Indulatos volt a lakossági fórum az új frankhegyi építési szabályzatról

0
2824

Indulatos és közel két és fél órás volt a mai, szerda délutáni lakossági fórum a városházán az új frankhegyi építési szabályzatról, az eseményt levezető Lőrincz Mihály műszaki ügyosztályvezető minden igyekezete ellenére, hogy kordában tartsa a hozzászólásokat.

A nyári időpont sem akadályozta meg, hogy a nagyterem zsúfolásig megteljen érdeklődőkkel, elsősorban a frankhegyi ingatlanok tulajdonosaival, akik Lőrincz Mihály rövid történeti áttekintése és a tervet készítő Molnár Mária várostervező építész bevezetője után sorban álltak a mikrofonnál és mondták el a véleményezésre váró tervvel kapcsolatban kifogásaikat, továbbá saját történeteiket az örökölt vagy tíz, húsz éve vásárolt telkeikre tervezett építkezéseik meghiúsulásáról.

„130 hektár és 1200 ingatlan jövőjéről van szó” – kezdte Lőrincz Mihály – „ami jelenleg üdülőövezet. A közös célunk pedig, hogy tervezett és szervezett keretek között épüljön be.” És annak is közös célnak kell lennie – tette hozzá -, hogy élhető legyen ez a terület. Elmondta, hogy a Frankhegyen egykor a faluban élők szőlősei és gyümölcsösei voltak, nadrágszíj parcellákra felosztva. S bár akkor az egy nyomvonalas utak elegendően voltak ahhoz, hogy biciklivel vagy akár lovas kocsival feljussanak az emberek, ez a mai igényeket már nem elégíti ki, és ma „nem ott tartunk, hogy cipeljük a vizet”.

A vizet alighanem kár volt szóba hoznia, hiszen a közönség soraiból már ekkor, a fórum elején többen bekiabálták, hogy „De sajnos igen!”. Bár az első frankhegyi vízi közmű társaság 1996-ban alakult meg és 2005-ben már majdnem sikerült eljutni odáig, hogy többen, közösen megoldják, hogy feljusson a vezetékes ivóvíz a Frankhegyre, ez a mai napig nem valósult meg.

A Frankhegy építési szabályozása illetve annak nyomán az infrastruktúra kialakítása az előfeltétele, hogy megindulhassanak ezen a városrészen az építkezések. A vita tárgya az önkormányzat és a telkek tulajdonosai között tehát már több mint húsz éve az, hogy mit tartalmazzon az építési szabályozási terv, miben legyen szigorú és miben megengedő; illetve, hogy a közművesítés költségeit kinek kelljen megfizetnie, csak az ott lévő ingatlanok tulajdonosainak vagy az önkormányzatnak, tehát ki, milyen anyagi áldozatot hozzon meg érte.

A most bemutatott szabályozási terv (ami, mint írtuk, még csak véleményezési szakaszban van, és a lakosságon kívül a különböző szakhatóságok is megtehetik az észrevételeiket, majd a szükséges módosítások után kerül a képviselő-testület elé, amelyiknek el kell fogadnia) Lőrincz Mihály illetve Csík Edina főépítész szerint nagy előrelépés a korábbiakhoz képest. Mert mozaikszerűen ugyan, de hamarosan lehetővé válik, hogy a Frankhegy egészén feloldják az építési tilalmat és építkezni lehessen. A bemutatott terv kidolgozásakor figyelembe vették egyrészt az ottani ingatlanok tulajdonosainak az érdekeit – ismertette Molnár Mária -, másrészt a város többi részére gyakorolt hatását. Közlekedési szempontból például azt, hogy a későbbiekben se lehessen erre kerülni Budapest felé az M7-es autópályáról letérve, de akkor is biztonságos legyen a hegyen a közlekedés, ha egyik vagy másik utcában elakad a forgalom. A felszíni vízelvezetésre gondolva pedig olyan megoldást kerestek, hogy „amennyire lehet tartsuk helyben, többek között átmeneti víztározókkal. Az építési korlátok közül a tervező azt emelte ki, hogy törölték a korábbi szabályozásban előírt 550 négyzetméteres telekminimumot, ami alatt eddig nem lehetett építkezni (persze csak elvben, hiszen a tilalom miatt amúgy se), de más elvárásokat tettek be helyette, illetve úgy határozták meg a beépíthetőség mértékét és arányát, hogy azok csak a nagyon keskeny telkek összevonásával legyenek teljesíthetők, ahogy az eddigi átalakítások is történtek. Végül Molnár Mária bemutatott egy térképet, melyen a pirossal jelölt részek – a jelenlegi telekméretek mellett – az új szabályzat szerint sem lesznek beépíthetőek.

A hozzászólók szinte kivétel nélkül vitatták, hogy valóban szükséges-e olyan széles közutak kialakítása, mint amit a terv tartalmaz. Továbbá, hogy indokolt-e megtiltani az egyedi szennyvízgyűjtőket, hiszen már vannak korszerű megoldások; és hogy igaz-e vagy sem, miszerint csúszásveszélyes (vagy csak “kúszásveszélyes”) a hegyoldal. Továbbá, hogy komolyan bevonja-e a tervezésbe a hivatal a vízi közmű társulatot. Ezekre rendre választ is kaptak, Lőrincz Mihály például többször elmondta, hogy mire az 1200 ingatlanon lakni fognak, az úton két nagyobb autónak is el kell férnie egymás mellett plusz még a járdának, továbbá, hogy a társulással nemrégen együttműködési megállapodást kötöttek, amit a társulás elnöke Hardy Géza megerősített. Ugyanakkor Hardy hozzátette, hogy bár nem szeretné a most elindult „Mozaik 1” ütem megvalósítását megakasztani, neki is kritikai megjegyzései vannak, és ezekkel egészen 1996-ra nyúlt vissza, illetve kisebb vitát váltott ki, hogy 2005-ben vajon kinek a hibájából hiúsult meg a víz bevezetése a területre.

Hardy mellett többek között Prohászka Zoltán, Kemény Árpád, Balogh Nándor, Széll Attila, Roszik György több lakossági fórumon kifejtették már az elmúlt években, hogy szerintük az önkormányzat és a hivatal enyhén szólva nem az ő érdekeik szerint kezeli a Frankhegy ügyét. Ezúttal sem érték be pusztán (a jogos vagy nem jogos, ezt nehéz megítélni, de legalább konkrét) kritikai észrevételekkel, hanem „politikai megrendelésről” beszéltek, és többen is úgy fogalmaztak, ennek az új építési szabályzatnak csak az a célja, hogy legalább 5-6 évig még ne lehessen itt építkezni. Különösen Prohászka Zoltán hangsúlyozta, hogy Budaörs törvényt sért azzal, hogy a Frankhegyen az építési engedélyek kiadását évek óta ahhoz köti, hogy közművesített (víz, csatorna, megfelelő út) legyen az ingatlanon illetve az érintett területen, miközben ezt már a Kúria is elkaszálta. S arra szólította fel a hivatalt, hogy hagyjon fel a törvénysértéssel.

Egy jogásznő (a bemutatkozását nem értettem) ehhez kapcsolódva arról tartott – hozzászólásként – előadást, hogy a „jogalkotással okozott kár” miatt milyen jogcímeken és mennyi kártérítést kell majd az önkormányzatnak a telektulajdonosok számára megfizetnie, illetve azt állította, hogy ez esetben a személyi felelősség is felvethető, több tízmilliárd forint nagyságrendben.

Nemcsak a tervező mutatott be térképet, hanem az egyik hozzászóló is közreadott egyet, melyen állítása szerint azt jelölték be, hogy mely telkek tulajdonosai kérhetnek majd kártérítést az önkormányzattól, mert a szabályozás miatt telkük forgalmi értéke szerintük csökken attól, hogy a minimális utcai szélesség 10 méter lesz, a nyeles telkek kivételével.

A fórum résztvevőinek egy csoportja az indulatos, sőt az önkormányzati hivatal munkatársait és a tervezőt személyében is támadó, sokszor megengedhetetlen hangnemű hozzászólásokat rendre elismerő tapssal jutalmazta, míg mások eközben csendben, sorra elhagyták a termet, mondván, hogy nem ezért jöttek ma el ide.

Így azt már nem mindenki hallotta, amikor Prohászka Zoltán levezette, hogy anyagilag jobban járt volna, ha engedély nélkül építkezik, mint tették már sokan mások, és megfizeti érte a büntetést, mint amennyibe neki már eddig került a jogi utak megismerése és betartása.

Lőrincz Mihály zárszóként arra hívta fel a figyelmet, hogy – amint az a meghívóban is szerepelt – az elkészült tervezettel kapcsolatban (a teljes dokumentum ITT érhető el) felmerülő írásos javaslatokat és észrevételeket 2018. augusztus 8-ig bárki, egyénileg is beküldheti (foepitesz@budaors.hu; illetve 2040 Budaörs, Szabadság út 134. főépítészi iroda), és bár eddig is több egymásnak ellentmondó észrevételt kaptak, amelyeket lehetséges, azokat figyelembe veszik a terv véglegesítésekor.