Kőhegyi búcsú – újraéledt a hagyomány

0
1086

Negyedik alkalommal vonult fel a menet a Templom térről a Szeplőtelen Fogantatás kápolnához, amióta a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány újraélesztette a százéves hagyományt. 

Szeptember 8. a katolikus ünnepek sorában Kisasszony napja, melyen Szűz Mária születését ünneplik. Ehhez a  legközelebb álló szombaton rendezik meg a kőhegyi búcsút, és  tartják az ünnepi szentmisét a kápolnánál.

  A Szent Tarzíciusz Egyesület ministránsai vezették a menetet, utánuk következett a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Budaörsi Csoportja, a Szent István Lovagrend tagjai, a Budaörsi Kolping Család Egyesület, a német Kolping Gruppe Augsburg; illetve a Mindszenty és a St. Benedek iskola diákjai és oktatóik és a budaörsi hívek, érdeklődők.

Az éjjel jutott eszébe, hogy a budaörsi hívőknek ez a „szent hegy”, ahogyan Mózesnek a Sínai, Illés prófétának a Kármel, Jézus Krisztusnak pedig a Sion, ahol Isten jelenlétét megtapasztalták – mondta bevezetőjében a Kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás kápolna előtt felállított oltárnál Varga János budaörsi plébános.  A misét azonban nem ő, hanem Szederkényi Károly atya celebrálta, aki kereken 30 évvel ezelőtt, 1987 szeptemberében köszönt el káplánként a budaörsi plébániától.   Az élet hivatásáról beszélt, és arról, hogy mindannyiunk életének megvan a maga egyedülálló értelme. Ahogyan a Boldogságos Szűzanya is mindig tudta életének meghatározó pillanataiban, hogyan döntsön helyesen, mert készséges volt az Úr szavára. Az övér szülei, Joachim és Anna már születése előtt eldöntötték, mert sokáig gyermektelenek voltak, és amikor az Úr megajándékozta őket vele, fölajánlották, hogy a gyermek majd Isten szolgálatába áll. „Az emberi lét akkor kezdődik, amikor az élet megfogan” – hangsúlyozta az atya. Hozzátéve: mindannyian megkapjuk az egyedi élethivatásunkat, küldetésünk, hogy azt felismerjük, és annak megfeleljünk. „Azok a boldogok, akik Isten szavát meghallják és megtartják.” A fiataloknak pedig azt javasolta, hogy legyenek példaképeik, akikre valóban fel lehet nézni és iránytűként szolgálnak.

Végezetül, mintegy a Kőhegy szikláinak ihletéseként, egy tanító történetet hallhattunk, melyben egy ember az úton lévő követ haszontalannak látta, de álmában elvitte egy ékszerészhez, és így kiderült, hogy az valójában csiszolatlan gyémánt. Az életünk is egy ilyen szürke kő, szürke hétköznapokkal, de minden napot drágakővé, értékessé tehetünk, csak rajtunk múlik.

A mise után a búcsú résztvevőit a szervezők gulyáslevessel vendégelték meg az egykori remetelak, a néhány éve felújított és lezárt barlang bejáratánál, amit a búcsú alkalmából kinyitottak a nagyközönség számára.