Hetvenéves az Illyés egykori igazgatója, dr. Veresegyházi Béla

0
780

„Bíztunk magunkban, a gyerekekben, és a városi vezetők is láttak bennünk fantáziát, végig mellettünk voltak, az intézmény már akkor sokat kapott Budaörstől” – mondta lapunknak az Illyés egykori igazgatója, dr. Veresegyházi Béla, akit a hetvenedik születésnapja alkalmából kerestünk meg.

Dr. Veresegyházi Béla 1984-ben lett az akkor önállósuló budaörsi gimnázium igazgatója és öt év múlva adta át a stafétát az akkor még igen fiatal angoltanárnak, Tóth Bélának, aki ma már szintén nyugdíjas. Az intézmény 2015-ben ünnepelte az 50. születésnapját (erről cikkünk. http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/oktatas/20150307/otveneves-az-illyes-gimi), ahol dr. Veresegyházi Béla is jelen volt és beszédet mondott, melyben „a kézzel hajtott stencil gépek és a matrózblúzok korától” jutott el – közben többször meghatódva – a máig, amikorra a technikai fejlődés elsodorta a régi világot. Most a saját 70. születésnapja alkalmából kerestük meg.

„Egy roppant érdekes és mozgalmas történelmi időszakban lettem vezető, az akkor a lakótelep közepén fekvő sárga iskola (a mai Bleyer) fele területén működő középiskolában, majd 1989-ben a jelenlegi épületben adtam át a pozíciót az utódomnak” – emlékezik vissza.

Valóban mozgalmas volt ez az időszak, hiszen az új épület megépítése és a beköltözés mellett az 1988-as névfelvétel is bonyodalommal járt, ahogy a közgazdasági képzés megszervezése és a Budaörsi Diák Sport Egyesület létrehozása, a röplabdabázis megalapozása szintén erre az időszakra esett.

1988 igazgatokent„Egy 37 évesen igazgatóvá vált, a vezetésben tapasztalatlan embernek szép kihívás volt, és úgy gondolom, hogy a kollégáim segítségével megfeleltem ennek. A mára oly sikeres középiskola alapjait lerakó, meghatározó tanárok már akkor is ott dolgoztak. Amikor átvettem az iskolát, a megyei rangsorban 19. helyen álltunk, s e feletti elégedetlenségüket megyei feletteseink éreztették is velünk. Határtalan dac munkált bennünk, vágy a kitörésre és a felemelkedésre. Bíztunk magunkban, a gyerekekben, és a városi vezetők is láttak bennünk fantáziát, végig mellettünk voltak, az intézmény már akkor sokat kapott Budaörstől” – folytatja az idős pedagógus. Megemlítve, hogy még igazgatóként vezette a nagypályás futballcsapatot, amely két megyei első hellyel büszkélkedhetett és arra is büszke, hogy 1984 és 1989 között képviselő volta az akkori tanácsban. „Kiváló együttes jött létre az Illyésben, melynek 1989 után is tagja maradtam, hiszen nyugdíjazásomig ott tanítottam. Jó hangulatú, példaértékű volt az a két és fél évtized, azt gondolom, igazi kollektívát alkotott a nevelőtestület és a többi dolgozó, és mind magasabb színvonalú munkára ösztönzött bennünket az egyre jobb és törekvőbb ifjúság. Megyei és országos elsőségek, tanulmányi és sportsikerek jöttek egymás után az évek múlásával. Igazi alkotómunka folyt már akkor és folyik ma is”.

S az Illyés után hogyan teltek, telnek a napjai? „Az igazgatói periódusom letelte után a tanítás mellett a könyvírásban leltem meg önmagamat. A budaörsi korszakomban – ha lehet kissé nagyképűen fogalmaznom – több mint félszáz könyv, kisebb-nagyobb lélegzetű írásom jelent meg. Ma pedig unokázom, illetve az utóbbi három évben újra elővettem azt az 1982 táján elejtett témát, amely pedig mindig a szívügyem volt: Szolnok megye történeti-településföldrajza. Továbbá, ha tehetem, ellátogatok szeretett iskolámba, volt kolléganőim és kollégáim közé, és drukkolok nekik, hogy ebben a jelenlegi mostoha időszakban is ugyanúgy tanítsanak és neveljenek, mint eddig”.

Végül egy újabb cikkhez is kaptunk még a volt igazgatótól ötletet: „Még 2006-ban jelent meg „Budaörs földrajza diákoknak” címmel egy munkám, a maradék példányai alighanem a gimnázium raktárában porosodnak. Szerintem érdemes lenne előkeresni és felhasználni a helyismereti oktatásban.”

Dr. Veresegyházi Béla fontosabb elismerései: a történelem oktatásában végzett munkájáért az ELTE címzetes gyakorlóiskolai vezető tanára, a Magyar Földrajzi Társaság pedig a földrajz oktatásáért és az ezzel együtt járó ismeretterjesztésért a Pro Geographia kitüntetéssel jutalmazta, Budaörs városa pedig a Szakály Mátyás Érdemérmet adományozta neki.