája, ahol a legkisebb és a legeredményesebb sportolóink kapnak jutalmat.
Dr. Madarászné Dr. Losonczy Katalin, a Leopold Mozart Zeneiskola igazgatója: „A karácsonyt mindig a családdal töltöttem, és ma is így van ez nálunk. Gyönyörű volt kisgyermek koromban a 24-e délután, amikor édesapámmal és testvéremmel felsétáltunk a budai várba, és a Ruszwurm Cukrászdában kaptunk egy-egy mignont. Mivel a Krisztinában, azaz Krisztinavárosban éltünk, gyalog mentünk fel a fedett lépcsőn, majd a Szentháromság utcán, és végül megérkeztünk a cukrászdába. A hely szelleme soha nem változott számomra, ma is úgy lépek be ide, hogy szinte megáll az idő. Amíg mi felsétáltunk, édesanyám feldíszítette a fát, melyet édesapám már előkészített, úgy, hogy mi, gyerekek nem láthattuk. Az ünnep első napja ma is családi körben zajlik, testvérem és én felváltva hívjuk egymást a családdal egy ünnepi együttlétre, vacsorára. Az is előfordul, hogy 25-én délelőtt még egy jót kirándulunk, főleg ha szép az idő!”
Keszthelyi Gábor, a Suzuki Világ értékesítési igazgatója: „A karácsony első napját mindig családi körben töltöm, a feleségemmel és a két fiammal ünnepelek. Karácsony első napján általában otthon vagyunk, a második napon pedig az egyik családtagunkat szoktuk meglátogatni. Ez minden évben változik. Előtte dől el, hogy éppen hogy alakul majd. Már gyerekkoromban is különleges varázsa volt számomra ennek az időszaknak. Mindig nagyon izgatott voltam az előtte lévő napokban, alig tudtam aludni. Aztán 24-én késő éjjelig fent voltam és örültem az ajándékaimnak.”
Révyné Simon Katalin, a Vackor Óvoda óvodapedagógusa : „A Szentestét minden alkalommal szüleim családi házában, Farkasréten, a testvérem családjával együtt töltjük. Majd a késő esti órákban visszatérve Budaörsre szűk családi körben folytatjuk az ünneplést. A karácsony első napján templomba megyünk, majd ünnepi ebéddel köszöntjük a lányomat, aki karácsonykor született. A múltból a karácsony melegét, illatát idézem fel, azokat az időket, amikor több idő jutott a mélyebb beszélgetésekre, együttlétekre. A karácsony mindennél csodálatosabb, meseszerűbb és varázslatosabb ünnepként él bennem a mai napig. A zárt ajtók mögül megszólaló csengő, a ragyogó fényben úszó fa, a sok színes dísz, a gyertyák és illatok. S mindezt halk zene és együtténeklés kísérte: „Dicsőség mennyben az Istennek. / Békesség Földön az embernek.”
Simon Erika, a Jókai Mór Művelődési Központ igazgatója: „Úgy emlékszem, hogy 10-11 éves koromban voltam először éjféli misén a családommal” – meséli Simon Erika. Utána kint beszélgettek az ismerősökkel, ahol ő érdeklődve figyelte mindig a sokszoknyás népviseletű sváb asszonyokat, akik közben németül duruzsoltak. Már a hazafelé vezető úton érte őket a templomtoronyból hallatszó trombitaszó. „Minden olyan csillogó és örömteli volt, meg persze havas is.” A népszokások közül személyes emléke fűződik ahhoz, hogy almát is kell tenni a karácsonyfára. „Icu (anyukám) mindig tett föl almát, és azt mondta: Ez az egészség jele, és mindig annyit tegyél föl, ahányan ott vagytok.” Erika ezt a műveletet nem kedvelte, „mert az almát nehéz úgy megkötözni, hogy fönnmaradjon a fán, mindig el akartam mismásolni ezt az egészet, de esélytelen volt, mert amikor anyukám bejött, hogy megnézze a már feldíszített fát, az volt az első, hogy: Eri, az alma? Az utolsó együtt töltött Szentestén semmi sem a tervezettek alapján történt, de arra emlékszem, hogy akkor már nekem volt fontos, hogy ott legyen az alma a fán és hogy Icu lássa azt. Mára persze már csupa jó emlék a karácsonyfa meg az alma”. Számomra ez a változások éve (volt), ami így is számos ijesztő pillanattal járt. Ezért nem vagyok hajlandó még egy kérdés erejéig sem a jövőben kutakodni/morfondírozni/
Várbíró Ákos, Intersport marketing vezető: „Szenteste mindig nálunk gyűlik össze a család (szülők, tesók, gyerekek) és hozzánk érkezik először a Jézuska is. Meghitt, zajos és színes, talán ezek a legjobb szavak a szentestéinkre. Na és egy nagyon fontos dolog még: az elmaradhatatlan rántott harcsa, melyet természetesen én sütök ki! A havas szentesték már régóta csak vágyaink között élnek, de gyerekkoromban jó sok ilyen Karácsonyra emlékszem, jó lenne újra átélni!
