Fotók, emlékek
Nagyszerű, budaörsi lokálpatrióták által kezdeményezett fotókiállítás megnyitójáról
tartottam hazafelé a fővárosba. Mint általában máskor is, bámultam kifelé a busz
ablakán. A Budaörsöt övező hegyoldalon az esti fények úgy ragyogtak a távolban, mint
nyári fűszálakon a szentjánosbogarak. Hirtelen eszembe jutott édesapám elemi iskolás
füzete, amit az íróasztalának fiókjában találtam, amikor ott titokban kisgyerekként
kutakodtam. Egyik oldalán, legalább vagy ötvenszer, ákom-bákom betűkkel leírva ezt
olvastam: “A szentjánosbogár világít a fűben. Eltaposni kár.” Gondolataimat azonnal
továbbfűztem.
Milyen nagyszerű ez az egyedi kezdeményezés, amely a Budaörsi Napló cikksorozata
nyomán jött létre. Nevezetesen a budaörsi városházán február 6-án megnyílt
fotókiállítás, amely Budaörs részben emblematikus, részben kevésbé ismert, többnyire
19-20. század fordulóján épület házairól készült képgyűjteményből és a hozzájuk illesztett útikalauzból jött létre.
Nem célom a budaörsi épületek történetiségének vagy építészeti értékeinek elemzése.
Ezt a nálam sokkal jobban hozzáértő szakértők már megtették. Csupán azt a kiállítást
körüllengő nagyszerű gondolatot kívánom kiemelni, hogy óvnunk kell építészeti
emlékeinket, a kisvárosok múltbéli hangulatát, az olykor elfeledett gyermekkort is felidéző
kedves régi lakóházainkat. A jelenkor praktikus, célszerűen modern épületei között ezek
az emlékeket hordozó ingatlanok is jól megférnek, színesítve az emberi környezetet, ha
vigyázunk rájuk.
A városfotókat nézegetve elkaptam egy-két nosztalgikus mondatot a helyi
nézőközönség beszélgetéséből. Míg az ódon épületek fotóin látható ornamentikák, ajtók,
ablakok szépségét dicsérték, addig a házak megváltozott lakókörnyezetéből még a
kivágott cseresznyefákat is hiányolták.
A valaha itt élők számára talán minden fűszálhoz kedves emlékek tapadnak.
Írta: Jászai Hegedűs Mária
Tudósításunk ITT olvasható.
