Ebben a cikkben számolunk be a 20. Budaörs Fesztivál eseményeiről egész héten folyamatosan!
Május 3. szerda (0.nap)
Ma délután a PostART kulturális színtéren (Budaörs, Clementis L. utca és Ébner Gy. köz sarok) 18 órakor Klotz Miklós fotó kiállítás megnyitójával kezdődik a 20. Budaörs Fesztivál, utána 19-kor Fábián Juli & Zoohacker (nagy terem) és 20.30-kor Meybahar világzenei koncertje.
Annyian voltak a fesztivál „nulladik” napján a fotókiállítás megnyitóján és Fábián Juli koncertjén, hogy ha lenne csillár a PostArton, onnan is lógtak volna. Köszöntőt Vágó Csaba a polgármesteri kabinet vezetője mondott, bár a polgármester is eljött a kisfiával. Az első húsz percben ugyan volt valami gond a hangosítással, amit menet közben sikerült a technikusoknak beállítani és a másik felére igazán élvezhetővé tenni az előadást. A népszerű énekesnőt az sem zavarta, hogy bár távolról sem gyerekeknek szólnak dalai, egy három év körüli kicsi több számon keresztül produkálta magát mellette a színpadon, és az előadás után többen fényképezkedtek a művésznővel és saját gyerekükkel közösen. Ezt követően a mintegy fél órás szünetre a következő, immár csendesebb és a nagyterem helyett a szalonba tett különleges zenei élmény, a Meybahar kezdéséig alighanem azért volt szükség, hogy legalább annyian hazamenjenek, hogy aki marad, beférjen a kisebb helyiségbe. Ez az este tehát igen jól sikerült.
Fotók:Petőházi Emese
Május 4. csütörtök (1.nap)
A hivatalos első nap programja térzenével kezdődött a városháznál, a Prima Primissima díjas Weiner Sz. K. I. rézfúvós együttes hangolta a fesztiválra az arra járókat. Utána az aulában, talán a 17 órai korai időpont miatt még kevesen érkeztek Szőke Péter Jakab festőművész kiállítására, pedig a megnyitót tartó Győrfi András, akinek a képeit tavaly ilyenkor ugyanitt láthattuk majd több hónapon keresztül egészen a közelmúltig a PostArton, igen humoros megnyitó beszédet tartott. „A művészet, így a kiállítások egyik feladata, a közönség hangulatának a megteremtése. A ráhangolásért pedig nem csak a kiállító művész felel” – kezdte és némi öniróniával értekezett egy kicsit arról, milyen is a rossz megnyitó. Szőke Péter műveiből az élethű színeket emelte ki: az első szerelem vörös, a balatoni nyara kék, a barátság fehér, a nyugalmas élet zöld.
A Balogh Janka Mozgásműhely különleges mozgássorokból álló, látványos produkciója, amit a most látható festményekhez komponáltak, az idén is nagy tetszést aratott.
20. fesztivál, ami eredetileg Mandel Róbert ötlete volt és ő szervezte az első 15-öt, az utóbbi 5 pedig már Selmeczi Ágnes nevéhez kötődik. „Kimondani is furcsa ezt a 20-as számot, nem mintha baj lenne, hanem olyan mintha tegnap lett volna és annyi esemény és változás történt azóta ebben a városban, hogy amikor elkezdtük, nagyon aggódtunk, hogy van-e egy fesztiválnak létjogosultsága ilyen közel a fővároshoz” – ezt már Wittinghoff Tamás polgármestere mondta az addigra majdnem megtelt díszteremben a fesztivál hivatalos megnyitójában. „Ez alatt az öt év alatt kiteljesedett”- értékelte.
„Nagy öröm számunkra, hogy évről évre egyre többen látogatják a rendezvényeket, vannak olyan visszatérő momentumok, mint például a Muzsikáló terek, amit várnak az emberek” – vette át a szót Selmeczi Ágnes. „Ugyanígy hagyomány, hogy kuriózumokat hozunk, ehhez bizony kicsinek is bizonyult tegnap este a PostArt terme. Illetve Sárik Péterhez nagyon szoros szálak fűznek, én őt a legkiválóbb dzsesszzongoristának tartom őt ma Magyarországon és mindig másik arcát mutatja meg nekünk. Azért van ez a rendhagyó korai kezdés, mert szerettem volna, hogy jöjjön és meg kellett alkudni az időpontban.”
A Sárik Péter triót a budaörsieknek valóban nem kell már bemutatni, hiszen ők is 5. alkalommal járnak nálunk, ám most a PostArt helyett ezúttal a városháza dísztermében hallhattuk X Beethoven című, fantasztikus koncertjüket. Az este hátralévő részében érdemes volt még átmenni az evangélikus templomba, ahol Reformáció 500 jegyében címmel a Leopold Mozart Zeneiskola a Budaörsi Evangélikus Gyülekezet közreműködésével nyújtott felemelő zenei élményt. A PostART kulturális színtéren pedig előbb az Akkezdet Phiai, majd immár az éjszakába nyúlóan a Felső Tízezer szórakoztatta a nagyérdeműt.
Fotók:Petőházi Emese
Május 5. péntek (2. nap)
A pénteki reggel a SHINE & Farkas Anna és Novák Anikó (Gandharvák) formáció Pirkadat koncertjével indult reggel fél 9-kor a PostART-on. A terem már 8:20-ra tömve volt, mivel a koncert első felén részt vettek a közeli Csicsergő Óvoda csemetéi is, akik az elején még csak csöndben hallgatták a muzsikát, később azonban nem bírtak tovább egy helyben ülni, és táncra perdültek a zenészek között, hosszú percekig igazi vidám kavalkádot alkotva. Az ovisok után az ottmaradt felnőttek dobokat kaptak a kezükbe, és ők is bekapcsolódhattak a zenélésbe.
A Budaörsi Latinovits Színház komplett délelőtti programmal kapcsolódott be a Budaörsi Fesztiválba. A folyosón a most futó darabok díszleteiből készítettek egy kis kiállítást, melyeket Berzsenyi Bellaagh Ádám művészeri vezető bemutatott be, egyesével. Majd bő másfél órán keresztül lehetővé tették, hogy a színházteremben a nézők figyelemmel kísérjék az új darab próbáját, melynek június 3-án lesz a bemutatója. Kovács Kristóf rendezésében Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájának előadásán dolgoztak: Tóth József, Székely B. Miklós, Ilyés Róbert és Böröndi Bence. „A próba unalmas műfaj” – jelentette ki a rendező. De ez egyáltalán nem így volt, mert megkapó hangulatban és érdekesen zajlott le a szemünk előtt az a kutató-felismerő folyamat, amely az előadást kialakítja. A kulisszabejárás során a művészeti vezető és Urbanek Attila ügyelő vezették körbe az érdeklődőket és mutatták meg mindazt, ami egy színházi előadás során rejtve marad a közönség előtt. Az ügyelőpult a színpadon, takarásban volt, de láthattuk, hogy van olyan díszlet, amit 8 órán át épít 4-5 szakember, és a 70-80 lámpa beállítása 2-2,5 óra munka. Csak két lámpa távvezérlésű. Hátul, az öltözőkön túl van egy hangulatos pihenő terasz is – fedezhettük fel -, amit régi díszletekből raktak össze. Ezt a zugot két oldalról konténerépületek határolják, amelyekben további öltözők és az irodák találhatók. Emögött részben a szabad ég alatt, részben sufniszerű hangárak védelmében tárolják a díszleteket.
A délelőtti eső után, borongós időben adott koncertet Barkóczi Noémi, ezért nem a tervezett cseresznyefa alatt, hanem a művelődési ház ereszének védelmében énekelt és gitározott. A mostoha időjárás ellenére akadtak hallgatói is, akik szeretik az egyszerűnek mondott, ám annál mélyebb tartalmú dalokat. „A csodák azok mind elmúlnak, üzenem a kalapba, a nyúlnak…” A művésznő Békéscsabán született, 12 éves korában kezdett gitározni, és középiskolás éveiben kezdett saját számokat írni. Tavaly tavasszal jelent meg első lemeze, a „Nem vagyok itt”, erről is játszott most néhány számot, például az „Üzenet a nyúlnak” és a „Köd a nappaliban” című dalokat. Már több mint öt éve jelen van a zenei világban.
Az esti Muzsikáló terek című zenei csemegét Selmeczi Ágnes programigazgató álmodta meg, és helyezte el öt évvel ezelőtt a fesztivál programjában. Városunk mindenki által ismert terén, a Kálvária domb lábánál ezen az esős péntek estén mintegy két tucatnyian gyűltek össze: amíg a felnőttek a népszerű dallamokat hallgatták a színes esernyőik alatt, a gyerekek vidáman rohangáltak, játszottak a téren.
A Kodachrome Simon&Garfunkel emlékzenekar már visszatérő fellépő a Budaörs Fesztiválon, ahol mindig sikerül különleges hangulatot teremtenie a Kálváriánál. Míg tavaly a lemenő nap fényében hallgathattuk zenéjüket, addig idén délelőtt még az sem volt biztos, hogy meg lesz tartva a fellépés a zord időjárás miatt. De a srácok a hatalmas esőfelhők ellenére a húrokba csaptak este hat órakor. És habár most sokkal kevesebben voltak a közönség soraiban, mint előző évben (hiszen erősen lógott az eső lába), így is családok, idősebbek és fiatalok is jelen voltak: a legkisebbek szokás szerint táncikáltak, a szökőkúttal játszottak, felszaladtak a dombra. A koncert felénél azonban egyre jobban eleredt az eső, de csak annyi változott, hogy a közönség elővette az esernyőit, és úgy hallgatták tovább a dalokat (így viszont a tapsolás ment nehezebben). Az előadás végén a két fiatalember meg is köszönte, hogy ennyire kitartóak voltak a nézők. Azt ígérték, jövőre szikrázó napsütésben várják majd vissza a hallgatóságot.
Utánuk a Strings of The Street következett, akik szintén a fesztivál visszatérő előadói. Az ő muzsikájukat – ahogy a sajtótájékoztatón a polgármestertől, Wittinghoff Tamástól hallhattuk – Selmeczi Ágnes, a fesztivál igazgatója a „lellei mólón hallotta először”, és így hívta meg az együttest később Budaörsre, ahol ma este Szűcs Dóri a hegedűjátékával és Kiss Dávid az ének- és gitárkíséretével népszerű popslágereknek kölcsönöztek egyedi hangzásvilágot.
18 órakor az Evangélikus templomban adott koncertet a Bioloop Music. Műsoruk egy igazi zenei csemegét kínált ismert és saját művek újszerű, futurisztikus feldolgozásában, amelynek esszenciáját a magyar népzenei
motívumok mellett a régizenei, klasszikus, jazz és világzenei műfajok keverékei alkották.
Tagjai:
Fülep Benedek ( a városunkban tanító Fülep Márk fuvolaművész testvére) | historikus és elektromos blockflöték, beat-box, loop-station
Szegedi Márton | elektromos– és basszusgitár
Vadász Gyula | zongora, basszusgitár
Benedek egy újfajta építésű elektronikus furulyán játszott, melynek neve Elody. Ez azért is érdekes, mert a világon nagyon kevesen játszanak e hangszeren. Az Elody alapvetően egy „normál” altfurulya, E-lábbal, beépített mikrofonnal, ami egyenesen az effektekbe úgy irányítható, mint egy elektromos gitár. Tehát akik eljöttek, hogy élőben is meghallgassák a triót, ők mindenképpen egy különös zenei élménnyel lettek gazdagabbak.
Fotók:Petőházi Emese
A PostART kulturális színtéren ezen a napon is egymást érték a programok. Várhegyi István Kötődések című könyvsorozata portrékat tartalmaz, amely Varga János budaörsi plébánossal kezdődött, majd Kovács József László történészt, a budaörsi német nemzetiségi múzeum immár nyugdíjas, volt igazgatóját és Ambrus András, szintén itt élő színművészt mutatta be. Most a legújabb kötet alanya Perjés Klára újságíró és a róla szóló rész „A hazám bennem van” címmel jelent meg. A kötetet a szerző tanítványa Bucsy Levente a Magyar Nemzet és a Katolikus Rádió munkatársa mutatta be. Az érkezőket kellemes zene fogadta az Acquarraggia gitárduónak köszönhetően, akik Olaszországból jöttek és utána másfél órás önálló koncertet adtak Bob Dylan szellemét megidézve. „Festőnek és tanárnak készültem, ám a sors – ecset és kréta helyett – mikrofont adott a kezembe” – vallott életéről Perjés Klára. A Kossuth Rádió volt főszerkesztője már a kezdetektől járta az országot, elment a legeldugottabb helyszínekre is. Hírt adott „kihalásra ítélt” falvakról, beszélgetett parasztemberekkel, fizikai munkásokkal és értelmiségiekkel, írókkal, művészekkel egyaránt. Fáradhatatlanul utazik országhatárokon belül és kívül, mert nem országban, hanem nemzetben gondolkodik. Elment a határon túl élő magyarokhoz a Felvidékre, Kárpátaljára, Délvidékre és Erdélybe, de Csángóföldön is találkozhattunk vele. Hírt hozott és reményt vitt magával. Jellegzetes, mély tónusú hangjáról mindenhol felismerik. 1998-ban megkapta a legszebben beszélő rádiós díját, valamint 2012-ben a Magyar érdemrend lovagkeresztjét. A könyvbemutató családias hangulatban zajlott, Várhegyi István műhelytitkokat is megosztott a hallgatósággal, végül Perjés Klára egy kedves versét adta elő Reményik Sándortól, az „Eredj, ha tudsz!” címűt. A könyv Budaörsön a Glória kegytárgyboltban kapható. Szabó Benedek és a Galaxisok (Sallai László, Günsberger Ákos, Bradák Soma és Lázár Domokos) idén készültek el „Focipályákon sétálsz át éjszaka” című digitális albumukkal, természetesen erről is hallhattunk. A felvételek ideje alatt az alkotók saját bevallásuk szerint többször leszoktak a cigarettáról és az ivásról, vegetáriánusok lettek, nyugtatót szedtek, lefogytak, meghíztak, szerelembe estek, elköltöztek, utálták és szerették az életüket, de végül túlélték a zűrzavaros kétezertizenhatos évet, aminél soha nem volt még hosszabb.
Utánuk lépett nálunk színpadra a DLRM (igen, delírium, a fiatal srácok tehát már a névválasztásnál se titkolják, hogy szeretnek inni), és így határozták meg a zenei stílusukat:”Igazából indie-aternatív zenekarnak tartjuk magunkat. Mivel annyi indie zenekar van, kellett valami, ami megkülönböztet minket a többitől. Rám nagy hatással volt a Bohemian Betyárs és a mi zenénk is tartalmaz pattogósabb ütemeket, gitártémákban folkos elemeket. Innen jött a név. De amúgy nem akarjuk magunkat behatárolni, nyáron megyünk angliai turnéra, ott például alternatív poszt-pop rocknak nevezik.” Utcazenéltek, egy nemzetközi turnén is túl vannak, de az igazi felfedezésük még talán odébb van, ami bizton bekövetkezik majd, hiszen – ahogy azt többször megírtuk – a budaörs fesztivál igazgatójának Selmeczi Ágnesnek ehhez jó orra van.
A budaörsi péntek esti éjszaka sztárja pedig az a Mary PopKids volt, akik szintén akkor léptek fel először a Budaörs Fesztiválon, amikor még kevésbé voltak ismertek.
Május 6. szombat (3. nap)
Főként a kisgyerekes családoknak szóltak a szombat délelőtti utcabulin, a főút lezárt szakaszán a programok. A nagyszínpadon a Ghymes együttes gyerekkoncertje adta meg az alaphangulatot, utána a Langaléta Garabonciások interaktív vásári komédiája nem csak a kicsiket, de a vállalkozó szellemű apukákat és anyukákat is bevonta a produkcióba. Majd jött Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar és már ebéd után a Budaörs Néptánc együttes és a Téka zenekar műsora. Az idén is igen színvonalas kézműves vásáron mintegy másfél óra alatt tudtunk úgy körbesétálni, hogy közben alig-alig álltunk meg beszélgetni. A kézműves lekvárokra, mézekre, ékszerekre, csecsebecsékre alig vetettünk pillantást, bár megérdemelték volna, de inkább vonzottak az állatmentők, a színházak és bábszínházak, illetve a helyi képzőművészek sátrai (a BUM Art-osokat meglepő módon egymástól száz méterre, két helyen is megtaláltuk). Nagyon hangulatos az immár visszatérő Paprika Jancsi Csúzlizdája, a Felhővadászat és mi most először botlottunk bele Kádár Ferkó Fotószínházába, ahol előbb lapunk fotósa örökítette meg őt, majd ő minket, amihez fel kellett vennünk a tőle kapott, száz évvel ezelőtti divat szerinti motoros kabátokat és fejfedőt. A vesszőkosaras körhinta, a népi játékok és persze a kisvonat megunhatatlanok, jó, hogy most is kitelepültek ezekkel az üzemeltetőik.
16 órakor a Gypo Circus, majd ezt követően a Platon Karataev lépett színpadra. 18 órától a Potpourrit láthattuk a Budaörsi Latinovits Színház művészeitől, ( Páder Petra, Ódor Kristóf, Böröndi Bence), akik filmslágereket adtak elő a közönség nagy örömére. Színpadra lépett még a Middlemist Red, majd a Magashegyi Underground (fotóinkon), és végezetül a reggae és dancehall stílusban játszó Irie Maffia. A jókedv és a felejthetetlen élmények most sem maradtak el.
Fotók:Petőházi Emese
A rendezvénysorozat vasárnap este a sportcsarnokban egy komolyzenei hangversennyel zárt (lassan már ez is hagyomány), és Brahms: Német requiem című, kicsit szomorú, de annál szebb művét hallhattuk a 10 éves VIVART Budaörsi Sinfonietta előadásában. A zenészek a Budapesti Lantos Kórus, a Vass Lajos Kórus és a budaörsi KataPult Kamarakórussal egészültek ki, szólót Váradi Marianna és Kálmándi Béla énekelt. És Tóth Anna művészettörténésznek, a kórus menedzserének az ismertetője után a közönség vastapsára Török Géza, Liszt-díjas karmester jött elő a kulisszák mögül, vezényelni.
A zenei élmény után, a szervezők, néhány fellépő és a sajtó munkatársai előtt, „családias” zárófogadáson így értékelte- immár protokollmentesen – a 20. fesztivált Wittinghoff Tamás polgármester: „Komolyan gondolom, hogy ez öt év nagyon meredeken felfelé ívelő volt. S nem tudom Ági, hogy intézted el, hogy a szombati szabadtéri rendezvényen nem volt eső”, tette hozzá és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult az idei fesztivál sikeréért, köszönetet mondott.
Vasárnap a záró hangversenyen előtt illetve azzal párhuzamosan a PostArtban is élénk volt az élet. Délelőtt „Ki lennél, ha mesefigura lehetnél? – alkosd meg önmagadat, fából, festékkel! – szabad alkotó workshopra várta a gyerekeket a Borarti Alkotó Műhely, az egészen kicsiket Mono Nanó gyerekzenekar, a kicsit nagyobbakat a Mindszenty Általános Iskola és Budaörsi Dobkör árnyékszínháza, ami kiemelkedően jól sikerült. déluátn egy újabb könybemutatóra került sor (Izsó Zita és Bach Máté: Pesti nő), majd a Syrius Legacy és záróbuliként a Party Maffia lazította el – ahogy ágnes fentebb utalt rá – a fiatalokat.
A sajtótájékoztatóról:
A részletes program:
https://www.budaorsinaplo.hu/archivum/programajanlo/budaors-fesztival-2017-majus-3-7-komolyan-konnyu
