A legtöbb iskolában ezen a héten volt a tanévzáró ünnepség, miközben már a nyári táborok is zajlanak és sokan a családi utazásokat is megkezdték.
Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a bizonyítványba beírt jegyekkel sem a kiosztásuk után szembesülnek a gyerekek és a szülők, megbeszélték azokat már korábban a tanítókkal, tanárokkal és azt is, hogy ha van tennivaló – akár a sok igazolt hiányzás miatt, akár mert év közben nem sikerült jól teljesíteni -, pótvizsgára kell készülni, akkor azt hogyan ütemezzék be augusztus végéig.
Rengeteg cikket, hozzászólást olvashattak már az elmúlt napokban az interneten arról, hogy: 1. „nagyon büszke vagyok a gyerekem csupa jeles bizonyítványára” 2. „nemcsak a jeles eredményre lehetsz büszke, Einstein is rossz tanuló volt”. Ezért ezek számát érdemben nem szeretném gyarapítani egyik oldalról sem. Inkább egy történetet osztanék meg, amit az unokámtól hallottam, aki a budaörsi Hermanban volt most harmadikos. (Képünk az iskola évzáróján készült.) Lacika (persze nem ez az igazi neve) legjobb jegye sokáig kettes volt matematikából. Ezért amikor a következő dolgozatára végre hármast kapott, ugyanolyan elismerő tapsot kapott az egész osztálytól, mintha csillagos ötöst ért volna el. S ha a 9-10 éves gyerekek számára ez magától értetődő, hogy az önmagunkhoz képesti fejlődés és főként a mögötte lévő munka dicséretet érdemel, kedves felnőttek, szülők, ti se versenyezzetek egymással, hogy kinek jobb tanuló a gyereke, hanem tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy jól teljen a nyár és – akinél ez esedékes, a sikeres pótvizsgák után, amire persze fel kell készülni, de – kipihenten, újult erővel kezdődjön majd szeptemberben a következő tanév!
