Eller Mária mintegy húsz évig dolgozott idén januárig a Budaörsi Naplónál, és senki nem tudta róla, se a családban, se a munkatársak között, hogy verseket ír. Szeptember 5-én Budapesten a Fáklya klubban azonban közel száz érdeklődő előtt (akikkel megtelt a terem) fel is olvasott belőlük néhányat, köztük azt, amelyet a klubban ugyanekkor kiállító Illés Krisztina festményei ihlettek. A felolvasásban Újvári Ferenc, a Krúdy irodalmi kör tagja működött közre.
Azt is megtudtuk, hogy volt kollégánk néhány írása megjelent a Kláris című irodalmi kiadvány éves összefoglalójában, mely kiadvány köré az „Élhető világ irodalmi klub”, ennek az eseménynek a házigazdája szerveződött.
„Az egész műsor egy nagy közös álmunk Krisztinával, ebbe az álomvilágba szeretnénk most bevonni önöket is. Kérem, pillantsanak bele lelkivilágunkba, vegyenek részt velünk ezen a közös belső utazáson!” – mondta Mária a verseket felvezetve. Hozzátéve, hogy Krisztina „minden művére jellemző, hogy nagyon erős lelkiséggel bírnak, érzékiek, nőiesek és túlmutatnak a hétköznapi tartalmi síkon. Alkotójuk fejlett érzékfölötti szintről szemléli a világot, a mindenséget igyekszik megragadni a természet szépségeinek ábrázolása során is.”
Az elhangzott versek négy csoportba sorolhatók: vallásos témájú, drámai, érzelmes szerelmes és játékos.
Részlet az „Álom a közösségi szeretetről” címűből: Az új világban közösségi szeretetben, / jól-létben, örök boldogságban fogunk élni, /idők időtlen végezetéig imádni / irigység, féltékenység nélküli örömben. (…) / „Mondhatod, hogy álmodom, nem vagyok egyedül” / nem lesz birtokolt dolog, rossz az életünkben / nem lesz miért ölni, a jó ember üdvözül. (…)
