Hidat hoznak létre a cigány és nem cigány társadalom között, a népzenén és a néptáncon keresztül
Romano Glaszo Hét – Emberi Hang Fesztivál – a Romano Glaszo együttes a meghívott vendégekkel az idén június 3-től 9-ig viszi „házhoz” a zenét és a táncot a budaörsieknek, ingyenesen, de a Budaörsi Tanoda tehetségprogramja részére adományokat elfogadnak. „Vendégségben” sorozatunkban ebben a hónapban tehát a tanodában jártunk, ahol a vezetőjét Lakatos Györgyöt az aktualitások után a gyermek- és ifjúkorától kezdve a jövőbeni terveivel bezárólag kérdezgettük.
Miben más az idén a Romano Glaszo Hét – Emberi Hang Fesztivál, mint a korábbiak, illetve miként kezdődött?
– A Covid miatti első korlátozások idején, tehát 2020-ben határoztuk el, mint Romano Glaszo Együttes, hogy felpakoljuk egy teherautóra az erősítőket, hangszereket, meg persze saját magunkat, és azzal járjuk körbe a várost, miközben több helyen megállunk és zenélünk, amit az otthonaikba bezárt emberek az ablakból vagy az erkélyről hallgathatnak. Tehát így szerettünk volna egy kis közösségi életet adni. Majd 2021-ben, amikor ugyan még nem oldották fel teljesen a tilalmakat, mert maximum ötven főig szervezhettünk rendezvényeket, mi megint elindultunk, és ekkor már ki is jöttek hozzánk az érdeklődők és velünk együtt énekeltek, táncoltak. A pozitív fogadtatáson felbuzdulva 2022-ben már vendégeket is hívtunk magunkhoz, nép- és popzenei előadókat, és akkor volt velünk először Gerendás Péter. Igen, ő is budaörsi, de mi már korábban találkoztunk, amikor én még Budapesten laktam és dolgoztam.
És az idei a legnagyobb szabású az eddigiekhez képest, ahogy látom.
– Mi is úgy gondoljuk, már januárban elkezdtük tervezni, megszervezni a fesztivált és törekedtünk arra, hogy minél színesebb legyen a paletta a Romano Glaszo mellett. Táncházzal jön például a görög nemzetiségi önkormányzat, szintén táncelőadást mutat be és egy kórust is hoz magával a német nemzetiségi önkormányzat. Popzenével jön Gerendás Péter mellett Müller Péter Sziámi, Némedi Varga Tímea. Lesz két meseelőadás, az egyik zenés, a másik felolvasás formájában. Hét nap alatt hét helyszínre megyünk továbbra is, bár már nincsenek kijárási korlátozások, de ezt a hagyományt megtartjuk.
Az emberek kimozdításán kívül mi még a célja ennek a programsorozatnak, illetve miben más ez, mint mondjuk egy mini Budaörs Fesztivál?
– A fő küldetésünk, hogy egyfajta hidat hozzunk létre a cigány és nem cigány társadalom között, nemcsak itt Budaörsön, hanem az egész országban, a népzenén és a néptáncon keresztül. Itt Budaörsön ez különösen jól tud működni, mert az itt élők sokkal befogadóbbak. Ez a város egy oázisa az országnak, ahol a különböző népcsoportok, a hátrányos helyzetűek és a sérülékenyek kiemelt figyelmet kapnak. Nem véletlen, hogy idősbarát- és családbarát elismerést kapott a település, és lehetne még sorolni. Ebbe a sorba beleillik, hogy a cigányokat is segíti mind a város vezetése, mind pedig – van összehasonlítási alapunk az ország más részeihez képest – az itt élők.
És akkor ugorjunk vissza időben: hol születtél, hol nőttél fel, miként alakult a gyermek- és ifjú korod?
– Inárcson, egy cigánytelepen születtem, 11-en voltunk testvérek (egy testvérem már meghalt) és elképesztően szegény körülmények között éltünk. De egy boldog családban, ezért akkor számomra mégis ott volt a legjobb. Majd 10 évesen kezdtem el azon gondolkodni, hogy ez így valahogy mégsem jó. Az előzményhez hozzátartozik, hogy nem jártam óvodába és csak 9 évesen kerültem iskolába, úgynevezett előkészítőbe, mert 6 évesen azt állapította meg rólam a képességvizsgáló, hogy testi és szellemi sérült vagyok.
Te jó ég, ez mikor volt?
– Én 1971-ben születtem, tehát a hetvenes évek vége felé volt. Ma már értem az okát, 8 éves koromig ugyanis nem beszéltem magyarul, csak cigányul, és a mérési módszerek ezt nem tudták kezelni, ahogy más idegen anyanyelvű gyereket sem, és szerintem ez mind a mai napig így van. Tehát amikor az előkészítő után 10 évesen elkezdhettem az első osztályba járni, ott már viszonylag hamar észrevették, hogy nem vagyok rossz képességű, hogy gyorsan tanulok, de mivel alacsony voltam, nem lógtam ki a sorból a többiek közül. Ezért már ötödikes lettem, amikor az osztályfőnököm felfedezte, hogy túlkoros vagyok és a tanácsára az ötödik osztállyal párhuzamosan, magánszorgalomból megtanultam a hatodikos tananyagot is, így sikeres vizsga után a hetedikben folytattam, és visszanyertem egy évet.
Voltak már jelei gyerekként, hogy van zenei tehetséged és szervező készséged, tehát amiből ma élsz?
– Igen, mert például őrsvezető lettem és a különböző ünnepeken is mindig rám bízták a megemlékezések, sportrendezvények megszervezését. Illetve valaki azt is észrevette, hogy jók a zenei képességeim és megkérdezte, mi lenne, ha trombitázni tanulnék. Örömmel mondtam igent, tehát az első hangszerem a trombita és a vadászkürt volt, a váci zeneiskolában végeztem el az alapképzést. Az akkori zenei karrieremnek az vetett véget, hogy elég jól fociztam, és választanom kellett a zeneórák és a foci között, én pedig az utóbbit folytattam, amiben egy sérülés miatt csak a serdülő válogatottságik vittem. Igen, ez rossz döntés volt, a zene mellett kellett volna döntenem, de az lett volna az optimális, ha mindkettő, a zene és a foci is megmarad.
De visszataláltál a zenéhez…
– Amikor 17 évesen Budapestre kerültem – a magamén kívül – itt találkoztam először cigány közösségekkel és magával a cigány népzenével, ami nagyon megtetszett. És sokat segített, hogy 1998-ban (!) havi 1000 forint ösztöndíjat kaptam a Romano Kher (Cigány Ház) programján, amiből amellett, hogy félre tettem, elkezdtem gitározni tanulni és lelkes tagja lettem egy népzenei klubnak. A klubban a példaképünket, az Ando Drom együttest utánozva (egy európai hírű cigány folklór együttes volt Budapesten, alapítója Zsigó Jenő és Balogh János) elkezdtünk mi is zenélgetni és beneveztünk a Magyar Televízió által 1992-ben újraindított „Ki mit tud”-ra, illetve először a régiós előválogatón kellett túljutni, akkor adtunk magunknak nevet, hogy Romano Glaszo. A Ki mit tud-ot 1993-ban népzenei kategóriában megnyertük. Többek között Szilvási Pisti volt benne, aki utána létrehozta a saját zenekarát a Szilvási Gipsy Folk Band-et. A mi zenekarunk azonban pár év múlva felbomlott, mert nem tudtunk megegyezni abban, hogy maradjunk-e a hagyományos cigány népzene mellett, vagy menjünk el modernebb, poposabb, illetve a több pénzt jelentő mulatós zene irányába. Én a hagyományos népzenét szerettem volna megtartani. Így hosszabb szünet után 2009-ben alapítottuk a zenekart újra, amikor gyerekeket is bevettünk. A saját, nagyobbik lányomon és fiamon kívül elsősorban a lányom zeneiskolás osztálytársait.
Ha már a gyerekek szóba kerültek, nagyon büszke vagy rájuk, ezt tudjuk.
– Saci 26 éves, ő tanár, utazó zene- és táncpedagógus, énekes, táncművész, koreográfus és nemzetiségi önkormányzati vezető. Gyurika (Lakatos György János) 24 éves zenész és sportoló, focizik, és a legkisebb Emese, aki 13 éves.
Mikor és hogy kerültél Budaörsre?
– Már 1998-tól kijártam Budapestről cigány gyerekeket önkéntesként korrepetálni, és ebből a tevékenységből alakult meg 2004-ben hivatalosan az önkormányzat támogatásával a tanoda, illetve önálló intézményi fenntartóként az alapítvány. Én magam a külföldre költöző Rózsa Szerénától 2010-ban vettem át előbb az intézmény és később az alapítvány vezetését is.
Miként változott meg az évek során a tanoda tevékenysége, célja?
– Induláskor még kifejezetten a budaörsi cigány gyerekekre koncentráltunk, de amikor átvettem a vezetését, az volt számomra az egyik legfontosabb cél, hogy ne legyen „gettó” jellegű, vagyis ma már mindenféle gyerekek járnak hozzánk, cigány és nem cigány, szegény és középosztálybeliek.
Azt, hogy integrált legyen, értem. De ez egy ingyenes oktatás, és a külön órákat a tehetősebbek képesek lennének megfizetni máshol…
– Rendkívül fontos, amit mondasz, és az országban meglévő mintegy 200 tanoda esetében továbbra is az a jellemző, hogy vagy csak cigány gyerekeknek szervezik, vagy csak nagyon szegény körülmények között élőknek. De! A tanoda nem kötelező, aki idejár, az ezt önként teszi. Márpedig hova mennek a gyerekek önként és szívesen? Ami számukra vonzó, egy olyan közösségbe, amiben jól érzik magukat, és az ott eltöltött idő meghatározza a későbbi életüket. Tehát ha ez egy szegregált közösség, akkor nem fogják megismerni a középosztálybeli gyerekeket, az ő kultúrájukat. És ugyanez van fordítva, hogy a középosztálybeli gyerekek sem fogják megtanulni azokat a kulturális elemeket, amiket a cigány és/vagy szegény gyerekek magukban hordoznak. Miközben ismernünk kell egymást, egymás kultúráját, mert a társadalom akkor működik jól! Mindenféle politikai felhang nélkül: szinte alig van jelenleg átjárás az egyes társadalmi osztályokban élők között és ezen változtatni kell. Legyen szó tanulási módszerekről vagy problémamegoldásról, amit a szegényebb fiatalok elsősorban a középosztálybeli fiataloktól tudnak elsajátítani.
Milyen képzés zajlik jelenleg a tanodában és kik tanítanak itt?
– Amikor 2010-ben átvettem a vezetését a tanodának, szinte csak a tanulással/korrepetálással foglalkoztunk, és most is ez a legfontosabb tevékenység. A zene, a néptánc, a klasszikus balett, a rock and roll és minden más ezt színesíti, de a zene- és táncoktatóink nagyon sokoldalú művészek. A korrepetáló, illetve a tehetséggondozó tanárok esetében pedig törekedtünk arra, hogy ne helyi, budaörsi iskolákban dolgozó szakemberek legyenek, mert az országos tapasztalat az, hogy akinél az állami iskolában megbukik egy gyerek, az nem ugyanolyan hozzáállással segíti őt délután, mint egy máshonnan érkező pedagógus. Ilyet Budaörsön nem tapasztaltunk, de jobbnak tartjuk elkerülni az összeférhetetlenséget. És ha körbenéztek, ez itt nem is egy iskola, inkább olyan, mint egy otthon. A tanoda szerintem nem az iskola, hanem inkább a család meghosszabbítása.
Hogy épül fel mint szervezet a tanoda?
– Minden területnek van egy szakmai vezetője. A tanulásé Simkó Edit, törökbálinti pedagógus és erős a kötődése Budaörshöz. A népzenei tanodának a lányom, Saci. A gitároktatásnak Béci (Feka Béla). A sportfoglalkozásoknak a fiam Gyuri. A táncos résznek Dénes Edina, habár ő most szülési szabadságát tölti, de rövidesen visszajön hozzánk. A garázsvásárnak Danyi Szilvia. A fesztivált és a kommunikációt Marcinka-Májer Emese koordinálja.
És a Nyitott kórusnak? Illetve kinek az ötlete volt?
– A Budaörs Közösségben – aminek a tanoda is tagja – vetődött fel még 2022-ben, hogy karácsonykor énekeljünk a decemberi városi rendezvényen, és utána döntöttük el, hogy együtt maradunk és meghirdetjük a csatlakozási lehetőséget. Ezt én fogom össze.
Honnan származnak a tanoda bevételei?
– Mintegy egyharmad részét adja az önkormányzati támogatás. Továbbá egész évben pályázatokat nyújtunk be, államit, illetve magánalapítványokhoz, adományokat fogadunk el és társadalmi felajánlásként a Romano Glaszo hazai és külföldi fellépéseiből származó bevételünk egy részét is ide forgatjuk vissza a tanodába, az elmúlt évben 11 millió forintot.
A saját szakmai életutadra visszatérve, mi az, aminek ma is nagy hasznát veszed?
– Kulturális antropológiát végeztem, illetve a pedagógiai ismereteimet a református egyházban egy önkéntes programnak köszönhetem, aminek a vezetője voltam 2003-től 2008-ig, és akkor a hazaiak mellett sokat jártam külföldi iskolákba is hospitálni, Hollandiába, Németországba.
Június 9-én nemzetiségi választás is lesz, és számomra meglepő, hogy te nem vagy rajta a roma nemzetiségi önkormányzati képviselő-jelöltek listáján.
– Egyrészt nagyon sok egyéb feladatom van, másrészt én nagyon rossz politikus lennék. Rettenetesen kritikus vagyok, és nem tudnék megfelelően nyugodt maradni egy vitás helyzetben. Megkerestek már országos cigány szervezetek és pártok is, hogy induljak el az ő színeikben, de gondolkodás nélkül elutasítottam. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lenne a társadalomról, a politikáról saját véleményem, de könnyebb úgy képviselni, ha szervezetileg sehova nem kötődöm. Egyébként pedig politizálok, csak nem közvetlenül, hanem a tevékenységemmel, a zenélésemmel, az ország legszegényebb településeire eljutva próbálom a gyerekeket jobb helyzetbe hozni, a zenével és néptánccal, a hétköznapi életben helyt álló (tehát nem célként elérhetetlen celebek!) pozitív példaképek bemutatásával. És ez sikerül is, vannak pozitív visszajelzések.
Úgy tudom, hogy a tanoda korábbi vezetője Rózsa Szeréna többek között azért költözött el Magyarországról, mert roma származása miatt nem kapott a képzettségének megfelelő állást. Téged ért-e bántás, hátrány ezért? Egy pár évvel ezelőtti interjúban mesélted, hogy például olyan középiskolába jártál, ahol a hazai első skinhead csoport létrejött…
– Ott is az volt a probléma, hogy ők nem találkoztak korábban, illetve rajtam kívül cigányokkal, csak az előítéletekkel. És nem viccelek, de nagyon jó kapcsolatom lett velük. Viszont iskolán kívül egyszer mentem haza egy koncertről, amikor egy ötven fős, ismeretlen skinhead csoport megtámadott, de kisebb sérülésekkel megúsztam. Ennyi történt velem, nem több. Lehet, hogy könnyebben túlteszem rajta magam, ha megsértenek?
E rovatunkban az állandó utolsó kérdésem, hogy hova mennél vissza időben és mit mondanál az akkori önmagadnak, illetve hogy a jövőbe látva, mikor lennél elégedett, mondjuk a 82 éves önmagaddal, tehát harminc év múlva?
– Azt hiszem, hogy sokkal hamarabb és jobban ráfeküdnék a zenetanulásra, és a sportot sem hagynám abba serdülőként, ha nem is versenyszerűen, de folytatnám. A jövő? Nagyon optimista vagy, hogy megérem a 82 évet, mert a cigányoknál sokkal alacsonyabb az átlagéletkor ennél. De ha megélem, akkor meg foglak keresni. Komolyabban válaszolva: természetesen azt szeretném látni, hogy a családomban mindenki sikeres és boldog. Társadalmi szinten pedig azt, hogy a cigányok helyzete jó irányba változott, mert az azt jelentené, hogy az egész magyar társadalom helyzete jó irányba változott, és nemcsak gazdaságilag, hanem mentálisan is.
Fotók: archív
