Törvényi visszásságok az Igaly féle lőtér engedélyeztetése körül

0
715

Törvénytelenül adta ki az illetékes hatóság a budaörsiek százainak életét megkeserítő lőtér üzemeltetési engedélyét – állapította meg közös jelentésében az Alapvető Jogok Biztosa és az ombudsman jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese. Erről Wittinghoff Tamás polgármester tegnap sajtótájékoztatón számolt be. „Magyarország, mint jogállam, létezik. Csak olyan, mint a régi motor: néha-néha robban egyet, de a járművet már nem viszi”  – jegyezte meg.

(Fotó: a budaörsi esemény képre utólag rátett portré Reuters, Balogh)

Új fejleményről tájékoztatta tegnap a sajtót Wittinghoff Tamás polgármester a Szabadság út mentén, a Csiki pihenő kerttel szembeni lőtéren gyakorló és oktató Igaly Diána és a város lakóinak másfél évtizedes konfliktusával kapcsolatban. „Az ombudsmanok szerint nem is működhetne a budaörsi lőtér” – állt a meghívóban. Az egy évtizede tartó jogi herce-hurca részleteit a közelmúltban megvizsgálta az Alapvető Jogok Biztosa és az Alapvető Jogok Biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese, Székely László és Bándi Gyula.

Az előzmények: 2006-ban a Zaj- és rezgésvédelemről szóló helyi rendeletet részben amiatt módosította a lőtér használatának a korlátozásával a budaörsi önkormányzat, hogy a környéken élőknek legalább a pihenés óráiban (lőgyakorlatot a helyi rendelet kizárólag hétköznapokon, délelőtt 10-12 és délután 15-17 között engedélyezett), ne kelljen a lövések hangjára fel-felriadniuk, de azért Igaly Diána felkészülhessen a következő, pekingi olimpiára. Ekkor, tehát 2006-ban úgy tűnt, meg is oldódhat az áldatlan állapot, mégpedig mindenki megelégedésére. Az önkormányzat ugyanis csaknem 10 millió forintot ajánlott fel a lőteret használó Igaly Diána volt olimpikonnak, hogy új helyet találjon tevékenysége folytatására. Az ajánlatot az olimpikon előbb úgy tűnt, hogy elfogadja, aztán mégis visszakozott. (S tegyük hozzá, bár ez a sajtótájékoztatón nem hangzott el, hogy megegyezés helyett inkább sorra járta az országos médiát, hogy Budaörsön miként akadályozzák a munkáját.)

2007-től azonban, amikor megalakult az Igaly József Lövészklub Sportegyesület a skeet lövészet utánpótlás nevelése céljából, már nem csak egy olimpikon felkészülésétől zengett a Törökugrató környéke.

Amikor a sportegyesület 2012-ben felújította a lőteret (önerőből illetve szponzori segítséggel), annak új üzemeltetési engedélyezésre volt szüksége.  Ám a lakosság számára kedvező fordulat helyett a Budaörsi Rendőrkapitányság 2013 októberében ki is adta az engedélyt, két skeetpálya használatára, igaz, kizárólag sörétes lőfegyverre.

A környéken élők tűrőképessége azonban nem végtelen, ezért az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordultak jogorvoslatért. A vizsgálat elindult és kiderült, hogy azok az indokok, amelyek az érintett lakosok és Budaörs polgármestere közös beadványában szerepeltek (zajártalom, természetvédelmi terület, engedélyezési eljárás során jogtalan mellőzés), csak a jéghegy csúcsának bizonyultak.

A két évig tartó ombudsmani vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a Budaörs, Szabadság út 392. szám alatt lévő lőtér üzemeltetésének engedélyezése több ponton is szabályellenesen történt. A jelentésből kiderül, hogy az engedélyeztetési eljárás megindításáról a rendőrkapitányságnak értesítenie kellett volna az érintett lakosokat, a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló kormányrendelet értelmében a zajforrástól számított 100 méteres körzetben, de csak egy, a lőtérrel közvetlenül szomszédos ingatlantulajdonos kapott értesítést. A lőtér ugyan külterületen fekszik, de nagyon közel a belterületen lévő kertvárosi lakóövezethez, így az említett távolságon belül 297 budaörsi és 5 budakeszi magáningatlan tulajdonosa érintett az ügyben. Őket hatásterületen belüli ügyfelekként kellett volna kezelni, valamint biztosítani ügyféli jogaik gyakorlását, de mindezeket elmulasztotta, így „a Rendőrkapitányság eljárásával a jogbiztonsággal, a tisztességes eljáráshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.” Hasonló módon értesítenie kellett volna az önkormányzatot is, mert van törvény az olyan esetekre, amikor a helyi közigazgatás hatóságként közvetlenül nem járhat el bizonyos ügyekben, mivel azonban feladatkörét – a közérdek érvényre juttatása – érinti, ezért legalább annyi köze van az ügyhöz, mint az említett ingatlan-tulajdonosoknak.

A Budaörsi Rendőrkapitányság a kiadott engedély megadhatóságának jogos voltát azzal indokolta természetvédelmi vonatkozásban, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság levélben azt állította, hogy a környező erdők élővilágát nem zavarják a lövések. Ombudsmani vizsgálat kellett ahhoz, hogy a rendőrkapitányság megismerkedjen azzal a belügyminisztériumi rendelettel, amely kimondja, hogy védett természeti területen lőtér üzemeltetése nem engedélyezhető. Azt a nemzeti park illetékesei is jelezték, hogy a lőtér a Budai Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt áll. Idézve az ombudsmani jelentésből: „A Rendőrkapitányság eljárása során azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a BM rendelet védett természeti területekre vonatkozó egyértelmű rendelkezését, a jogbiztonsággal összefüggő visszásságot okozott.” Magyarán a rendőrkapitányság nem a szabályoknak megfelelően járt el, ellentmondásba keveredett a hatáskörében elkövetett eljárás lefolytatása a törvényi keretek által megengedettel.

Az érintett ingatlan-tulajdonosok értesítését a rendőrkapitányság elmulasztotta a második engedélyeztetési eljárás során is.

Az Igaly József Lövészklub Sportegyesület a golyós belövő pályákat hatósági engedély nélkül alakította ki, és ezt a rendőrkapitányság hatósági intézkedés nélkül hagyta. E két mulasztás szintén a jogbiztonsággal, a tisztességes eljárással és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

Az ombudsmanoknak háromszor kellett felszólítania a rendőrkapitányságot arra, hogy tájékoztasson a lőtérrel kapcsolatos hatósági eljárásról, és az ellenőrzésekről, mert első megkeresésre csak az első, a skeetlövészetet engedélyező eljárásról küldte meg a dokumentumokat, holott abban az időpontban már lehetősége volt a második, a golyós belövő pályát engedélyező eljárásról is beszámolni. Ezzel együtt az ombudsman kérdésére, hogy a lőgyakorlat idején történő területbejárás során miért hallatszott kétfajta, egymástól jól elkülöníthető lövési zaj, az a válasz érkezett, hogy a hegy túloldalán a rendőrség (TEK) által használt lőtér van. A golyós belövő pálya engedélyeztetéséről még akkor sem küldte meg a dokumentumokat, amikor egy ellenőrzési jegyzőkönyvet végre elküldött. Amiben egyébként szerepel, hogy a lőtér golyós belövő pályákkal bővült. Csak újabb felszólításra érkezett meg a várt anyag a második üzemeltetési engedélyezési eljárásról. A rendőrkapitányságnak e zökkenőkkel teli, késedelmes tájékoztatása is kimeríti a jogbiztonsággal összefüggő visszásság okozásának tényét.

A jelentés kiemelendő tényként említi, hogy a lakosság egészséges környezethez való jogának korlátozása nem egy másik alapjog vagy egyéb társadalmi érdek védelmében valósul meg, hanem pusztán szabadidős tevékenység gyakorlása miatt. Emellett azonban az Alapvető Jogok Biztosa nem hagyta figyelmen kívül a vállalkozás szabadságához való jogot. Az Igaly József Lövészklub keretei közt Igaly Diána és partnere, Hutyka Zoltán, amióta a lőtér üzemeltetési engedélye kiterjedt a golyós lőfegyverekre is, vadászvizsgára felkészítést is vállal és egyéb üzleti tevékenységet is folytat (forrás: igalyloter.hu). De alkotmányos a vállalkozási jog korlátozása, ha az egészséges környezethez való jog érdekében történik, és nem gátolják meg teljesen a vállalkozási tevékenységet. A lövészklub Nagytétényben is használ egy lőteret, hétköznap délutánonként, hosszabb nyitvatartással.

Végül a vizsgálat rávilágított arra is, hogy tulajdonképpen a zajnak kitett terület nem is lett pontosan meghatározva. A rendeletben előírtak szerint ugyanis az ún. vélelmezett hatásterület csupán a zajforrástól számított 100 méteres körzeten belülre vonatkozik, ami lőtér esetében kevésnek tűnik. Azt azonban, hogy pontosan bemérjék, valójában mekkora területet érint a zajszennyezés, a környezetvédelmi hatóság írhatja csak elő. De hivatalosan egy lőtér engedélyezési eljárásában a környezetvédelmi hatóság nem vesz részt, így itt jogi ellentmondás van. Éppen annak a hatóságnak a részvétele hiányzik, amely a lőtér üzemeltetésének engedélyezéséhez szükséges egyik igen fontos szempontot mérlegelhetné. A területbejárás során ugyanis kiderült, hogy a domborzati viszonyok miatt egyes helyeken 100 méteren túl is feltűnően zavaró hatású a lövések hangja, míg ahol hegyen túlra kerül a hivatalos hatásterület, ott nem.

A sajtótájékoztató végén Wittinghoff Tamás kijelentette: „„Magyarország, mint jogállam, létezik. Csak olyan, mint a régi motor: néha-néha robban egyet, de a járművet már nem viszi.” Továbbá utalt arra, hogy helyi rendeletekkel képesek lehetnek szigorítani a feltételeken: „A dokumentumok alapján bebizonyosodott, hogy súlyos törvénysértések sorozata történt a lőtér ügyében. Egy önkormányzat ezt nem tűrheti”

A jelentésben feltárt, az alapvető jogokkal összefüggő visszásság jövőbeli elkerülése érdekében az alapvető jogok biztosa intézkedései között szerepel, hogy felkéri a belügyminisztert, biztosítsa a zajvédelmi hatóság részvételét a lőterek engedélyeztetési eljárásában. Valamint felkéri a Pest Megyei Rendőrfőkapitányt, hogy felügyeleti eljárás keretében tegye meg a szükséges intézkedéseket, azaz semmisítse meg vagy változtassa meg a jogszabály sértően kiadott engedélyező határozatokat.

Az önkormányzat és a zajhatást elszenvedő több száz lakó számára így évtizedek után remény látszik arra, hogy végre megszűnhet az életüket megkeserítő lövöldözés, és a lőtér olyan helyre települ, ahol nem zavarja a lakosság nyugalmát.