A területi védőnők munkáját és a szülők kötelezettségeit megszaporították a 2017. szeptember 1-től életbe lépett módosítások. Az úgynevezett státuszvizsgálatokon, ahol a gyermek fejlődését követik nyomon, sűrűbben és kötelező jelleggel meg kell jelenni, a védőnői adminisztrációs munka pedig egyrészt emiatt, másrészt a szigorúbb jelentésrendszer miatt megnövekedett. A gondosságot, alaposságot növelni hivatott jogszabályok a gyakorlatban nem a családok javát szolgálják elsősorban, hiszen így kevesebb idő jut a megfigyelésre, tanácsadásra, egyszóval az érdemi munkára.
A 49/2004. ESzCsM (Egészségügyi, Szociális és Családügyi minisztérium) rendelet nagy vonalakban írja körül, hogy melyek a védőnők feladatai. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai protokollja pedig, amit a Védőnői Szakmai Kollégium állít össze, részletes útmutatóval szolgál e feladatok elvégzéséhez. E szerint a területi védőnő alapvető munkaköri kötelessége a gyermekek testi, lelki és érzelmi jólétének biztosítására való törekvés. Minden ennek van alárendelve, a várandósgondozástól a családi körülmények megfigyelésén át a gyermek fejlődésének követéséig. Ennek ellenére a védőnői szolgálat nem hatóság, nem tilthat semmit, nem tehet kötelezővé semmit, viszont a védőnő minden tudnivalót elmond, minden kérdésre megfelel, és, ha szükséges, észszerű javaslatot tesz. Mindezt azért fontos kiemelni, mert a tanácsadói és ellenőrző szerepük miatt olykor rengeteg kritika éri a védőnőket, sok szülő úgy élik ezt meg meg, hogy túlzottan beavatkoznak az életükbe. Elsősorban az interneten keringenek az ilyen történetek, a kötelezően megvásároltatott dolgoktól kezdve a miért szól bele a gyermeknevelésbe probléma felvetéséig. Mivel az emberek sokfélék, mindenkin máshogy szűrődik át az információk sokasága, és a világháló követhetetlensége miatt legtöbbször csak az egyik fél oldaláról ismerhetjük a konkrét eseteket.
A másik oldalról Kovács Mónika, aki több mint tíz éve Budaörsön a 6. körzet védőnője válaszolt lapunk kérdésére. „Mi nem kötelezhetünk senkit semmire – szögezte le – viszont ha bárni olyat tapasztalunk, ami veszélyezteti a gyermeket, azt jelentenünk kell a Gyermekjóléti Szolgálatnak.” Ilyesmire azonban ritkán kerül sor – tette hozzá -, mert a cél az, hogy közösen a szülőkkel hamar megoldják a felmerülő problémákat, hiszen a gyermekeknek az a legfontosabb, hogy szerető családban nevelkedjenek. „Az újszülött fogadásához szükséges felszerelés hiányossága többnyire nem adnak okot arra, hogy jelentést tegyünk, de ha valaki annyira nehéz anyagi helyzetben van, hogy a legfontosabb eszközei is hiányoznak, annak például adománygyűjtést szervezünk.”
A védőnő szerint nehezebb feladata a hibás gyermeknevelési szokások ártalmairól meggyőzni a szülőket. „Amikor például holdkompban látom a babát, elmondom, hogy fejlődését az segíti elő, ha lent a földön – ahonnan nem eshet le – szabadon mozoghat. Ezt persze lehet kéretlen beavatkozásnak tekinteni, de ha a gyermek mozgásfejlődéséből kimarad a kúszás és a mászás, az kihat az értelmi és egyéb fejlődésére a későbbiekben. Ez tudományosan alátámasztott tény.”
Egy védőnőnek az empátián és a türelmen kívül ötletességre és olykor kis furfangra is szüksége van, amikor kiáll a gyermek érdekei mellett. „Például, ha egy újdonsült anyuka megkérdezi tőlem, hogy a nagymama mikor látogathatja meg az újszülöttet, a válaszom a köztük lévő viszonytól függ. Ha jó a kapcsolatuk, akkor azonnal, de ha feszültséggel terhes, minimum hat hét. Ugyanis nem mindegy, mennyi stressz, idegesség hat a kismamára a gyermekágyas időszakban, mert az kihat a babájára is és a szoptatási képességet is befolyásolja” – mondja Mónika.
Visszatérve a jogszabályváltozásokra: 2017. január 1-ig a várandósok szabadon eldönthették, hogy igénybe veszik-e az egészségügyi rendszer védőnői ellátását, illetve a gyermekgondozásban nyújtott segítséget. Legfeljebb az egyszeri anyasági támogatás összege múlt rajta, amely akkor volt igényelhető, ha legalább négy várandósgondozáson részt vett. Ez évtől azonban kötelező, ahogyan a státuszvizsgálatok is, amelyeket, mint írtuk, gyakrabban is kell elvégeztetni. Eddig a gyermeket a területi védőnő az első hónapban hetente meglátogatta, majd 3 hónapos koráig havonta, ezt követően hat hónaposan. Majd hat éves korig évente egyszer kellett a szülőnek bevinni a rendelőbe sa gyereket fejlődésvizsgálatra. Az új szabály szerint az első hat hétben hetente látogatja az újszülöttet a védőnő, majd egy éves korig majdnem minden hónapban meg kell jelenni státuszvizsgálatra a rendelőben (a kivételek az 5., a 7., a 8. a 10. és a 11. hónap). Ez után, ha egyéves korban van valamilyen eltérés, akkor 15 hónaposan is van vizsgálat, majd másfél, azután két éves korban, ás ha akkor van eltérés, akkor 2,5 éves korban, majd évente, és ha a gyermek nem tölti be 7. életévét az iskolába menetele előtt, akkor a 7. születésnapja környékén még egyszer. Ezek a fejlődést kísérő megfigyelések természetesen mind arra irányulnak, hogy a lehető leghamarabb kiszűrjék a rendellenességeket.
A védőnők úgynevezett jelzőrendszeri funkciói is nyomatékosíttattak. Észrevételeiket írásban kell eljuttatniuk a Gyermekjóléti Központhoz, egy nyomtatvány kitöltésével, eddig elég volt telefonon szólni. „További plusz dokumentációs teher, hogy az esedékes szűrésekről írásban is értesítenünk kell a szülőket, és ha nem jön el, ajánlott levélben ismét meg kell kérnünk, hogy hozza el a gyermeket, továbbá két hónapos indokolatlan elmaradást követően erről értesítenünk kell a Gyerekjóléti Szolgálatot. Év végén pedig különféle statisztikát kell készítenünk a vizsgálatok számáról és a kiszűrt esetekről.”
Az új rendszer sok időt és rutint követel, „ezért a szülőktől az átmeneti időszakban türelmet kérünk, ha úgy érzik, nem figyelünk rájuk eléggé.” De a védőnők továbbra is azért vannak, hogy támogassanak és segítsenek! – szögezte le a teljes budaörsi csapat nevében Mónika.
