Frissítve! „Köszönjük a ma estét, szuper koncert volt!”

0
194

A pandémia miatti lezárások, 2020 óta tegnap (február 11-én vasárnap) este először ismét farsangi hangversenyt adott a Vivart Budaörsi Sinfonietta Török Géza karmester vezényletével. Egy Lehár-nyitánnyal kezdtek este 7-kor és bő két órán keresztül se vége, se hossza nem volt a vidám zenének. Süle Dalma és Boncsér Gergely énekeltek szólót.

A Vivart koncertjei minden évben négyszer töltik meg a termet, legyen szó a Budaörs Fesztivál idején énekkarokkal kiegészítve akár a sportcsarnokról, adventkor a PostART-ról, illetve október 23. előestéjén, továbbá tegnap este szintén a városházáról, vagy nyáron az opera- és operett gálával a városháza udvaráról. A klasszikus zenét kedvelők ugyanis minden ilyen alkalommal olyan az adott alkalomhoz illő zenei élményt kapnak, amire érdemes várni, jó előre bejegyezni az időpontokat a naptárba. És talán az sem utolsó szempont, hogy amikor napjainkban máshol sok ezer forintba kerülnek a jegyek, ezek a színvonalas események az önkormányzati támogatásnak köszönhetően ingyenesek.

„Köszönjük a ma estét, szuper koncert volt” – olvashattuk a meghívó alatti kommentet már tegnap késő este. Csatlakoztunk hozzá: felemelő élmény volt ismét.

Frissítés! Tóth Anna zenetörténész, a Vivart egyesület elnöke most is sok érdekességet osztott meg az elhangzott művek előtt.

Lehár: A víg özvegy – koncertnyitány

Egy korábban Az attasé címmel publikált darab első megzenésítését nem fogadták el a megrendelők, így a munkát Lehárra testálták. A címet meg kellett változtatnia, aminek történetéről egy anekdota szól: amikor Lehár egy napon meghallotta, hogy Stein odakiáltotta egy pénztárosnak, hogy Nincs több szabad jegy a főtanácsos özvegyének! Ha legközelebb idejön, dobják ki ezt az alkalmatlankodó özvegyet! – ami németül úgy hangzik, hogy die lästige Witwe. Lehár azonban félrehallotta a szót, és elragadtatással felkiáltott: die lustige Witwe – vagyis a víg özvegy –; megvan a cím! A víg özvegy!

A most elhangzó nyitány nem a színpadi műveket bevezető szokásos nyitány, hanem úgynevezett koncertnyitány, olyan önálló zenemű, amelynek minden témája A víg özvegy egy-egy ikonikus dallama. Minden elemében tükrözi Lehár ars poeticáját:

A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia

Huszka: Mária főhadnagy: „Nagy árat kér a sors a boldogságért”

Hogyan válik egy tizennyolc éves, szerelemről ábrándozó fiatal lány, Lebstück Mária az 1848-as szabadságharc honvédhuszár főhadnagyává? Mi történik, ha kalandos életútjához csodálatos zenét és dalokat, vérpezsdítő táncokat és sok-sok humort keverünk, amit áthat az 1848-as forradalom mámora, hite és a szabadság sosem múló vágya? Huszka Jenő és Szilágyi László történelmi ihletésű romantikus nagyoperettje 1848-ban, Bécsben kezdõdik. A magyar érzelmû Máriát rokonai egy osztrák arisztokratához készülnek férjhez adni. Szerencsére megérkezik Antonia, Mária nénikéje, s az õ, valamint a kissé bolondos szabó, Zwickli Tóbiás segítségével a lánynak sikerül még idõben elszöknie.

Sosztakovics: Jazzszvit – 2. keringő

Az amerikai filmgyártás elég hamar rászokott a nagy orosz klasszikusokra, mert az (új)romantikus zene bizonyult a legjobb hangulati aláfestőnek. Ha éppen nem volt pénz új kísérő zene megírására, akkor elővették a meglevőket: Vad és félelmetes éjszaka? – Jöjjön Muszorgszkij. Szerelmes andalgás? – Hallgassunk egy kis Prokofjevet. Karácsonyi hangulatra vágyunk? – Vegyük elő a jó öreg Csajkovszkijt. Hiányzik a szenvedély? – Pótoljuk Rachmaninovval. És amilyen beszűkült a látásunk-hallásunk, ezekből az amerikai filmekből fedezzük fel azt, hogy milyen kincseket rejtenek még az orosz zenetárak.

A legjobb példa erre Dmitrij Sosztakovics 1. szvit varieté-zenekarra, 7. tétel, az ún. 2. keringő.

Már a zenedarab hivatalos elnevezéséből is látszik, hogy nem az életmű legfontosabb részéről van szó. Ráadásul egy 1955-ös Kalatazov-filmhez (csak két évvel később rendezi meg a Szállnak a darvakat) írt dalocskából írta. Nyugaton 1988-ban adták elő először a szvitet, rossz címmel, rossz tételsorrenddel, de talán éppen ezért hallgatták meg többen: 2. szvit jazz-zenekarra, máris szexisebben hangzik. 1991-ben felvétel is készült, Riccardo Chailly vezénylésével, ez a változat került aztán Kubrickhez, a többi ma már filmtörténet. A Tágra zárt szemek nyitójelenetéhez (és a zárójelenet utánra) használta fel a mester. És ezzel annyira divatba hozta, hogy ma ezt hívják „orosz keringőnek”, később számtalan más filmben is szerepelt, meg persze telefon- és sörreklámokban. A menőbb gimnáziumokban már erre keringőznek szalagavatókon.

Ifj. J. Strauss: Freikugeln – polka

Kártya és billiárd – kinek ne jutna eszébe az Amadeus, Miloš Forman zseniális filmje a rakoncátlan géniuszról, Mozartról… A léha lángészről, aki kocsmákban múlatta idejét és verte el pénzét. Joggal gondolhatnánk, hogy Johann Strauß juniort is valami hasonló dolog ihlette, amikor 1868-ban megírta a Billiárd-polkát. Pedig sokkal komolyabb eseményre, a 3. Német Szövetségi Billiárd Küzdelem tiszteletére született, amelyre szerte a nagyvilágból ezernél több jelentkező nevezett. A bemutató a bécsi népkertben volt.

 Lehár Ferenc: Giuditta – Oly forró ajkamról a csók

Lehár egyik utolsó operettje igazi, happy enddel végződő vígjáték. A szerző maga zenei komédiának nevezte darabját. 1934. január 20-án mutatták be a bécsi Staatsoperben. Dél-Itáliában és az akkor olasz gyarmatként létező Líbiában játszódik

Ifj. Johann Strauss: A krapfeni erdőben – polka

A kecsesebb, mérsékeltebb francia polka legismertebb darabja az Anna-polka, de Johann Strauss szerette a cseh eredetű tánc e fajtáját is. Számos, Pavlovszk számára komponált darabja között több ilyen megjelenik, például az eredetileg A pavlovszki erdőben címmel ellátott, később A fánkerdőcskében címmel ismertté vált polka is.

Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Ki esketett – duett

A cigány leginkább magányos alakként jelenik meg a 19. században, s hegedűjével így válik a romantikus magyarságfogalom egyik jelképévé. A darab Jókai történetét dolgozza fel: „Cigány király és tündér királyné, igaz mese”. A történet maga nagyon sokat változott, mire az operett librettója lett, s Cigándia helyett a Monarchia díszleteit öltötte magára. Ignaz Schnitzer szövegkönyve a Kiegyezés operettjének teremtette meg a fundamentumát, amelyet 1885-ben mutattak be, viharos sikerrel, nyolcvanhét előadással egyhuzamban. A Ki esketett duettet Süle Dalma és Boncsér Gergely énekli.

Ifj. J. Strauss: Terefere – gyorspolka

A pavlovszki vasút óriási újdonság volt a 19. század végének Oroszországában, és a látványosságot a nyári időszakokban tartott koncertek is fokozták. A Strauss-fiúk gyakran jelentek meg ott újabb és újabb szerzeményekkel, közülük nem egy a leghíresebb opuszokként maradtak az utókorra. Itt volt az ősbemutatója a soka csipkelődő, egykori bécsi szatírikus lap nevét őrző Terefere polkának is. Hogy nem csupán az orosz közönség lelkesedett ezekért a darabokért, Yetti azon párizsi koncertbeszámolói is tanúsítják, amelyek Strauss ottani koncertjei után, nem utolsó sorban a Terefere polka hatására születtek.

A bevételek napról napra növekednek.. a közönség olyan őrjöngő rajongással lelkesedik Jeanért, hogy nem is találok arra szavakat, nem tudom méltóképp lefesteni ezt a lángoló hevületet…egyszerűen megbolondulnak ezért a bécsi muzsikáért…”

Fučík: Firenzei induló

Fučík Dvořák tanítványa volt. Osztrák-magyar katonazenekar vezetőjeként mintegy 240 szórakoztató-zenei darabot írt. Zömük közismertté és -kedveltté vált.

A Firenzei induló 1907-ben keletkezett és eredeti címe ennél sokkal költőibb volt: Toscana rózsája”. Egy hónapon belül, a kiadó kérésére kapott új nevet. Minden kétséget kizáróan a szerző míves, úgynevezett koncertindulóinak iskolapéldája. Előadható úgy szimfonikus, mint fúvós zenekaron.

Ifj. J. Strauss: A denevér – Csárdás

1873-74-ben, a Hetzendorfer Straße 10. alatti villájában írta Johann Strauß a könnyű múzsa legnagyszerűbb zenedrámáját, és közben dühöngött is eleget, mert a szomszédban lakó fiatal fiú minden este hallás után már klimpírozta is a melódiákat. A kapott szöveg minden apró részlete jelentősen fokozta Strauss ihletét. A darabot átfűti az erotika, már a szövegkönyv legelső változatásban is előírták, hogy bizony kötelező a csókokat ütemesen cuppantani… Adél éneke nem más, mint egy koloratúrába foglalt kacagás….

Johann Strauss operettje A denevér, rendkívül szórakoztató, váratlan fordulatokban gazdag színdarab. A történet főhősei a szobalány, Adél; a csalfa feleség, Rosalinda; az ifjú tenor, Alfréd, aki Rosalinda régi imádója; a család barátja, Falke; és a 8 napos börtönbüntetésre ítélt családfő Eisenstein. Az esemény vezérfonalát Falke irányítja, aki a régmúltat nem feledvén, adósa maradt barátjának. Titokban mindenkit meghív Orlovszky herceg maszkabáljára, ezzel elindítva a „Denevér bosszúját”. A herceg estélye pezsgő általi mámorban úszó őrült éjszakává válik….

A legbécsibb operett egy ünnep körül forog, ahol mindenki más akar lenni, mint a valóságban. Az egész operett egy nagy, kollektív álmodozás, egyfajta utánozhatatlan, lebegő állapot lengi át a művet, polkák és valcerek formájában.

Ifj. Johann Strauss: Liguriai sóhaj – tréfás polka

A kacagtató tréfás polka voltaképpen nem más, mint afféle macskazeneszerű kornyikálós trió, voltaképpen a gyűlölt Metternich-párti, a Ligouri Szent Alfonz által 1732-ben alapított rend szerzeteseinek, a redemptoristák kigúnyolása; a ligouriánusokat átmenetileg kitiltották Bécsből, mert támadásba lendültek a forradalom ellen. Az ifjabb Johann eme vernyákolós zeneszáma olyan óriási feltűnést keltett városszerte, hogy a cenzor haladéktalanul elkobozta a kottákat, nyomban a megjelenés után.

Carl Michael Ziehrer: Bécsi lánykák

A bécsi kalaposmester híres muzsikusfia, Carl Michael Ziehrer első kis keringőit az ifjabb Johann Strauß és a híres Haslinger kiadójában publikálta. A sokféle bécsi felkérés után Berlinbe költözött, ahol többek között színházi munkát is végzett, koncertezett Európa-szerte és az Egyesült Államokban is, majd visszatért a Monarchiába és katonakarmester lett. Az idősebb, majd fiatalabb Johann valamint Eduard Strauß után ő lett az udvari bálok zeneigazgatója. Egyik leghíresebb művét, a Bécsi lányokat 1888-ban, katonakarmesterként írta. Egyik este a híres Diana-teremben vezényelte saját műveit, ahol a Munk-nővérek, különösen a nagyon csinos Mizzi, elképesztő tapsot gerjesztett. A beleszerelmesedett Ziehrer a következő éjjel megírta a darabot és a hölgyeknek ajánlotta. Saját maga adta át, miután éppen véletlenül oda kellett szállítani egy korábban megrendelt kalapot. Mintha csak megzenésítette volna saját magukat: a katonák füttyögnek a csinos leánykáknak…

Az igazság az, hogy először a Klara Munkba esett bele Ziehrer, aki azonban elutasította. Ezután Ziehrer megtagadta, hogy elvezényelje Strauss Dél rózsái című keringőjét, amelyben Klara énekesként működött volna közre. A lány ehelyett igent mondott Lechenberg grófnak és feleségül ment hozzá. És ezután mindig Mizzit küldte maga helyett, ha Ziehrerrel kellett volna bármilyen okból is találkoznia. Mizzi végül Marianne Edelmann néven híres énekes lett, majd Berlinben Ziehrer felesége. Évekkel később összefutottak Oslóban, ahol Ziehrer még mindig abban reménykedett, hogy Klara rájött, rossz döntést hozott. De nem. Klara elégedett volt szép karriert befutott diplomata férjével és Zihrert is meggyőzte, helyesen választott. Mindkét lány énekelt aztán a Bécsi leánykák oslói bemutatóján.

Kálmán Imre: Az ördöglovas: „Ma önről álmodtam megint…” (Boncsér Gergely)

Sándor Móric gróf halhatatlan alakja volt a magyar történelemnek. Ő volt az a lovas bravúrjairól híres fiatalember, aki haldokló apjához a Sándor palotába lépcsőn vágtatott fel. Közben átugratott Metternich Leontine hercegnő hintaja fölött, aki menten beleszeretett az Ördöglovasnak nevezett magyar nemesbe. A magyargyűlölő Metternich mindenáron el akarta választani egymástól a fiatalokat…Romantikus szerelmi történet legendás színészekkel.

Ifj. Johann Strauss: Tik-tak – gyorspolka

A denevér betétdarabjaként született. A denevér – átütő, frivol, sikeres. Szinte minden jelzővel illették. Az alapötletet egy Párizsban bemutatott, intim hangulatú zenés komédia adta, amelyben már benn szerepel az Óra-duett. A magyar ruhás és álarcos Rosalinda saját férjétől csalja ki a kis zenélő órát, hogy azt a báli éjszaka utáni reggelen mint férje hűtlenségének bizonyítékát meglobogtassa.

Kálmán Imre: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár…”

(Marica és Zsuppán kettőse)

Azt mondják, hogy a Csárdáskirálynő Kálmán Imre legtöbbet játszott műve, a Marica grófnő pedig a legizgalmasabb és legkedveltebb… Ami nem csoda, hiszen egy slágerekkel teli, különleges, mégis korszerű történet elevenedik meg különböző, saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmes emberekről!

A kissé bonyolult, valós és fiktív személyek álruhás szerelmi útvesztőit bogozgató történetben lenyűgöző segítség Kálmán Imre hihetetlen dallamgazdagsága, mely a legkülönbözőbb stílusokba kalauzolja a nézőt: az amerikai foxtrottól a shimmy-ig, a bécsi keringőtől a magyar csárdásig, no és a cigányzenéig (utóbbiakat maga a komponista tette széles körben elfogadottá, színpad- és szalonképessé).

Csodaszép szólók, andalító duettek, vérpezsdítő táncok, látványos revü és igazi magyaros mulatás; Szép város Kolozsvár, Hej, cigány, Szent Habakuk, Ringó vállú csengeri violám… s közben mindannyiunknak megadatik a remény: a legnehezebb helyzetekből is ki lehet mászni, ha az embernek végül van gerince, szíve, bátorsága

Ifj. Johann Strauss: Éljen a magyar! – gyorspolka

1869-ben még tartottak a nagy nyári pavlovszki kirándulások. Előtte, március 15-én azonban Strauss is bejelentkezett arra a nemzeti ünnepre, amelynek nevét, dátumát másfél évtizeden át kiejteni sem volt szabad. A Kiegyezés után hivatalosan is ünnepelhetővé vált, s 1869. március 16-án két új Strauss-művet is bemutattak ebből az alkalomból: Josef Strauss Andrássy-Marschát és az ifjabb Johann Strauß Éljen a magyar! gyorspolkáját, amelyet a komponista a nemes magyar nemzetnek ajánlott.

A darab valójában egy, a gyorspolka tempójára felfokozott csárdás, a 19. századi magyaros-cigányos zene kvintesszenciája, az összes jellemző fordulattal.

Johann Strauss: Seufzer-galopp

A Sóhaj-galopp Strauß-papa egyik 1828-ban keletkezett alkotása, amikor Josef Lannerrel rivalizálva vezettek divatos bécsi kiszenekarokat és egymást szárnyalták túl a slágergyártásban.

Bécs zenekedvelő lakossága ekkoriban két pártra szakadt: Lanner-pártiakra és Strauß-pártiakra: „Veleszületett adottságait tekintve Lanner felülmúlja Straußt, ami hangszertechnikáját és előadásmódjának sokoldalúságát illeti….” „Strauß valcereiben pazar bőséggel pezsegnek és bugyborékolnak a dallamok, tajtékzó sistergéssel és gyöngyözőn, száguldó kavargással és sodró lendülettel fakadnak föl, mint ötszázezer ördög a palackból kizúduló pezsgőben, amint bilincseiket lerázva, egyik dugót a másik után durrogtatják a levegőbe, szédületes iramban.”

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here