Hogyan találj társat…? 13. rész
A társkeresésről szóló sorozatunk múlt havi részén sok olvasónk megbotránkozott, ahogy történetünkben a már felnőtt Vivien viselkedett, miután özvegy édesanyja újra társra lelt. Az új családtagok elfogadása nem könnyű, ahogy az ő beilleszkedése sem. Például, hogy miként vagy kell-e egyáltalán találkoznia az ex-szel? Illetve rá való tekintettel mennyire maradhatunk mi magunk „jóban” a volt férjünkkel, feleségünkkel? Vagy: mennyire lehetünk például nyíltan „szomorúak” az új társunk előtt, ha elhunyt párunknak évfordulója van?
Galambos Lajos, művésznevén Lagzi Lajcsi azért került pár hete a bulvár magazinok címlapjára, mert szakított új társával, mivel a nő nehezményezte, hogy a zenész sok időt tölt a volt feleségével. Az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy közösen mentek el nyaralni. „De hiszen ez a normális, közösek a gyerekek” – írta a kommentelők egyik része, a másik része viszont nagyon is az új hölgy mellett állt ki, mert „miért nem őt vitte nyaralni a gyerekekkel”, illetve „legyen ő az első, ha már együtt vannak, ne a volt feleség.”
Az első két részben hangsúlyoztuk, hogy mielőtt bárki belevág a társkeresésbe, nagyon tudatosan le kell zárnia magában a korábbi kapcsolatát. A második részben Magyar Magdolna ötven feletti ügyvéd és coach így fogalmazott: „az elváltaknál jó mindjárt tisztázni, hogy előbújhat-e még a fa mögül a korábbi feleség.” Persze ez nem mindig olyan egyértelmű, mint a negyedik részben Melinda esetében Bélával „aki szív alakú bonbont is hozott. (…) Megtudtam, hogy még mindig a feleségével él, aki tavaly 160 kilogrammról fogyott le és azóta megcsalja, amúgy meg 38 éve vannak együtt, rengeteg gyereket nevelnek, de az asszonyt semmi más nem érdekli, csak a pénz, hogy vásárolgasson, és a nagyobb gyerekekre bízza a kisebbeket, miközben nyomkodja a telefonját a társkeresőn. Béla meg most vissza akar vágni neki, és ezt még el is mesélte!”
Sok igazság van abban, hogy az „a normális”, ha a volt (házas)társak, különösen ahol közös gyerekek vannak, a szakítás „gyászfolyamata” után ismét jóban vannak. De vajon mit jelent ez a gyakorlatban? A 66 éves Ferinél annyit, hogy bár nem különösebben keresik egymás társaságát, ha valahol összefutnak, udvariasan elbeszélgetnek a volt feleségével. Erre azonban a gyakorlatban több mint húsz éve került utoljára sor. A 44 éves Zsókánál viszont (Lajcsiékhoz hasonlóan) a volt férjjel a közös programok is beleférnek „a gyerekek kedvéért”. Ezzel sincs igazán baj, csakhogy mások szerint ilyenkor Zsóka új élettársát magukkal kellene vinniük, illetve annak gyerekeit. Amire azonban náluk nincs esély. Zsóka helyzete ugyanis több szempontból érdekes. Volt férje, Tamás egy konditeremben személyi edző és jelenlegi párjával, Balázzsal annyira szimpatikusak lettek egymásnak, hogy Balázs edzőt váltott és immár az exhez jár. Azt mondják, nem szoktak Zsókáról beszélgetni, a gyerekekről viszont annál többet, akiket mind a ketten nagyon szeretnek. Csakhogy, „családon belül” maradva, Balázs volt felesége, Éva hallani sem akar arról, hogy egyáltalán megismerje Zsókát, holott már réges-régen elváltak, amikor az új kapcsolat képbe került. Akkor miért? „Csak.” Emiatt azonban Balázs a gyerekeivel csak erősen korlátozva tudja tartani a kapcsolatot, és Éva elutasítása miatt évente egyszer mindenképpen csúnya vita alakul ki, hogy Balázs kivel és hol töltse a karácsonyt. Rendszerint az ex győz, aki a szentestei ünnepi vacsorára a volt férjét új párjával közös otthonukba hívja meg, Balázs tehát ekkor és ott találkozhat a saját gyerekeivel, és vág jópofát a „másik pasihoz”, aki ugye ilyenkor otthon, tehát jelen van. Zsóka pedig a békesség érdekében úgy alakítja az életét, hogy náluk a közös családi karácsonyi összejövetel másnap legyen, mire Balázs visszaér.
És még egy példa arra, hogy békességben is el lehet válni: Kátya és a nála jóval idősebb Igor kisfia már kamaszodott, mikor a szülei szétmentek. „Kihunyt a szerelem” – indokolták a lépést az ismerősöknek. Az igen vonzó, szabaddá váló alig harmincéves nőn sok férfinak megakadt a szeme, ő azonban évekig válogatott, míg összejött a nála három évvel fiatalabb Bálinttal. Az új kapcsolatban már kezdetben is hol jól mentek a dolgok, hol kevésbé, és vajon ilyenkor kinek öntötte ki a lelkét Kátya? Igornak. Aki tanácsot ugyan adott, de ha a volt felesége másként gondolta, ráhagyta. Ezek után már azon sem csodálkozott senki, hogy amikor több mint másfél évtizedes együttélés után „a fiatalok” összeházasodtak, az exférjet kérték fel az egyik tanúnak. A folytatás? A „papírtól” persze vagy sajnos a problémák nem oldódtak meg, viszont Igorra mind a ketten továbbra is számíthatnak, ha „igazságot kell tenni” egy aktuális vitában.
Márta és Gábor három-négy hónapja „jártak”, amikor egy koncerten belebotlottak Gábor volt feleségébe, Ildikóba. A nagyon elegáns és szemmel láthatóan tehetős asszony a hasonló társadalmi helyzetben lévő barátnőjével volt és vidáman ráköszönt a férfira, aki azonban előbb úgy csinált, mintha nem ismerné, majd morgott valamit az orra alatt. A két nő kacagva ment tovább. „Kik voltak ezek?” – faggatta Márta a párját. Mire Gábor elmesélte, hogy harminc (!) éve nem hallott az exéről, gyerekük nincs és annak idején azért váltak el, mert a nő kevesellte férje jövedelmét, amiből luxusra ugyan nem futotta, de jól megéltek, pedig Ildikó még egyetemre járt és egy fillért sem keresett. Viszont a pénz miatt állandóan veszekedtek. A koncert után két-három héttel Gábor volt felesége bejelölte Mártát ismerősként az internetes közösségi oldalon, aki visszaigazolta és elkezdtek írásban beszélgetni. Kiderült, hogy Ildikót a szülei sokáig támogatták anyagilag, és megtették volna ezt azután is, amikor férjhez ment, de Gábor szerint az sértő lett volna rá nézve, hiszen az apja is eltartotta a háztartásbeli anyját. Így amikor Ildikó mégis csak elfogadott különböző értékesebb ajándékokat a szüleitől, abból hatalmas vita alakult ki, és az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor Gábor összecsomagolta a felesége értékesebb holmijait és elvitte a Vöröskereszthez. Márta „a másik felet is meghallgatva” erősen elgondolkozott a történeten és saját lehetséges jövőjükön Gáborral. Bár felmerült benne, végül nem szakított, hiszen harminc év alatt mindenki változik, fejlődik, mindenesetre elhatározta, ha komolyabbra fordul a kapcsolatuk, jó lesz sok mindent előre tisztázni. Ez a történet ugyan kicsit kilóg e havi témánkból, de a tisztánlátáshoz fontos volt, hogy a volt feleség és Márta megismerkedjenek.
Visszatérve Galambos Lajosékhoz, ahol ugye az a probléma, hogy a zenész és volt felesége ma is „túlságon jóban vannak”, bizony ez nemcsak az elváltaknál merülhet fel, hanem az özvegyeknél is. Sőt, Melinda szerint ott még inkább, mert az „elengedést” nehezíti, hogy a gyász során hajlamosak vagyunk megszépíteni a múltat, és az elveszített embert hibátlannak, tökéletesnek látni. Márpedig egy idealizált volt férjjel, feleséggel szinte lehetetlen versenyezni. A hatvan feletti özvegyasszonnyal tavaly decemberben beszélgettünk először és két hete megint. Egyfelől nagyon boldog volt, mert tavasszal rátalált a férfira, Ernőre, akit keresett, és aki egy korban hozzáillő, romantikus és érzékeny ember. Viszont találkozásunkkor Melinda éppen sírva fakadt, mert aznap lett volna a volt férje 70. születésnapja, és ezen a napon csak őrá szeretett volna gondolni, átadni magát a közös emlékeknek, régi fotókat, videókat nézegetni. Miért nem tehette meg? Mert attól félt, hogy Ernő, akivel tényleg minden rendben, zokon venné, hogy ő még mindig az elhunyt férje után zokog.
Szerintem Ernő megértené – mondtam Melindának, bár magam sem vagyok ebben annyira biztos, sőt, valószínűbb, hogy ha meg is értené, nem esne neki jól. Az interjúalanyaink között ugyanis arra is akad példa, jelesül Eszteré, akinek a volt férje, Zsoltnak a halála vezetett szakításhoz az új párjával, Emillel. Zsolt a munkahelyén lett hirtelen rosszul, és bár ekkor már elváltak, a férfi kollégái a volt feleséget értesítették. Ő rohant, ahogy tudott, de mire odaért, éppen a mentőkkel egyidőben, már nem lehetett Zsoltot újraéleszteni. Talán a sokk hatására, de még inkább azért, mert Eszter a válás ellenére (amolyan „se veled, se nélküled” házasságban éltek az utolsó években) mindig szerette a volt férjét, teljesen összeomlott. Emil utána ment, hogy támogassa, mellette legyen, de amikor azt látta, hogy Eszter zokogva kér bocsánatot a már élettelen Zsolttól az elkövetett hibákért, Emil úgy ítélte meg, hogy neki itt már nincs teendője, nincs helye. Sok év telt el, Eszter és Emil azóta más mellett találta meg a boldogságot, de bizony amikor a nőnek problémái akadnak vagy a jelenlegi társával összezördülnek, nála is előkerülnek az elhunyt férjével közös régi fotók, ügyelve arra, hogy új párja ne lássa ezt.
(Folytatjuk)
A sorozat cikkei:
Sorozatunk cikkei:
