Báloztak a Hermanban

0
323

Hol láthattunk egy teremben  ugra-bugra túrórudikat, tengerészeket, kalózokat,  varázslót és nyuszikákat,  mesebeli karnevált, indián táncot, a vadnyugat vidám hőseit, fociparádét és például szörnyecskéket? A Hermanban…

Farsangi bált rendeztek február 3-án délután, az estébe nyúlóan a Herman Ottó Általános Iskolában. Ez a novemberi „Miénk a színpad” után az iskola második éves nagy eseménye, ahol a diákok közösen, osztályonként mutatják meg produkcióikat.

A bál a 8. osztályosok nyitótáncával kezdődött. A ballagó diákok, akár az érettségizők szalagavatóján, szebbnél szebb, fehér ruhákban és elegáns csokornyakkendőben keringővel búcsúztatták (a tél mellett) általános iskolás éveiket. Az iskolában az is szokás, hogy a bálherceg és hercegnő beszédet tart az vendégeknek, amit most humoros rímekbe foglaltak. „A Harry Pottert mindenki szereti, ezért is választottuk keringő zenének” – mesélte Kalamár Artúr, a bál hercege. „Én vagyok a herceg, / Mindenféle előjogok, ma itt megilletnek. / Lesz itt jelmez, tarka-barka, / ennyi szín tán nincs is, / táncra perdül minden gyermek, / türelmes és hisztis. A hercegnőm bámulatos,/ elbűvöl a bája, / sajnálom, hogy csak ma vagyok,/  büszke pasi párja.”

A farsang lényege azonban a tavasz köszöntése, a jelmezek és táncok bemutatása. A nyitótáncot a 8. évfolyam adta elő két ízben is, a táncukat Szeift Ádám tanította be. Ugyan a nyitótánc hatalmas sikert aratott, de közel sem akkorát, mint a 2/A-sok osztályfőnöke, aki nagyon aranyos előadásra tanította be kis diákjait, és ő maga is tarolt az utánozhatatlan mozgásával.

Az ünnepségen láthattunk még  ugra-bugra túrórudikat, tengerészeket, kalózokat,  varázslót és nyuszikákat,  mesebeli karnevált, indián táncot, a vadnyugat vidám hőseit, fociparádét és például szörnyecskéket. A tornacsarnok idén is zsúfolásig megtelt, a közönség hatalmas tapssal jutalmazta az előadásokat. A rendezvény egyik főszervezője, Bartók Enikő (aki egyben az egyik ballagó osztály osztályfőnöke) kiemelte, hogy a közös munka és a készülődés ugyanolyan fontos, mint maga az előadás, hiszen nagyszerű közösség építő ereje van, valamint fejleszti a tanulók kreativitását és feledhetetlen élményekhez juttatja őket.

Fotók:Petőházi Emese