Sorozatunk tanácsadó szerzője ezúttal a párkapcsolatok egyik alap problémájáról ír: egy konfliktushelyzetben hogyan ne bántsuk egymást.
Vita közben a leges-legnehezebb dolog: megállni, hogy ne bántsuk egymást, ne vágjunk a másik fejéhez olyan dolgokat, amit később megbánunk. Könnyen csúszunk bele ilyenkor abba, hogy a másikat hibáztatjuk, mentegetjük magunkat, mert csak a saját nézőpontunkat fogadjuk el alapvetésként. Mindaddig, amíg így teszünk, nem fogjuk tudni megérteni, átérezni a társunk álláspontját, érzéseit, és benne ragadunk abban az ördögi körben, amely az újra és újra felmerülő veszekedésekhez, feszültségekhez, legrosszabb esetben hűtlenséghez vezetnek. Ez a helyzet viszont két vesztes, boldogtalan, elégedetlen embert eredményez.
Másképp is dönthetsz!
Ahhoz azonban hogy ne így legyen, hátrébb kell lépni és hajlandóvá kell válni átlátni a saját oldalunkon felmerült hibákat, amelyekért akár bocsánatot is kérhetünk. Ezt követi a viselkedésünkön való változtatás, mert hiába kér rendszeresen valaki bocsánatot amiért megbántott, ha újra meg újra elköveti a hibát. Ezzel hiteltelenné teszi a bocsánatkérést. A kapcsolati egyensúly helyre billenésére mindezekkel együtt van esélyünk, hogy újra a szeretetre, szerelemre tudjuk a figyelmünket fordítani. A felelősségvállalás ott kezdődik, hogy MINDKETTEN TESZÜNK A PÁRKAPCSOLATUNK, HÁZASSÁGUNK harmóniájáért. Nehezebb idők beköszöntével csakis egy KÉRDÉSSEL, amit kizárólag MAGUNKNAK TESZÜNK FEL: MIVEL JÁRULTAM ÉN HOZZÁ, hogy a kapcsolatunk, vagy egy adott kommunikáció ide jutott?
Ha képesek vagyunk a kérdés mögött rejlő SEGÍTŐ LEHETŐSÉGET meglátni, nyert ügyünk van, elindultunk a VÁLTOZÁS felé.
Nézzük meg ezt egy egyszerű példán keresztül! Tegyük fel, hogy Zoli a feleségével történt veszekedésüket követő második napon, – képzeljük csak el, milyen a hangulat az elmúlt két napban, vágni lehet a feszültséget, robbanásszerű a légkör -, összeszedi magát, belátja, hogy csúnyán viselkedett a feleségével és elnézést kér. A felesége, Ica azonban a korábbról felhalmozódott sérelmek miatt, mert már századszor futják ezeket a köröket, és Zoli mégsem változtat a magatartásán, nem tud azonnal oldódni a bocsánatkérésben, pedig jól esik Neki, de ennek különösebb jelét akkor, abban a pillanatban nem mutatja. Zoli joggal érezheti azt, hogy mindent megtett, amit tehetett, de lám Ica „szórakozik” vele, így Zoli csalódott lesz és akár még dühöt is érezhet és kezdődik minden elölről. Fontos tisztában lenni azzal, hogy
- a bocsánatkérésnek van „átfutási ideje”, nem megy minden varázsütésre,
- lehet, hogy már hitelét vesztette a sok hibázás után,
- lehet, hogy a bocsánatkérés nem volt elegendő Icának, nem egyenlítette ki a sérelmet,
- lehet, hogy Zoli bocsánatkérésének módja, mértéke nem volt elegendő Icának.
Gyakran előfordul, hogy párok arról panaszkodnak, hogy ki-ki a maga módján megteszi a fentieket, de mégsem működik a dolog. Igen, ez olyan helyzetekben történik meg, ahol már sok a sérelem, a feszültség megszokottá vált a kapcsolatban. Ekkor szoktam javasolni a külső segítség igénybevételét, mert jellemzően a már beágyazódott, rendszeres veszekedések után, ha „házilag” szeretnék a felek kezelni a helyzetet, általában kudarcot vallanak, és egyre mélyebbre süllyedve azt élik meg, hogy lehetetlenné válnak a társukkal való kommunikációs próbálkozások, nehézkes az együtt élés, és jön a: – „Jaj, nőjenek már fel a gyerekek, akkor elválok!” Erre semmi szükség nincsen! Mert társunknak egy konfliktushelyzetben leginkább az számít, hogy a megértjük-e az ő álláspontját és az együttérzésre vágyik részünkről. Csodákat lehet ezzel a szemléletváltással tenni embertársainkkal, mert ilyenkor érzik a szeretetünket és minden kisimul. A konfliktusok hamarabb és könnyebben elcsitulnak, marad a SZERETET, BOLDOGSÁG! HISZ EZ A CÉL!
Írta: Kolos Krisztina
Családállító / házassági tanácsadó, tréner
Sorozatunk cikkei ITT olvashatók.
