Kiállítás megnyitóhoz szokatlan időpontban, szombat délelőtt 11 órakor kezdődött december 2-án Debreczeny Zoltán festőművész tárlatának bemutatása a PostART-on. Az eseményen Koltai Róbert színművész is közreműködött, egy telefonos játékon pedig ketten a művész egy-egy képét nyerték meg.
A veszprémi Debreczeny Zoltán hozta el december 2-án a képeit Budaörsre, a PostART-ra, ahol 2018. január 13-ig lehet azokat megtekinteni és akár megvásárolni. A festő művészetét jellemző, Réz András esztéta által 2002-ben papírra vetett Anekdót című írást Koltai Róbert színművész, rendező olvasta fel, saját anekdotájával fűszerezve. Magda Vášáryová, szlovák színésznő, a Sörgyári capriccio főszereplője – akivel egy másik filmben Koltai is játszott – mesélte neki, hogy Pepin bácsi Kern András hangján sokkal jobb volt az egyébként kitűnő cseh színészénél.
„Debreczeny Zoltánnal úgy vagyok, mint Bohumil Hrabal – egyébként saját rokonságából mintázott – hősével, Pepin bácsival. Csak míg Pepin bácsi végtelenül kígyózó mondatokban meséli nehezen kibogozható anekdotáit, Zoli – szerénység és tömörség! – akár egyetlen képen el tudja mondani a maga édesbús, fanyar, ironikus vagy groteszk történeteit. Faramuci kis világocskákat teremt, amelyek nem viselik a derékszöget, cseppet lebegnek, s olykor még egy kis csoda is megesik bennük. Képei tele vannak történéssel. Fölösleges keresni bennük a termékeny pillanatot, hiszen műveinek belső dramaturgiája inkább a képregényekéhez hasonlatos – egyetlen kockába sűrítve. Hogy meg lehet-e ezzel váltani a világot? Semmiképpen. Az anekdoták nem erre valók. Debreczeny Zoltán ahhoz segít hozzá bennünket, hogy képesek legyünk nevetni a világon, hogy közelebb keveredjünk az irónia és az önirónia nemes művészetéhez. Képei könnyedek, fanyarak és ízesek. Hasonlatosak a szép száraz fehérborhoz. Megoldják a társaság nyelvét, közelebb hozzák egymáshoz az embereket, fogyasztásuk segíti az emésztést, és jó érzéseket hagy maga után.”
Adventi első hétvégéjén a délelőtti időpont ellenére nem kevesen gyűltek össze a megnyitóra, akiknek a festő nyújtott tárlatvezetést, így első kézből nyerhettek bepillantást a képek jelentéstartalmába. Például a Kneipe című, ónémet képkeretben lévő „abban különbözik a többi képtől, hogy enteriőrön belül vagyunk. Kilátunk az ablakon, de pózolunk. És a figurának a kalapján ecsetből van a zergetoll” – hallhattuk. Ez a festmény azért került az utazó keretbe, mert Budaörs egy sváb falu.
A Képmutatók című kép valójában már nem Debreczeny Zoltán tulajdona, mert a Gézengúz Alapítványnak adományozta. Aki szeretné a Gézengúz Alapítványt támogatni azzal, hogy megveszi a képet, fizethet érte többet is, mint amekkora árat most kiírtak rá, ami egyébként – a többi képhez viszonyítva is – a valódi értéke alatt van. A képmutatók kétértelmű szó, ennek megfelelően ábrázolja a festmény is.
A Facérok című festményhez egy ipartörténeti kiselőadást hallhattunk, melyből kiderült, honnan származik a facér – mai szóhasználatban szingli – szavunk. „Régen a facérok azok a szakképzett molnárlegények voltak, akik még nem telepedtek le, nem volt saját malmuk, viszont az új technológiákat malomról malomra vitték a molnároknak, mígnem aztán megfeneklettek, a molnár lányát feleségül vették, s átadták a tudás mellett a géneket is. És onnantól már nem voltak facérok.”
A sparhelt-keretű kép nagyon hangulatos, címe Az élet illata. „Irodalmi az utalás: Családi kör. A szülők, nagyszülők idején a családoknak volt a konyhában tűzhelye, s a tűzhelynek volt melege, szimbolikája. Tehát életszagról van szó. A mai konyháknak sokkal kevesebb az illata, mint a régieknek, mert mindenütt szagelszívók meg szintetikus cuccok vannak és a nagymama már nem olyan körülmények között keveri a krémet a süteménybe, mint anno.”
A tárlatvezetés után kisorsolták a szeptemberben, a Budaörsi Vigasságok idején az Esze Tamás utcában feliratkozók és a most jelenlévők közül azt a két nyertest, akik egy-egy Debreczeny festmény tulajdonosai lettek. Akinek kedve volt hozzá, még beszélgethetett az alkotóval és Koltai Róbert is maradt még egy darabig a kellemes környezetben.
