Winter Fest-re invitálta december 9-én a budaörsi Intersport a családokat, gazdag programválasztékkal.
A jégszobrász már a bejárat előtt megállította az érkezőket. Voltak, akik csak megcsodálták a készülő alkotásokat, mások ki is próbálták.
Ahogy a parkolóban ideiglenesen felállított alpesi síugró dombot is voltak, akik csak megnézték, a bátrabbak azonban lesiklottak rajta. Sajnos hó nélkül. 
Ez utóbbinak a puskával hason fekvő céllövészetet gyakorlók azonban kifejezetten örültek.
Bent az áruházban pedig minden a téli sportokról szólt. Vagyis majdnem minden.
A bőséges árukínálat mellett ugyanis többek között az Unter Rock Sramli Zenekar,
illetve a budaörsi Vivace tánccsoport csinos lányai szórakoztatták a vásárlókat, szinte egész nap. 
Az esemény fővédnöke Wittinghoff Tamás polgármester délután ötkor érkezett meg, akit Garami Gábor házigazda azonnal mikrofon végre is kapott. Így megtudtuk tőle, hogy bár egész életében sportolt, egészségügyi okból mostanában a keményebb fizikai erőnlétet és főként térdmunkát igénylő síelés és teniszezés helyett inkább vitorlázik és kerékpározik.
A polgármester kiemelte, hogy Budaörsön nagyon sok remek sportklub és egyesület van, egyebek között a kézilabda, ahova a gyerekei is járnak.
A hangosbe-mondón egész nap többször ígérték, hogy jön, és valóban, délután ötre ő is megérkezett: Béres Alaxandra fittness oktató. (És kedvesen megállt egy percre az asztalunknál.)
Majd mielőtt mindenkit jól megmozgatott, a házigazda természetesen vele is beszélgetett. 
Majdnem síelő lett – mesélte Alexandra -, hiszen a szülei már ötéves korában elvitték a Normafához. Ám mivel síelni nem lehet naponta, végül a ritmikus sportgimnasztikát választotta. A téli sportokat azonban most is nagyon szereti, köztük elsősorban a curlinget, amiben tíz évig volt a magyar válogatott csapat tagja.
Ifj. Kocsis Sándor neve így talán nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy ő az Aranycsapat középcsatárának, id. Kocsis Sándor fia, már érdekesebb, hogy vele szintén találkozhattak ma a vásárlók a budaörsi Intersportban. A Barcelonában élő férfi a magyar futballról csak annyit mondott: „gyenge”.
Mi pedig miután késő délután összeszedtük a standunkon a megmaradt újságokat (igazán szépen fogyott a karácsonyi különszámunk), és holtfáradtan elköszöntünk a szervezőktől és a sportáruház munkatársaitól. Kint még ittunk egy forrócsokit és benyomtunk egy fél kürtős kalácsot, miközben kicsit azon sajnálkoztunk, hogy miért nem mi nyertük meg a szerencsekeréken a főnyereményt. Talán majd jövőre!
Távozóban a lábunk alatt színes látvány tárult elénk:
