Bárány Teréziával beszélgettünk a művészetről

„A lényeg, hogy az adott kép mit vált ki benned”

Bárány Teréziát a Budaörsi Napló olvasói az adó- és számviteli tanácsokat nyújtó cikkeinkből ismerhetik. E beszélgetés aktualitását azonban egészen más adja: a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) november elsejével felvette őt a tagjai sorába. Különleges technikával készült papírmetszetei és nyomatai számos országos kiállításon szerepeltek már, és több önálló kiállítással is bemutatkozott. Mostantól azonban „hivatalosan” festőművész. Városunkba közel tíz éve költözött és bízunk benne, hogy hamarosan  láthatjuk majd a képeit például a művelődési házban vagy a PostART-on.

• Mi a véleményed a mostanában igen elterjedt élményfestészeti szakkörökről, táborokról, ahol egy művésztanár irányításával az érdeklődők ismert képeket másolnak?
• Ha a kérdés arra irányul, hogy a másolás, az úgynevezett élményfestészet művészet-e, arról az a véleményem , hogy nem lehet annak tekinteni. Talán inkább kellemes időtöltés, szórakozás, élmény a készítőjének, mint ahogy a nevében is benne van. Sikerélmény, amire a mai világban nagy szükség van. Örömszerzés, mert a résztvevő aktivitásként fest, egyfajta flowélményt él át. A művészetre való közvetett hatásaként tapasztalható, hogy az ilyen emberek előbb vagy utóbb érdeklődni kezdenek a valódi művészet iránt is.
• S hol kezdődik a művészet?
• Véleményem szerint a művészet azzal a művésszel kezdődik, aki képes jelentős hatóerejű alkotásokat létrehozni, képes a korára jellemző életérzéseket megfogalmazni. Az igazi műalkotás az egyetemes kultúra részévé válik. A művészet definíciójánál érdemes megemlíteni, hogy napjainkban a műalkotások néző általi befogadása problémákat vet fel. Az oktatás, nevelés, képzés nem készíti fel a fiatalokat a kortárs művészeti alkotások befogadására. A képzőművészeten belül pedig annak ma már nincs jelentősége, hogy ábrázoló vagy absztrakt-e az alkotás, bár az utóbbit nehezebb befogadni. A lényeg az lenne, hogy a képet szemlélő képes legyen elengedni magát, és engedje érvényesülni a mű hatását. Igaz, ez mai rohanó, stresszel teli világunkban nem olyan egyszerű.
• Te előbb kezdtél el festeni, vagy gyűjteni a kortárs alkotásokat?
• Nálam ez a kettő azonos időben indult. Már gyerekkoromban állandóan rajzoltam és festettem és ezzel együtt az akkori újságokból, folyóiratokból gyűjtöttem mappákba a megjelent kortárs reprodukciókat. Egy „véletlen” mégis más irányba sodort és a festészet hosszú időre háttérbe szorult. Székesfehérvár közelében egy kis faluban, Pátkán születtem és jártam iskolába, amikor 7. osztályban a megyei rajzszakfelügyelő a szüleimhez is eljött, hogy elmondja, nekem rendszeresen be kellene járni a városba, az általa vezetett Képzőművészeti Csoport összejöveteleire. A tanfelügyelő Ballagó Imre festőművész volt, aki ezt megelőzően a képzőművészeti főiskolán Szőnyi István tanársegédjeként dolgozott. Neki nagyon sokat köszönhetek. Évekig jártam hozzá a műterembe, a Derkovits Képzőművészeti Körbe és készültem Budapestre a képzőművészeti középiskolába, majd a főiskolára. Az utolsó pillanatban a szüleim mégsem engedtek ebbe az irányba tovább tanulni.
• Több sikeres csoportos és önálló kiállítás van már mögötted. Hogyan indultál újra ezen az úton?
• Nehezen kezdtem újra és ez nem véletlen. El kellett távolodnom a napi rutin feladatoktól. Egy művésztelep légkörében olyan inspirációkat kaptam, hogy feltámadt bennem újra az alkotási vágy. Képes voltam folytatni azt, amit régen félretettem. Csatlakoztam két olyan képzőművészeti társasághoz, amelyek alkotó munkájában folyamatosan részt veszek. Rendszeres kiállításaikon szerepelnek a munkáim. A legutóbbi időszakban mestereimnek Kovács Péter Balázst (KPB) és Székács Zoltán festőművészeket tekintem. Az aktív művészi munkához való visszatérésben sokat segítettek, hasznos tanácsaikkal támogattak. Előbbi csoporton kívül tagja vagyok az Artistic Move Europe francia-magyar művészeti társaságnak, akikkel rendszeresen kiállítok itthon és külföldön. Legutóbb a Bartók 1 Galériában és a franciaországi Besanconban szerepeltünk csoportos kiállításon.
• Milyen stílusban festesz? Nagyon szeretem a képeidet, de nem tudom meghatározni a műfajukat.
• A papírmetszeteimmel és azok nyomataival kerültem először zsűrizett országos tárlatokra professzionális művészek közé. Ezeknek az alkotásoknak az alapját – egy japán technikát – még a hetvenes években mesteremnél, Ballagó Imrénél ismertem meg. Az, hogy egy papírmetszetből nyomatként mi lesz, részben szándékos, részben esetleges, a nyomatra kerülő festék minőségétől, mennyiségétől, sűrűségétől függően, és nincs két egyforma alkotás ugyanarról a metszetről. Ezekből a régi papírmetszetekből készült például az a kép, amelyet a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlaton is kiállítottam. Ma pedig egy szokatlan új stílus kialakításán dolgozom, amit két évvel ezelőtt egy művésztelepen kezdtem el, bár sok tekintetben mégis az előzőhöz hasonló. A képek a gesztusfestészet stílusjegyeit hordozzák, de ez csak a kiindulási alapja egy-egy alkotásnak. Egy különleges, olajos, ipari anyaggal dolgozom és az anyag esetlegessége – attól függően hogyan keverem – olyan struktúrákat hoz létre, amit szándékosan ugyanúgy kézzel nem lehet elkészíteni. Tehát nem csak ecsettel dolgozom, hanem hagyom, hogy az anyag tulajdonságai érvényesüljenek a képben. Így a képalkotás, hasonlóan a nyomatokhoz, részben szándékos és direkt, részben irányított véletlen.
• Hány képed van?
• Számszerűen nem tudom pontosan megmondani, de a legújabb képciklus negyven körüli alkotásból áll. Ezek az elmúlt két évben készültek.
• Úgy tudom, hogy nem adod el őket. Miért?
• Mert nem elsődleges szempont a képek értékesítése. A legjobb munkáimtól egyelőre nem szeretnék megválni. Képciklusokban gondolkodom és az egymással összefüggő műveket szeretném együtt tartani. Egyébként van már közgyűjteményben megtalálható alkotásom, amit az egyik zsűrizett kiállítás anyagából válogattak be.
• Mi dönti el, hogy hol van kiállításod? Székesfehérvár ugye adott, hiszen ott nőttél fel és éltél 2009-ig, amikor Budaörsre költöztél. Továbbá említetted Vásárhelyet, szerepeltél országos kiállításokon Hatvanban, Győrben, Mosonmagyaróváron, láthattunk Budapesten.
• Törekedtem arra, hogy szűkebb pátriámban bemutassam munkáimat. A csoportos tárlatok helyszíne attól függ, hogy hol kap kiállítási lehetőséget az a két kör, akikkel együtt alkotok. Az országos kiállításokra pedig pályázni kell, és valóban számos országos tárlaton részt vettem az elmúlt tíz évben. Ezeken szakmai zsűri dönt arról, hogy beválogatják-e a beküldött képet. A további önálló kiállítások létrejötte meghívás és lehetőség kérdése.
• Budaörsön miért nem volt még kiállításod?
• Nem ismerem még eléggé az itteni művészeti életet és eddig nem alakult ki szakmai kapcsolatom a helyi művészekkel. A művészeti csoportok minden településen általában zárt kört alkotnak. Ahova most Budapesten tartozom, oda idős mesterem Bakonyi Mihály festőművész révén kerültem, aki három éve hunyt el, de a szellemi örökségét ránk hagyta. Természetesen nyitott vagyok a budaörsi képzőművészek közössége felé, amennyiben szívesen fogadnának. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) egyébként most november elsejével felvett a tagjai sorába, így ma már hivatásos képzőművész vagyok.
• Gratulálok hozzá. Mennyi idő alatt készül el egy-egy képed?
• Egy-egy kép elkészülte hosszadalmas folyamat. Az alkotáson túl fizikai, kémiai folyamat is. Először speciális papírra viszem fel az anyagot, ami az általam meghatározott struktúra szerint tovább alakul, majd utána kerül át feszített vászonra, ahol végleges formát ölt.
• A párod Koppány Attila (róla ITT írtunk) is ismert festőművész, mégis csak egyetlen közös kiállításotok volt. Miért?
• Egyrészt mostanában ő egy új sorozaton dolgozik, amit még nem akar kiállítani, ezért volt a festészet napja alkalmából önálló a kiállításom. Másrészt a közös kiállítás nem is mindig szerencsés. Azon az egy alkalommal az ő akkori színes festményei és az én fekete-fehér, szürke, barna képeim – melyek hasonló struktúrával és technikával készültek – jól kiegészítették egymást. Jelenleg mindketten önálló tárlatra készülünk, de a jövőben nem zárható ki újabb közös kiállítások lehetősége sem.
• Van-e művészi hitvallásod?
• Életem során egykori rajztanárom emlékkönyvembe írt sorai sokszor eszembe jutottak, és erőt adtak, hogy elérjem, amit szeretnék. Jobbágy Károlyt idézve bátorított: „Fák sudarán zápor s szélvész harcolnak időnként, / Mégis fenn a sas tartja királyi lakát. / Aki napot keres, / a vésszel megvíni ne féljen.”
• Köszönöm a beszélgetést.

Ízelítő Bárány Terézia munkáiból:

Fotók: az interjúalanytól