A régi Budaörsön a keresztszülők adták a gyerekeknek a húsvéti ajándékot.
A húsvét a tavasz egyik jelképe és talán legszebb ünnepe. Időpontját a holdnaptár szerint számítják, és márciusra vagy áprilisra esik. 2020-ban április 12-e húsvétvasárnap, és 3-án húsvéthétfő.
A régi budaörsiek számára régen az ünnep és az előtte való időszak szorosan egybekapcsolódott és a katolicizmushoz kötődött. Mit énekeltek a jó időre várva a gyerekek? Például azt, hogy „Cserebogár, cserebogár … zum, zum, zum… – „Fliegt bei meinem Fenster umatum…” (Körberepüli az ablakot.) „Csigabiga, csigabiga dugd ki szarvadat, mert különben átdoblak a pásztorházba!” („Holderhaus”-ba) „Napocska, napocska, Lizike, gyere ki, sajtos kenyeret és vajas kenyeret adok neked.“ – Sonne, Sonne Liesl, Komm her aus”. (Képünkön a Zippel-Zappel óvodásai napjainkban, ápolva a hagyományokat.) Nagycsütörtökön reggel a gyerekek kimentek a kertbe és ott kitárt karral Miatyánkot mondtak.
Nagypénteken a fiúk reggel, délben és este kereplőkkel járták be a falut. A feltámadási körmenetben zárt rendben vonultak az iskolások. A Kálvária-dombi keresztút és a nagyszombat esti feltámadási körmenet után húsvétvasárnap a hagyományok szerint igazi ünnepre ébredt a község. A Kőhegyi Kápolna mellett három mordálylövés dördült, ezt a hagyományt Wendler Ferenc, a kápolna építője vezette be. Az ünnepen több szentmise volt a templomban, amely zsúfolásig megtelt. Az ünnepi nagymise alatt a lövészek a templom főhomlokzata előtt álltak őrséget. A házaknál az ünnepi ebédet követően a családok gyermekeihez a keresztanya látogatott el, aki ilyenkor bőséges ajándékokkal látta el keresztgyermekeit. A gyermekek húsvéti tojást, csokoládét, mézeskalácsot kaptak, jóllehet amelyik családban sok volt a gyermek, ott a keresztszülők kölcsönösen megegyeztek, hogy ezt a szokást nem ápolják.
Húsvéthétfőn Budaörsön is szokásban volt a locsolkodás, ami a századfordulón terjedt el a faluban. Kisfiúk szagos vizet készítettek szappanból, narancshéjból. Egy kis üvegbe öntötték, az üveg száját bekötötték fehér ruhával és már mehettek is la rokonokhoz. Locsoló versként például ezt mondták (fonetikusan jegyezték le):„Vincsi, vincsi wász ned vósz, Hinden Ófen haukt ein Hóz, Pázl, kreifst im Sock, und gib Geld mir wosz.” Magyarul nagyjából így hangzik: „Kívánok, kívánok, nem tudom mit, a kályha mögött ül egy nyuszi, a nagynéni (vagy nénikém), nyúljon a zsebébe, és adjon valami pénzt.” A locsolásért kevés pénzt kaptak, illetve a jutalma mézeskalács vagy marcipán baba, szív, huszár, lovaskatona, tojás, gyümölcs volt.
Szokás volt a legények körében a századforduló táján a hajnali kilovaglás is a harmatos rétre. A felnőttek pedig délután kimentek a határba és „Emmausz“ járást végeztek. Kivitték a szőlőbe a szentelt barkát. A férfiak rendszerint a pincében kötöttek ki, de a nőket nem szívesen látták ott. A fiatalok főleg a Nap-hegyen szórakoztak, vagy táncolni mentek a hosszú tilalom után. A családban ez idő alatt az anya elmosogatott és elrakta az ünnepi viseletet a tisztaszobában az újabb ünnepig.
Forrás: Budaörsi Napló archív és Népszokások és hagyományőrzés a régi Budaörsön (2001)
