Ma van a vakáció első napja – mihez kezdjünk az alsósokkal?

0
345

A ma reggelt jó néhány gyerek már a napközis táborok valamelyikében kezdte, mások a nagyszülőknél, megint mások – jobb híján – az anyuka vagy az apuka munkahelyén töltik a napot, hiszen megkezdődött a nyári szünet. Cikkünk arról szól, hogy melyek a valódi, jó megoldások a 7-10-12 évesek számára és melyeket szüli a kényszer.

A szülő munkahelyén a gyerekeknek ritkán van keresnivalójuk, ez tehát mindenképpen kényszermegoldásnak tűnik, de azért vannak kivételek. Például, ha az anyuka vagy apuka foglalkozása ezt megengedi, mert ő maga is gyerekekkel foglalkozik, vagy munkáját a természetben végzi és így az együtt töltött idő akár kirándulásnak is felfogható, vagy ha a körülmények megengedik, hogy hasznos feladatokkal lássa el a kisiskolást, miközben ő dolgozik. Egy irodában – persze csak ha a gyerek nem zavarja a munkatársakat – is lehet fénymásolni, dossziékba tenni az iratokat, letörölni a polcokat, vizet tölteni a szomjasaknak, interjút készíteni a felnőttekkel, hogy azok éppen mit és miért csinálnak.

Az iskolai ügyeletben tartott nyári napközis táborok jellemzően szintén a kényszermegoldás kategóriája, de ma már egyre inkább hasonlítanak ezek is a valódi táborokra. Vannak jó programok, lehet játszani, sok helyen megoldják a strandolást is, és főleg a gyerek a saját korosztályával tölti az időt. A baj az, hogy reggel ugyanúgy iskolába indul, mint egész évben, és ha nem is vár rá dolgozatírás, nem érezheti igazán, hogy megkezdődött a vakáció.

A nyugdíjas vagy sok szabadidővel rendelkező nagyszülők minden kisgyermekes családban kincset érnek, persze ha a nagyszülők örömmel töltik a szabadidejüket az unokákkal. Ne vágják rá, hogy ez természetes, mert nem az, egyrészt mert a 7-12 éves gyerekek nagyszülei jellemzően 50-60 év közöttiek és a nyugdíjas évek ma Magyarországon legtöbbjüknél még odébb vannak (62 vagy 65 számukra a korhatár); illetve a friss nyugdíjasoknak senki nem vetheti a szemére, ha előbb kicsit saját magukkal akarnak törődni, utazni, kirándulni, élvezni a szabadságot és csak utána az unokákkal. Mindenesetre a ráérő nagyik, papik, akik szívesen vállalják akár hosszabb időre az unokákat, nem hinném, hogy kényszermegoldás. Bár arra érdemes azért gondolni a jó anyagi körülmények között élő szülőknek, hogy hozzájárulhatnak-e a saját szüleiknél ilyenkor felmerülő pluszköltségekhez, anélkül persze, hogy ebből sértődés legyen.

A táborozásról már sokat írtunk, de nem lehet eleget. Azt, hogy ki, hova menjen, a vakáció első napjára a legtöbben már eldöntötték és a legnépszerűbb helyek egészen a nyár végéig zömmel beteltek. Viszont még mindig nincs késő azt elhatározni, hogy ha már táborozni megy a gyermek, akkor ott hadd érezze jól magát és ne tanulással teljen ez az időszak is. Annak ellenére, hogy az egyik leghatékonyabb tanulási forma a táborokban van, de ez a játékos tanulásról kell, hogy szóljon. Már tavaly is nagy népszerűségnek örvendtek az úgynevezett „vegyes vágott” táborok, azaz azok, ahol egy főtéma mellett más, az eredetitől lényegesen eltérő elfoglaltságot is választhat a gyermek. Ilyenek a sport és nyelv együtt, de a kézműves-művészeti-strandos kombináció is ide tartozik. Ezen táborok döntő többségében az egyik téma tudásközpontú, azaz a gyermekek fejlesztésére irányul. Fontos aláhúzni még egyszer, hogy ez a fajta tanulás teljesen más, mint egy iskolai óra. Egy csoportban általában 8-10 gyermek van, míg az iskolában 25-30. Itt nincs szigorú tanrend, nem kényszernek érzik a nebulók a foglalkozásokat, hanem remélhetően élvezettel vesznek rajta rész. A pedagógusok is fiatalok, a nyelvezet, az órák felépítése is sokkal rugalmasabb, nagymértékben eltér a megszokottól. A kulcs tehát, hogy a gyermek nem kényszerből tanul és a többiek érdeklődése is egyezik, így nincs egy-két „renitens”, akit nem érdekel az óra. Sok esetben az órák témái is inkább a való életről szólnak, azaz olyan ismeretekkel bővül a fiatalok tudása, amit azonnal tudnak hasznosítani, ami sikerélményt ad.

Felmerülhet megoldásként, hogy ismerős, szomszéd, barát, távolabbi családtag vigyázzon a gyerekre egy-egy napra, például a saját kisebb gyerekével otthon lévő kismama. Ez esetben természetesen végig kell gondolni, hogy valóban szívesen teszi-e vagy csak udvariasságból nem mond nemet, és a mi gyerekünk kedveli-e őt, őket annyira, hogy jól érezze magát nála, náluk. Illetve, hogy ha fizetünk is érte, nem érdemesebb-e azt a pénzt napközis táborra fordítani, ahol szakképzetten foglalkoznak a kisiskolásokkal és még szívességet se kérünk senkitől.

A nyári szünetben az igazi azonban az, amikor együtt nyaralhat a család. Az Eurostat felmérése szerint (2017-es adat) a magyar családok felének nincs pénze arra, hogy egy egyhetes közös nyaralást kifizessen. Budaörsi adatunk nincs, vélhetően itt jobb az arány, hiszen a jövedelmek magasabbak, mint az országos átlag, de sokszor ennek a magasabb jövedelemnek ára van, vagyis a szülők munkája nem engedi meg a hosszabb nyári szabadságot, vagy egyszerre csak az egyikük hagyhatja ott például a családi vállalkozást. Kompromisszum, de a semminél jobb, ha hosszú hétvégéket csinálnak, csak a péntekkel és hétfővel kiegészítve máris négy napos lehet a nyaralás, és ebből akár több is beiktatható a vakáció alatt. Az pedig már nem anyagiak kérdése, hanem szervezésé és odafigyelésé, hogy amikor a család együtt van, legyen az bármilyen rövid idő, de minőségi idő legyen, valóban egymásra figyelve. A gyerekek imádnak társasjátékozni, amihez elég akár egy üres papír és toll, vagy vannak fejben játszható játékok, mint a barkópa, illetve a mutogatós,  mai nevén Aktivity, nem kell megvásárolni hozzá a dobozt 10-15 ezerért, a feladványok megalkotása még érdekesebbé teszi.

– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát. / Matula mosolygott. / – Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom… / – Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos –, csak talán inkább szántalpakat kellene faragni, abból csak négy kell, meg látom, esik is… inkább a szán való ilyenkor…” Igen, persze, ez a párbeszéd az örök klasszikusból való, Fekete István hősei ők a Tüskevárban. Nem minden gyermeknek lehet olyan az idei nyár, mint Bügyöknek és Tutajosnak, de az előbb emlegetett „minőségi időbe” az is belefér, ha például közösen olvassuk el a gyerekekkel nyáron ezt a regényt.

(Fotók: archív, csak illusztrációk!)