A Twoba, Szentpáli Roland és a budaörsi Juhász Zoltán hangszerinnovációja nyerte el a Nemzetközi Tuba Szövetség (ITEA) innovációs díját, a Jim and Jamie Self Creative Awardot. A magyar fejlesztés a legfontosabb nemzetközi szakmai szövetség elismerésében részesült a múlt héten.
Az ITEA szakmai bizottsága kétévente több kategóriában díjazza a szakma legjobbjait. Ezúttal nemzetközi konferencia keretében hirdettek eredményt; az elismertek közé került Twobát tavaly ősszel mutatták be a Budapest Music Centerben – közölték a szervezők.
„A Twoba alapját egy kettős mozgatású billentyűrendszer képezi. Külföldi hangszerkészítő mestereket is felkerestem, hogy az általam megálmodott játékpozícióhoz átalakíttassam a hangszer ventilzetét. Végül Juhász Zoltán (képünkön) fejlesztette ki azt a mechanikát, ami a nyomó ventilt húzó mozgatásúvá alakítja át, lehetővé téve, hogy a muzsikusok állva játszanak a hangszeren, és szabadon mozogjanak a színpadon” – idézte Szentpáli Roland tubaművészt a közlemény.
A tubán – méreténél és súlyánál fogva – csak ülve lehetett játszani úgy, hogy a tölcsér a zenész arcát is eltakarta. A Szentpáli Roland által kitalált és Juhász Zoltán által kifejlesztett új billentyűrendszer úgy reformálja meg a tuba tartási pozícióját, hogy azon akár állva is lehet muzsikálni. Mindezt úgy, hogy a tubához csupán egy új alkatrész szükséges, ami utólag is installálható bármely ilyen rendszerű hangszerre. A hagyományos és az új játékpozíció közötti átszerelés csupán két és fél percet vesz igénybe.
A tubához utólag is installálható a most kifejlesztett új, golyóscsapágyas, teflonbetétes alkatrész. Az innováció segítségével a zenésznek csak minimálisan kell balanszíroznia a hangszert, miközben szabadon mozoghat a színpadon. Tökéletesen látja a karmestert, a hangszer tölcsére nem takarja el az arcát, a tuba a közönség felé szól.
A twobát eredményező alkatrész gyártása Budaörsön zajlik, a fejlesztés világszabadalmában és a terjesztésben Gerhard Meinl német hangszerkészítő is részt vesz.
A tubát 1835-ben szabadalmaztatták, azóta a mérete nőtt, igazodva a szabadtéri fúvószenekari elvárásaihoz, a minél hangosabb megszólaláshoz. A zenész hagyományosan ülve szólaltatja meg a négy-hatkilós hangszert. A 20. század második felétől egyre több versenyművet írtak tubára (olyan komponisták, mint Krzysztof Penderecki vagy John Williams), ezzel megnyitva a hangszer előtt az utat, hogy szólóhangszerré váljon és szélesebb közönségeket érjen el.
Forrás: MTI
Korábban ITT írtunk a találmányról!
