A Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus az elmúlt napokban ért haza Moldáviából, ahol egy nemzetközi minősítő kórusfesztiválon vett részt.
„Ez egy meghívásos alapon működő fesztivál volt” – mondta lapunk kérdéseire válaszolva Krasznai Gáspár karnagy -, tehát azok vehetnek részt rajta, akiket a fesztivál művészeti vezetői felkérnek vagy a beküldött hanganyag alapján jónak találnak. A budaörsi kórus júniusban az olaszországi Chietiben volt a Fővárosi Énekkarral, ahol arany minősítést szereztek, és Krasznai Gáspár az összkarnak Mozart Ave verum corpusát vezényelte. Itt a zsűri tagjai között foglalt helyet Elena Marian, aki a Kisinyovi Kórusfesztivál megálmodója és megvalósítója, és amit 11 éve minden évben megtartanak. „Személyesen tőle kaptam a meghívást. Úgy adódott, hogy a budaörsi és a fővárosi kórus is ki tudott állítani egy kamarakórust azokból, akik vállalták az utazást és a részvételt. Így két kórussal és két külön repertoárral indultunk el” – tette hozzá a karnagy.
Moldávia, bár a Kárpátokon túl van, nem olyan távoli ország, és a kórus a leggyorsabb utat választotta. Repülővel egy óra volt Bukarestig, onnan azonnali csatlakozással további nyolc órát utaztak busszal Kisinyovig.
S hogy milyen volt a fogadtatás és az ellátás? „Szeretetteljes. Különlegesek voltunk számukra, mivel tudomásunk szerint magyar kórus előttünk ott még nem járt, ezen a fesztiválon meg egészen biztosan nem, ezért a helyi sajtóban ezt külön megemlítették és örültek a jelenlétünknek. Meg voltak hatódva attól, hogy közülünk hárman is beszéltek társalgási szinten románul. Az ellátás nagyon jó volt. Színvonalas szállodában szállásoltak el, ami megfelel egy itthoni négycsillagosnak. A hotelt virágzó park vette körül, színes őszi természeti táj és teljes csend. Az ételek finomak voltak, és elegáns, szép tálalásban kaptuk, különösen a záró vacsorát. Feltűnő volt a tisztaság az egész városban. Sehol nem láttunk eldobott cigarettacsikkeket, vagy elhanyagolt, gyomos parkokat„.
A fesztivál maga egy szép moldáv népdal kezdő soráról kapta a nevét: A RUGINIT FRUNZA DIN VII, ami egyúttal a himnusza is lett az eseménynek. Az őszről, az elsárgult szőlőlevélről, az elköltözött madarakról szól, de benne van az újra érkező tavasz reménye is. A záró koncerten ennek a népdalnak a többszólamú feldolgozását mindenki együtt énekelte.
A minősítésnél szigorú előírások voltak. Öt művet kellett előadni, amiből egy reneszánsz kori (1600 előtt írott), egy kortárs (1950 után keletkezett), egy kötelezően egyházi és egy kötelezően nemzeti műnek kellett lennie. Csak az ötödik volt szabadon választható. Továbbá csak a cappella lehetett előadni, azaz hangszeres kíséret nélkül. „Nehéz olyan darabokat találni a repertoárunkból, amelyek megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, de ugyanakkor egy kis kamarakórussal is előadhatóak. Végül összeállt a műsorunk, amellyel közel 200 év magyar zenéjébe is adtunk egy kis betekintést. A reneszánsz kori darabunk a spanyol-portugál Pedro de Escobar Virgen bendita sin par című Mária-éneke a XV. századból. Egyházi műként Farkas Ferenc 8. zsoltárát adtuk elő, mely valójában az „Ó, felséges Úr” kezdetű református ének négyszólamú feldolgozása. Nemzeti mű volt Erkel Ferenc Napköszöntő bordala. Kortársként Bárdos Lajos Régi táncdal című művét adtuk elő, ami azért volt különleges, mert ezen keresztül egy nagyon régi magyar táncdallamot, egy 16. századi kódexből való ungarescát mutathattunk be a külföldi közönségnek. Szabadon választottként pedig egy XVI. századi francia komponista, Pierre Certon Je ne l’ose dire kezdetű tréfás chansonját adtuk elő.”
A fesztiválra összesen 18 kórus, vagy énekegyüttes érkezett, lengyel, román, moldáv, orosz, ukrán, macedon és magyar. Ezek nagy része ifjúsági és gyermekkórus, a többi pedig egyetemi és felnőtt, vagy szenior kórusok. A programok sorozata a nyitókoncerttel indult, másnap a minősítő koncertek zajlottak, harmadik napon a nemzeti koncertek, az utolsó napon pedig az egyházi és a záró koncert. A záró koncerten a a budaörsiek a repertoárt adták elő, de kiegészítették két magyar népdallal: az Által mennék én a Tiszán ladikon (a Bartók Béla által írt zongorakísérettel) és a Tavaszi szél vizet áraszt. Nagy sikert aratott, bár a közönség egy szót nem értett a szövegéből, lelkesen tapsolt. A nemzeti koncertet élő adásban közvetítette a Moldáv Állami Televízió 2-es csatornája, az egyházi koncertből pedig az 1-es csatorna vett fel részleteket, és kért interjút is.
Az utolsó napon volt ez az egyházi koncert egy ortodox templomban, amelyen többek között norvég, magyar és portugál-spanyol szerzőktől katolikus és református egyházi zeneműveket énekeltek. Hogy reagáltak erre a hívek, illetve a koncert közönsége? „Amikor beléptünk a templomba, és bár folyt a szertartás, gyerekek futkostak, játszottak, jövés-menés és nyüzsgés volt. Nem tudtam elképzelni, hogy lesz itt koncert. De amikor a fiatal pap odajött és kedvesen bemutatkozva megmutatta hová álljunk, és felkonferált minket, megnyugodva kezdtünk énekelni. Ahogy vezényeltem, még hallottam a zsivajt, de az egyre halkabb lett, s egy idő után a hívek gyakorlatilag koncert közönséggé alakultak és körülállva minket, áhítattal hallgatták a zenét. A koncert elején a pap elmondta nekik, hogy Magyarországról jöttünk, és a második szám után átadta nekem a szót, hogy mondjam el a híveknek, hogy pontosan miket énekelünk. Nagyon lelkes ünneplés és taps következett. Örültek nekünk, a pappal együtt odajöttek gratulálni és megköszönni. Valaki elmondta, hogy ő nagyon szereti Liszt Ferenc és Grieg zenéjét, de ő templomban azok műveit még soha sem hallotta. Nyilván nem, hiszen nekik egészen más egyházi zenéjük van. Ezt mi is megtapasztaltuk, amikor a kisinyovi katedrálisba bementünk, ahol a paravánok mögött három apáca három szólamban énekelve zsolozsmázott. Csodálatos volt!”
Visszatekintve: a karnagy szerint nem az út volt hosszú és fárasztó, hiszen magyar kórusok Kínát, Japánt is megjárták már, hanem hogy négy nap alatt öt koncertet adtak. „Nagyon zsúfolt programjaink voltak, de nagyon jó érzés volt elvinni és megmutatni a magyar kultúra egy szeletét egy olyan országba, ahol az eddig ismeretlen volt. Alkalmilag összeállt kamarakórusunk pedig egy nemzetközi minősítő fesztiválon ezüstérmes helyezést kapott.”
A Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus legközelebb november 16-án este 7 órai kezdettel a budaörsi katolikus templomban Gioacchino Rossini olasz zeneszerző halálának 150. évfordulójára fog emlékezni. A hangversenyen Rossini egyházi műveiből adunk elő, de felcsendül Verdi Requiemjének is egy részlete, amelyet 1868-ban az általa legnagyobb olasz zeneszerzőnek tartott Rossininek a halálára komponált.
Írta: Vargóczky Judit
