Budaörsi házat is neveztek az „Év Háza” pályázatra. A Törökugratón épült kis otthonra a pályázati képek alapján mi is kíváncsiak voltunk, tulajdonosai szívesen bemutatták nekünk közelebbről is. A keskeny telken létrehozott, környezetébe jól illeszkedő gerendaház üdítő látvány a főút túloldalán, a hegybontási botrányok övezte óriás betontömbök ellenpólusaként. Ráadásul környezetbarát, energiahatékony, falai jól szigetelnek. A közönségszavazatokat az Év Háza közösségi oldalán gyűjtik 2022 július 11-ig.
Az „Év háza” pályázat Kuratóriuma a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara szakmai támogatásával 2022. évben is országos pályázatot hirdetett két kategóriában (megépült családi házak, kis társasházak, illetve megépült középületek építész tervezői részére) olyan épületekre, amelyek Magyarországon, az elmúlt két évben (azaz a 2020. január 1. és 2022. május 16.) között valósultak meg vagy felújították, bővítették őket. Ezzel céljuk megismerni és megismertetni a Bíráló Bizottság (melynek elnöke Noll Tamás, Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építész Kamara egykori elnöke) által színvonalasnak ítélt épületeket, s azzal együtt a példamutató és követendő építészeti magatartást. Mindkét kategóriában hirdettek közönségszavazást is.
Kulinyi Dániel és Klobb Maja gondosan megtervezett otthona a családi ház, kis társasház kategóriában indult ezen a pályázaton. A 10×70 méteres telekre nem volt egyszerű házat terveztetni, mivel az építési szabályzat 3-3 méter oldalkertet ír elő. A házikó ezért 4 méter széles lett, de nem nagy, kevesebb, mint 100 négyzetméter alapterületű. Ebben nappali+konyha, étkező, két szoba, egy félszoba, két fürdő és egy lépcső alatti gardrób kapott helyet.
A házaspár a véletlennek köszönheti, hogy Budaörsre költözött. Dániel Gazdagréten nőtt fel, Maja vidékről került a fővárosba. „Férjem anyukájának volt egy kiadásra szánt kis lakása a budaörsi lakótelepen, az albérlők távozása után mi itt kezdtük közös életünket. Itt házasodtunk össze, itt született a kislányunk, akivel az első éveket – mivel kertünk nem volt – a játszótéren töltöttük. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne egy saját kert” – mesélte budaörsivé válásuk történetét Klobb Maja. Budaörsi jó tapasztalatai közé sorolta, hogy itt megállnak az autók a zebránál, köszönnek a szomszédok, és a gyes alatt sem kellett kimozdulniuk, mert itt helyben minden megtalálható. „Nagyon megszerettük a várost, nem akartuk elhagyni, de minimális tőkével rendelkeztünk, így arra jutottunk, hogy hendikepes házakat, telkeket fogunk nézni, amiben más kevésbé látja a fantáziát.” Majd elmondta, hogy nyaralókat néztek meg, illetve tettek ajánlatot egy műemléki homlokzatos épületre (amitől az eladó az utolsó pillanatban állt el), s végül Budaörs határán kötöttek ki, ahol a keskeny telkek találhatók és vették meg a 10×70 méteres telket. „Fontos szempontunk volt, hogy legyen éjszakai busz és jó közlekedés, mert nem ragaszkodunk az autózáshoz. Itt kiváló a levegő, van egy kiserdő, családias a környék – egyből beleszerettünk.”
Már akkor tudták, amikor a telket megvették, hogy nem lesz könnyű házat terveztetni, építtetni rá. Dániel faipari mérnök, és nagy álma volt, hogy egyszer majd egy gerendaházban éljen. „Sose gondoltunk, hogy egyszer jól jönnek majd Dani soproni tanulmányai, hiszen azalatt remek kivitelezőket, szakembereket ismert meg” – tájékoztatott Maja. A szokásostól eltérően így először a kiszemelt kivitelezőt keresték meg, hogy vállal-e egy keskeny gerendaházat és tudna-e ajánlani egy építészt, aki látja benne a kihívást.
„Megkaptuk Óváry-Papp Zoltán számát, aki már az első bejáráskor látta, hogy nem lesz egyszerű dolga. Szándékosan kevés elvárást fogalmaztunk meg, hogy minél szabadabban tervezhessen és előállhasson olyan ötletekkel, amik nekünk eszünkbe sem jutottak” – számolt be a kezdetekről a fiatalasszony. „A kérésünk egy amerikai konyhás nappali, egy kis kandalló vagy kályha volt és az, hogy legyen elég hely, ha bővül a család, de ne legyen túl nagy, mert nem akarunk sokat porszívózni” – így fogalmazta meg szerény kívánságukat.
A kezdet kicsit akadozott, mert az első tervet a főépítészeti iroda visszaküldte azzal az indokkal, hogy a tető iránya nem illeszkedik az utcaképbe. „Ezt utólag nem is bánjuk, bár emiatt át kellett tervezni az egész házat, de így még jobb alaprajzunk lett” – látták meg ebben a pozitívumot. Ezt követően már gördülékenyebben haladt maga a kivitelezés a jó szakemberek választása és a rugalmasság miatt. „Nem véletlenül kezdtük a megbízható kivitelező felkérésével, rengeteg rémtörténetet hallani, félbehagyott, rossz minőségű munkákról. A többi szakembert is mind ajánlás lévén találtuk” – tudtuk meg.
2020 márciusában megérkeztek a falak, de éppen akkor ütött be a koronavírus az országba. „Addig a férjem intézte a műszaki dolgokat, de a pandémia idején külföldön ragadt hónapokra. Én közgazdászként odáig csak a pénzügyekért voltam felelős, akkor viszont hirtelen ott találtam magam a műszaki kérdésekkel szemben a terepen. Viszont remek volt a szakember csapat, a gondos tervezés ellenére felmerült kérdéseket is gyorsan megoldották, ha kellett, videótelefonáltak, így minden aránylag gyorsan a helyére került” – mesélte a nehéz időszakról Maja. „A csatornát leszámítva” – tette hozzá. „Amikor elkezdtünk építkezni, még a Törsvíz volt és velük minden rendben zajlott, de amikor a szivattyú telepítésre került sor, a szolgáltatást már átvette az FCSM, s velük a bekötés nem volt gördülékeny. Hónapokig vártunk, kérvényeztünk, ügyfélszolgálatra jártunk, mert a nyilvántartás, a tájékoztatás hiányos és nincs digitalizálva sem. Jópár ősz hajszál után, de végül aztán ez is sikerült. Beköltözhettünk.”
És hogy milyen egy ilyen takaros kis gerendaházban élni? Maja erre így válaszolt: „Nagyon szeretünk itt lakni. A gerendafalak remek klímát biztosítanak, télen jól szigetel, meleg, nyáron kellemesen hűs, annak ellenére, hogy nincs légkondi. Csupa természetes anyag, környezetbarát és gazdaságos. A napelemek megtermelik a szükséges energiát, a gázt be sem vezettük.” Környezetvédelmi megoldás a házon kívül is található, a kertet földalatti esővízgyűjtőből locsolják.
„Tudjuk, hogy szokatlan ház, megosztja a közvéleményt” – számolt be Maja a tapasztalatairól. „Sokan kíváncsian megállnak előtte, előfordul, hogy érdeklődnek is, kérdeznek. Van, aki vonatháznak, van aki tiny vagy keskenyháznak hívja, de nekünk eddig a nagypapaféle zsiráfistálló tetszett a legjobban.”
A házat még az engedélyeztetés fázisában, 2018-ban Csík Edina főépítész is megemlítette vele készült interjúnkban, a budaörsi építkezések magas számával kapcsolatban: „Nagyon sok családi ház és kétlakásos épület létesül, jellemzően továbbértékesítési szándékkal. S a tervekből az is látszik, hogy a jó építési telkek már elkeltek, mert a legkeskenyebb, legrosszabb kondíciókkal bíró telkek kerültek sorra; tíz méter széles telekre, négy méter széles, tehát nagyon keskeny és hosszú, úgynevezett „vonatházat” építenek.”
Fotók: Kulinyi Dániel
