A Budaörsi Görög Kisebbségi Önkormányzat a PostArt-on január 27-én szombaton este rendezte meg Vaszilopita ünnepségét. Itt József atya görög-orthodox pap szentelte fel a pitát. Családja is közreműködött az eseményen. A kellemes görög zenére, melyet a Palio Buzuki zenekar szolgáltatott táncra perdültek a vendégek és a Kariatidák kórus előadásában is gyönyörködhettek a résztvevők. A kórus vezetője Stefanidu Janula. Nagyon jó hangulat kerekedett.
A felszentel pitából mindenki kapott és egy fiatal lány találta meg a süteménybe rejtett pénzérmét, ami a hagyomány szerint szerencsét hoz számára. Utána finom svédasztalos vacsora következett tradicionális görög ételekkel. A tánc és a zene pedig késő estig tartott.
A vaszilopita egy görög édesség, az újév szimbóluma és Szent Vazul ünnepéhez kötődik, amelyről az ünnep a nevét is kapta – tudtuk meg a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat elnökétől Agárdi Spyros Bendegúztól. Sokféle alakja van és számtalan módon készítik minden görög családban, legyen az polgári vagy agrárcsalád. A tésztában egy érmét rejtenek el, s akinek a vaszilopita-szeletek szétosztásakor az érme jut, szerencsés lesz egész évben. Néhány mezőgazdasági vidéken érme helyett régebben szalmaszálat, szőlőágat vagy olívaágat rejtettek el, attól függően, minek a termesztése volt jellemző azon a területen, s a szerencsésnek, aki megtalálta, egész évben jó termése volt.
A vaszilopitát hagyományosan újév napján szelik fel. A pita felszelése a házigazda feladata, aki felszeli és szétosztja a pitaszeleteket a családtagok és az esetleges vendégek között, de elkülönítenek egy szeletet Krisztusnak, az Istenszülő Anyának és Szent Vazulnak, a háznak és a család távol élő tagjainak.
A hagyomány nem korlátozódik az egyes családokra. Az új év napjaiban egészen február végéig, különböző egyesületek és szervezetek is felvágják a maguk pitáját. Ez a szokás nem annyira régi, a hagyományos szakmák szervezetei kezdték el így ápolni ezt a hagyományt.
A vaszilopita hagyománya, ahogy a 12 napos ünnepi időszak valamennyi eseménye, a római „Saturnala” folytatása, amely a görög „Kronion” szokásból ered. Ekkor terméseket és pitákat osztogattak aranylevelekben az isteneknek, de az ókori görög kenyérünneppel is eredeztetik, amikor szintén az isteneknek áldoztak így.
Van azonban egy keresztény hagyománya is a vaszilopitának. Amikor Szent Vazul Keszária püspöke volt, a kappadókiai kormányzó elég erőszakosan érkezett a városba beszedni az adót. A lakosok megrémültek és védelmet kértek a püspöktől. Ő azt mondta nekik, hogy gyűjtsenek össze mindent, ami értékük van, hogy azt odaadják a kormányzónak. A szent azonban meggyőzte a kormányzót, hogy üres kézzel távozzon. Mindez az év utolsó napján történt.
Mivel az értéktárgyak visszaadása a lakosoknak lényegében lehetetlennek bizonyult, a szent javaslatára kisebb pitákat sütöttek, amelyekbe mindegyikbe egy-egy értéket helyeztek el. Megtörtént a csoda, és mindenkinek a saját maga által beszolgáltatott érték jutott a pitába. Azóta él a hagyomány, hogy Szent Vazul pitájába érméket helyeznek el.
