Vendégségben Cservenyák Gabriellánál, a Marcipán SE vezetőjénél – Az év edzője, negyedszer

0
483
Csevernyák Gabriella otthonában fogadta a Budaörsi Napló munkatársait...

Cservenyák Gabriellát és a Maripán SE táncos és fitneszes lányait sokan ismerik már Budaörsön, hiszen negyedszázada itt él, tanítványaival rendszeresen jelen vannak városi rendezvényeken. De ismerjük meg őt most még jobban!

Cservenyák Gabriella otthonában fogadta a Budaörsi Napló munkatársait…

Friss hír, hogy Cservenyák Gabriella a napokban immár negyedik alkalommal kapta meg az “Év edzője díjat” a Magyar Testépítő és Fitness Szakszövetségtől, 2015-ben pedig ő volt az „Év utánpótlás edzője”. Továbbá a férjével, Budai Lászlóval 22 éve együtt alapított Marcipán SE, amelynek a vezetőedzője, 14. alkalommal nyerte el az “Év Gyermek Fitness Egyesülete díjat”.

És mi van az elismerések mögött? Több évtizedes munka. Az IFBB Gyermek Fitness Világbajnokságon elért eredményeikért olyan, a szemük előtt felnőtt tanítványokkal büszkélkedhetnek, mint a 2011-ben született Toók Abigél, aki már háromszoros világbajnok, a 2009-ben született Baranyay Karina, ugyancsak világbajnok, a 2008-ban született Tóth Patrícia, négyszeres világbajnok és a 2007-es Lengyel Fruzsina kétszeres világbajnok. A junior versenyzőik között Karikó Brigitta artistic világbajnok lett, így elnyerte az „Év artistic fitneszese” díjat. Balogh Eszter az amatőr és a profi világbajnokság győzteseként az „Év fitneszese” díjat vihette haza, valamint a Nemzeti Versenysport Szövetség részéről is megkapta ezt a rangos címet kiemelkedő sportpályafutásáért.

Az Év edzője díjat az adott évben legeredményesebb edző kapja, és 2022 nekünk tényleg kiemelkedően jól sikerült” – fűzi hozzá már lapunk kérdéseire válaszolva Gabriella. „Hiszen négy gyermekfitnesz-világbajnokom volt, csapatban a gyermek fitnesz-világbajnokságon szintén elsők lettünk, és az említett két junior versenyzőnk szintén világbajnok lett. A díj odaítélésénél a létszám is számít, és a Marcipán SE-nek több mint négyszáz tagja van jelenleg. Közülük kerülnek ki azok, akiket országos és nemzetközi versenyekre nevezünk és az élvonalban a MTFSZ versenyein mintegy ötvenen vesznek részt. Hét edzővel dolgozunk.”

Miután egy óra alatt életének fontosabb állomásait sorra vettük, és persze a legtöbbet a táncról, a fitneszről és a szeme előtt felnőtté vált tanítványairól beszélgettünk Cservenyák Gabriellával, feltettem a kérdést: mit mondana akár a Nyíregyházán cseperedő kislánynak, akár Pesten a Testnevelési Egyetemet végzett, fiatal nőnek, akár annak a fiatal anyukának, aki a fővárosból Budaörsre költözött? Nem lepődtem meg a válaszon, de őszintén irigylem érte. Nem tudott olyan élethelyzetet felidézni, amit ma másként csinálna. Minden úgy szép és kerek egész, ahogy az megtörtént – mondja. Persze nem volt teljesen sima az út, de ma, 2023-ban sem változtatna az eltelt éveken semmit.

Tanítványokkal…

Nagyon boldog gyermekkorom volt, mert nagyon jó, összetartó, szerető családba születtem. Az édesanyám és az édesapám pedagógusok voltak – sajnos már egyikünk sincs velem -, és hárman vagyunk nővérek, én vagyok a legfiatalabb. Sokat utaztunk, kirándultunk, és a testvéreimmel jelenleg is nagyon harmonikus a kapcsolatunk” – vág bele a mesélésbe Gabriella. „Én egész pici koromtól táncolni szerettem volna, de Nyíregyházán erre nem volt lehetőség. Viszont első osztályosként kiválasztottak tornásznak. El is mentem edzésre, és nagyon megmaradt bennem, mennyire megrémültem a számomra szokatlan légkörtől, nem akartam többet edzésre menni. Anyukám azonban, aki valamikor szintén szertornázott, rábeszélt, hogy tartsak ki, hiszen tehetséges vagyok, így a következő meg az azt követő rostán is bent maradtam és csináltam tovább. Ráadásul az első ijedtség után a későbbiekben már szeretett edzőm, Balázsiné Batta Klára vette át csoportunkat, aki megtanított a kitartásra, alázatra, a sport iránti szeretetre. Voltam ifjúsági aranyjelvényes sportoló, felnőttként pedig első osztályú tornász lettem. A legjobb formában 16 éves koromban voltam, amikor egy szombati edzésen egy komoly sérülés megakadályozta, hogy tovább lépegessek előre a ranglétrán. Viszont mindenképpen tanítani akartam. Elvégeztem hát a Testnevelési Egyetemet, és férjem révén Pesten maradtam.

A legszűkebb család…

Az egyetem alatt – nővére hatására, aki újságíró – Gabriella is belekóstolt az írásba, illetve miközben már tanári diplomával 16 évig dolgozott a Kőbányai Újhegyi uszodában, az írás és úszásoktatás mellett elkezdett először csak egy klub keretében, majd egyesületet létrehozva táncot tanítani. És talán csinálta volna ezeket párhuzamosan még egy jó darabig, ha a férje (aki teniszoktató és a TF-en ismerkedtek meg) rá nem szól, hogy ideje lenne dönteni, melyiket szeretné valóban jól csinálni, mert ez így együtt sok lesz. Közben ugyanis – 1996-ban és1997-ben – megszülettek a gyerekeik is, Gréta és Erik.

A Marcipán SE Lőrincen egy óvoda tornatermében indult, majd a Kőbányai Szabadidő Központban leltünk otthonra. Elég gyorsan népszerűek lettünk, mert jöttek a gyerekek, sőt felnőttek is, és egyre nagyobb lett az egyesület. Még az első években, az uszodában dolgozva ismertem meg Farkas Editet, aki versenytáncos volt. Megkérdeztem tőle, nincs-e kedve átjönni hozzánk, lenne-e edző nálunk. Volt kedve. Ennek már 28 éve, azóta együtt dolgozunk.”

Tanítványokkal 2…

Edit vezetésével zajlanak az edzések Kőbányán, Kistarcsán, Vecsésen, míg Gabriella Budaörsön, Herceghalmon, Törökbálinton és Biatorbágyon foglalkozik versenyzők felkészítésével, irányításával. Mindkettőjük mellett ott vannak a saját lányaik, akik egy év korkülönbséggel születtek. Ma már ők is edzők. Ezt egyebek között azért érdemes megemlíteni, mert jól tükrözi az egyesület családias, barátságos hangulatát, amit a mérete ellenére mind a mai napig megőrzött, és amit Gabriella fontosnak tart: az itt szerzett és tapasztalt értékeket tanítványaik és edzőik tovább tudják adni az újabb generációnak. Az egyesület többi edzője szintén a tanítványok közül került ki.

Ami különleges nálunk, hogy a magas szintű képzés (mely tartalmazza az erő-, izületi mozgékonyságot demonstráló elemeket, a gimnasztikai ugrásokat és a kedvenc akrobatikus elemeket) és elvárások mellett a gyerekek megmaradhatnak gyerekek” – mondja a vezető edző.

A Marcipán SE már felnőtt, első növendékei bőven visszaigazolták már Gabriella pedagógia szemléletének helyességét, amit azonban semmiképpen nem jellemeznék úgy, hogy megengedő, hiszen végig nézve egy edzést, főleg az élsportolóknál, igencsak nagy a szigor. Kérdésként előre felírtam már magamnak, így hát most felteszem: nem drasztikus dolog-e gyönyörű, karcsú fiatal lányoknak például diétát előírni, vagy kisebb gyerekeknek azt megszabni, hogy mit nem ehetnek? „Egyrészt a fitnesz mint sportág nagyon sokat változott, fejlődött ahhoz képest, mint amikor én elkezdtem ezzel foglalkozni, másrészt a sportág szövetségének a nevében is benne van, hogy fitnesz és testépítő, tehát a válogatott versenyzők esetében elvárás a test formálása, szépítése. Törekedni kell az izmok fejlesztésére, kidolgozottságára. Viszont az értékelésnél a show jellegű fitnesz gyakorlat jóval nagyobb hangsúlyt kap.” De mégis mit szólnak ehhez a gyerekek és a szüleik?Azért erre a szintre nagyon nehéz eljutni, mi évente 8-10 gyermek versenyzőt és 6-8 juniort választunk ki abból a több százból, akik járnak hozzánk, és ők ezt vállalják. És még egy észrevétel: nem is diétáról beszélnék, hanem életmódváltásról, aminek része a helyes táplálkozás. A menüket, amelyeket összeállítok a gyerekeknek, megbeszélem szakorvossal és dietetikussal, és minden olyan ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak, amelyekre ebben az életkorban a szervezetnek szüksége van. Szó sincs tehát arról, hogy megvonnánk tőlük valamit. Naponta ötször esznek a legkiválóbb minőségű alapanyagokból elkészített ételeket, melytől energikusabbak, ellenállóbbak lesznek.”

Közbevetésemre, hogy egy ilyen étrend nem olcsó, Gabriella készségesen elismeri, hogy nem az. Ahogy ezzel a sporttal sok más extra kiadás is együtt jár, egyebek között a versenyekre való utazás költségei, a nevezési díjak, és persze a csapat és egyéni fellépőruhák. Ezek a marcipános lányok esetében szemmel láthatóan jó minőségű anyagokból, jó ízléssel készülnek. Az előzőek ismeretében pedig megint nem csodálkozom rajta, hogy nemcsak a koreográfiát, de a csapat és formáció kosztümöket szintén az egyesület főnökasszonya álmodja meg, és egyezteti a varrónőkkel, és ha kell, egészen addig módosítanak, amíg a ruha tökéletes nem lesz. „Számomra mindig fontos az elegancia, mely az egyesületi forma ruhánkban is jelen van. Ezt „otthonról” hoztam, a szüleim mindig nagyon adtak a külsejükre. A színpadon pedig azt gondolom, még fontosabb, hogy a ruha, a frizura, a smink, azaz minden a helyén legyen, és így a szép mozdulat, a jól sikerült produkció lehet a középpontban, mert nem vonja el róla a figyelmet semmi oda nem illő.”

Gabriella a férjével együtt hozta létre az egyesületet is…

A beszélgetés vége felé pedig bár szinte előre hallom a választ, hogy a Marcipán „mindent visz”, csak rákérdezek: mikor és miként jut idő pihenésre? „Minden évben öt hét szabadságot adok magamnak, ebbe egy egy-két hetes családi nyaralás is belefér. Egészen más ez a fajta utazás, mert nem a szurkolásról, a szervezésről, a munkáról szól, hanem egymásról” – mondja Cservenyák Gabriella. A jövőbeni elképzeléseiről pedig annyit árul el, hogy az elkövetkezendő években új szakág bevezetésével szeretné bővíteni az egyesület palettáját, nevezetesen workshopok szervezésével színesíteni a gyermekek felkészülését.

Kiemelt kép: Borhegyi Éva

Vendégségben…, újra indult sorozatunk első része:

Vendégségben Lakatos György fagottművésznél

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here