A pandémia miatti szünet után idén ismét nagyobb ünnepség keretében zajlott az Úrnapja Budaörsön. Nobilis Márió plébános a körmenet előtti, 9 órás szentmisén elsősorban az örömről beszélt, amelyet ilyenkor átélünk. A virágokból készült szőnyeg rengeteg embert vonzott.
Összefogtak a budaörsiek, hogy a különböző üzeneteket közvetítő motívumokkal díszített virágszőnyegen haladhasson a 9 órai szentmise után az úrnapi körmenet, az oltári szentséggel. Már hónapokkal ezelőtt megindult a toborzás, hogy akik tudnak, csatlakozzanak a város legismertebb katolikus hagyományához. Bár évtizedekkel ezelőtt még különleges elismerés volt, ha egy család megkapta egy-egy szakasz vagy különösen valamelyik oltár díszítésének a lehetőségét, a régiek közül évről évre egyre többen nem tudták már vállalni a feladatot. Az új jelentkezők között egyre több a civil egyesület, klub, akik saját szimbólumaikat, értékeiket is megmutathatták.
A virágszőnyeghez a készítők mindig sokfelé keresték a virágokat, így volt ez most is, de sajnos a szabadban egyre nehezebb találni, mert kevés már a rét, illetve az idén elég későre esett ez a mozgó ünnep, így sok faj már elvirágzott.
Az oltárok üzenete: Az első oltárnál, melyet hagyományosan a Boross család készít, imádjuk a köztünk lévő Istent. A második oltár a Hauser családé, ott hálaadást végzünk. A harmadikat hagyományosan a Ritter család készíti, az az engesztelődés oltára, magam és mások bűneiért. Az oltáron ez a felirat állt: „Uram tégy engem a béke követévé”. A negyedik oltár idén az ifjúsági Antióchiai csoport gondozásában készült, ott kérhetünk Istentől, természetesen elsősorban lelki dolgokat.
Nobilis Márió plébános a 9 órás szentmisén elsősorban az örömről beszélt, amelyet ilyenkor átélünk. „Mi a különleges a mai napunkban?” – vetette fel. Majd válaszolt is rá: „Valójában semmiben sem különbözik más napoktól a lelkünket nézve, de ilyenkor rengeteg dolog van, amire csak most van mód”. Idézett Pilinszky János József Attilához írt verséből, melyen az szerepel, „hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat”. Ezt Pilinszky a temetésről írta. Megengedi Krisztus, hogy őt halottként ábrázoljuk, de ő halottként is élő, hiszen feltámadt. A körmeneten „a füvek zöldellő erejében” végigvisszük Krisztust, ami idehozza az Isten dicsőítésére Krisztus szolgálatát. Kivisszük őt oda, ahol tulajdonképpen jelen van – mondta egyebek között az atya. Így zárva szavait: „Legyünk egyházként Krisztus teste az életben, a világban, a teremtésben és az emberben!”
Fotók: Borhegyi Éva és Nagy Béla
Amit nálunk Úrnapnak hívnak, az németül például „Frohnleichnamsfest”, vagyis a szent holttest ünnepe, a Trident városában, Tyrolban pedig Festum Corporis Christi, vagyis Krisztus Teste ünnepe az 1545–1563 között III. Pál pápa által összehívott főzsinat óta.
Időpontja a húsvéti időszakot lezáró Pünkösd vasárnap után két héttel van, ami idén június 19-re esik.
Általános szokás a szentmise után a körmenet és a sok virágdísz, hiszen erre a napra a természet virágdíszbe öltözik. Számos településen hagyomány a falusi virágsátrak felállítása illetve a virágokkal díszített oltárok képe.
Budaörsön a németek betelepülése óta, tehát mintegy 230 éve az egyik legfontosabb látványosság is az úrnapi virágszőnyeg. Eredetileg ezt az oltáriszentség ünnepén tartották és a körmenet (a főút) útvonalán, két kilométer hosszan haladt, a házak tulajdonosai pedig a rokonsággal összefogva készítették a szőnyeget, két méter szélesen, szirmokból. A virágokat az ünnep előtti napokban, de főleg az ünnep előtti vasárnap szedték. Ezután a pincében vékonyra kiteregették, ködszerűen megpermetezték őket, hogy frissek maradjanak. Ezt a munkát főleg lányok és asszonyok végezték. Nagy keletje volt a búzavirágnak, a margarétának, a pipacsnak, a szarkalábnak és minden más tartósítható virágnak. A férfiak az ünnep hajnalán lombos ágakat vágtak és a virágszőnyeg szélétől jobbra, balra, félméternyire letűzték. A férfiak dolga volt a virágszőnyeg helyének kirajzolása és többszöri alapos fellocsolása is. A szőnyeg elkészítésénél ügyelni kellett a színek összeállítására, a virágszirmok egyenletes hintésére, a gyorsaságra, a rajzolt – vallásos meggyőződésről tanúskodó – motívumok egyenletes elhelyezésére. Különösen sok volt a teendő ott, ahol a négy család (Braun, Wendler, Hauser, Kubik) házainak utcai falára támaszkodó kápolnák álltak. Az ünnep délutánján, a litánia után megkezdődött a kápolnák lebontása és a virágszőnyeg eltávolítása. Az emlékül kapott koszorút a budaörsiek a házi oltárra akasztották és az ott maradt a következő Úrnapig.
