Húsvéti gondolatok a feltámadásról egy hívő szemszögéből

0
123

Ünnepi jegyzet

„Mert úgy szerette Isten e világot”

Jézus Krisztus nagy tettét, helyettes áldozatát és feltámadását ünnepeljük húsvétkor. Ez nem a csokinyuszi és tojások ünnepe, bár a húsvéti néphagyományokat  én személy szerint is kedvelem. Gyermekkoromban gyakran látogattunk ilyenkor vidékre és ott még jobban őrizték a hagyományokat.

A feltámadás misztériumát egy nem hívő embernek nehéz megélni, elképzelni. Nekik, akik nem hisznek a feltámadásban a halál valaminek a vége. Míg mi, hívő emberek bízunk abban, hogy részünk lesz Isten országában, a szép új világban egy sokkal boldogabb, felhőtlenebb életben. Ez csakis egy Jézuséhoz hasonló feltámadás után következhet be. Ami még inkább vigasztaló, hogy ott a felsőbb rendű testünkben nem lesznek betegségek és örökre legyőzetik a halál, tehát az sem lesz.

Még a keresztények között sem mindenki tudja, hogy két feltámadás lesz a biblia szerint. Jézus Krisztus újra eljövetelekor lesz az első, akik az életre, az örök életre támadnak fel, vagyis az üdvözültek, a szentek. Majd eltelik újabb ezer év és akkor jön a kárhozottak feltámadása. Ők is meghallgatják majd ítéletüket és csak azután jön számukra a második halál, amiből már nincs visszatérés. Ekkor lesz a végső leszámolás sátánnal és démonjaival is. Tehát téves felfogás a pokolban  az örökös szenvedés, legalábbis ezt támasztja alá a biblia. A föld újrateremtése az isteni szóval teremtéssel csak a kárhozottak halála után fog megtörténni. És hogy hol lesznek az üdvözültek ezalatt az ezer év alatt, a mennyekben Isten országában és ott részesei lesznek annak, hogy megismerjék az Isten igazságos ítélkezését?  Az áll János 16,23-ban, hogy „azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”  Tehát nyilvánvaló lesz minden az üdvözültek előtt.

Mi a főparancs a bibliában? János 13,34-ben így hangzik: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Jn 13,35 szerint pedig „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

A jézusi tanítás szerint a hívő ember felül tud emelkedni emberi bűnös természetén és képes akár az ellenségeit is szeretni.

Szintén János evangéliumában olvashatjuk a szeretettel kapcsolatban talán az egyik legfontosabb főigét, mely szorosan kapcsolódik eredeti témánkhoz a húsvéthoz :(Jn3,16) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mit adhatott volna ennél nagyobb dolgot Isten az embernek? Semmi mást! Ha végig gondoljuk Jézus Krisztus passióját máris érezzük, hogy csakis szeretetből vállalhatott ekkora nagy áldozatot. Amikor a bűnös ember szembenéz saját hibáival, elszégyelli magát és jó esetben bűnbocsánatért folyamodik. A bűnös ember megtérése is itt kezdődik. Szembenéz saját hibáival és rögtön mellé gondolja, hogy milyen nagy áldozatot hozott érte a Jó-Isten.

Jézus Krisztus a keresztre felvitte az emberiség összes bűnét. Önmaga bűntelen volt, csak így volt lehetséges, hogy levezekelje az emberiség összes bűnét. Félelmetes belegondolni, hogy még azokért a bűnökért is szenvedett, amit mondjuk ezután fogok elkövetni.

A bűnre hajló emberi természetünkben egós természettel születünk, amire rájön a genetikai hajlam és a szerzett rossz szokások.

Róma 5,12 szerint „Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”  Tehát minden ember a saját bűneiért felel, nem az öröklöttekért.

A cél mindenképpen az lenne, hogy tegyük le az egós természetünket és próbáljunk meg önzetlenül élni. Ehhez nézzünk körül önmagunk körül, például azzal, hogy kin segíthetünk és hogyan. Legyen ez az első lépés. Valami kicsi tett, például ne menjünk el közönyösen egy hajléktalan mellett, vagy ajánljuk fel segítségünket egy rászoruló beteg vagy idős embernek.

Sok a nincstelen körülöttünk, vegyük észre és segítsünk tőlünk telhetően. Kezdjük ma és ne az legyen a mottónk, hogy majd máskor, holnaptól, Pató Pál urasan „Ej ráérünk arra még!” Minden nap számít, hiszen a bibliai tanítás szerint  (Mt 25,40) „Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”

Fotók: Budaörs Passió archív

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here