A Cerka Tinka és a Szürke Lord volt az idei évadban a Budaörsi Latinovis Színház egyik legsikeresebb gyermekelőadása, amit a Szamárfül Projekttel közösen mutattak be. De mi is az a Szamárfül Projekt? A Helló Budaörs kulturális programajánló oldal mini-interjú sorozatában találtunk rá választ.
Anna bölcsészkar mellett színi iskolában tanult és egy alternatív színháznál kezdte színészi pályafutását, majd a Nemzeti Színházban folytatta, végül a gyerekek (számszerint három) születése után már párhuzamosan több dologgal kezdett foglalkozni, állandóan úton van és rengeteget dolgozik. Ismerjétek meg Bognár Annát.
Budaörsön a színházból ismerhetnek az olvasóink. Hogy indult az itteni munka?
2009-ben a Jó pálinka itassa magát című előadásban játszottam. Majd elindult a saját gyerekszínházunk – a Szamárfül Projekt–, és meghívtak minket; négy évig bérletben voltunk külsős előadásokkal, idén a Cerka Tinka és a Szürke Lord (cikkünk a bemutatóról ITT olvasható – BN) volt a budaörsi színházzal az első koprodukció.
Mi minden mással foglalkozol?
Sok előadásban, foglalkozáson, programban veszek részt, de mind a színészethez és a gyerekekhez kapcsolódik. Öko-foglalkozások, MUS-E program (nemzetközi multikulturális mintaprogram, amely keretében hátrányos helyzetű gyermekek számára tartanak órákat több művészeti ágból érkező művészek – szerk.) részeként a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában tartok alsós osztályoknak játékos színházi órákat; MÜPA-ban drámafoglalkozások, nyári drámatáborok, a Jurányi Házban Színműhely, ami készségfejlesztő csoport. Ez utóbbiban nem kizárólag színésznevelés a célunk, hanem az éltre felkészítés, önálló megnyilvánulásra adunk lehetőséget. A játék a legfontosabb, mi is játsszunk és akár a komoly dolgokat is játékosan kezeljük. Valamint vannak még szinkron és színházi szerepek, és a Szamárfül Projekt nevű társulatunk.
Sok különlegessége van a Szamárfül Projektnek, mondanál párat?
2010 óta létezik a Szamárfül Projekt, három fix tagból és egy kisebb holdudvarból áll. Jól érezzük magunkat a gyerekek között, és úgy alakult, hogy előadások után ott is maradtunk velük, beszélgetni, énekelni, zenélni, játszani. Aztán tudatosan elkezdtünk a környezetünkre, környezetvédelemre figyelni és ezt a tudást dalokkal, játékokkal, akár egy teljes előadás formájában igyekszünk átadni. Egy dallammal, egy történettel együtt önkéntelenül megmarad pl. a szelektív hulladékgyűjtés kukafajtái. Többek közt A gomba alatt bőröndmese lett ilyen környezettudatosra átalakítva. A díszleteket is újrahasznosított anyagokból, minél egyszerűbben készítjük el. Témaválasztásunk is egyedinek mondható például Népek meséi sorozatunkban feldolgoztunk már koreai és zsidó (GóleMese) népmeséket, most jönnek a magyar népmesék.
Mióta éltek Budaörsön?
Nyolc éve élünk itt, ebből négy évet Kamaraerdőn és négy éve már ezen az oldalon. Nekem éltek itt rokonaim, mindhárom fiunk ide jár iskolába, a férjem alapította a Budaörsi Bridzs Klubbot. Van egy olvasóklubunk, ami barátokból áll, erre is büszke vagyok. Szóval sok szállal kötődünk ehhez a városhoz.
Mi a legkedvesebb emléked, érzésed Budaörsről?
Kamaraerdő hangulatát szerettem, hogy az utca végében kezdődött az erdő. Ezen az oldalon a hegyeket imádom, vannak kedvenc kiránduló, futó bújócskázó, sárkányeregető helyeink, amikhez nagyon kötődünk. Van egy kedvenc fagyizónk is, itt gyakran megtaláltok! 🙂
Írta: Domány Katalin, a Fantazmagória gyermekkönyvesbolt vezetője; fotó Borovi Dániel, Latinovits színház
