Manapság úgy tekintünk rá, a húsvéti készülődés elmaradhatatlan programja a tojásfestés. De érdemes tudni, hova vezethetők vissza ennek gyökerei, és mi valójában az értelme ennek a szokásnak. Mivel a húsvét keresztény ünnep, alapvetően ahhoz kötjük a tojásfestés, tojásírás jelképrendszerét is, azonban ennek népi hagyománya sokkal korábbi eredetű és nem csak magyar vonatkozású. A tojás ősi kultikus szimbólumként élt számos nép hitvilágában, a születés – halál – újjászületés körforgását szimbolizálja. Már avarkori sírokban is tártak fel karcolással díszített tojásokat. A tojásírásnak magyar néprajzi vonatkozásban termékenységvarázsló, rontáselhárító, illetve egyéb üzenetküldő, áldásosztó szerepe van. Egyházi értelemben a piros tojás Jézus szenvedését szimbolizálja. A legenda szerint a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra folyt Jézus vére.
Budaörsön a gyimesközéploki térségből származó Tankó Anna volt, aki kicsiket-nagyokat beavatott a tojásírás rejtelmeibe. Sajnos ő 2015-ben elhunyt, de az Újbuda Televízió 2012-ben készített vele rövid riportot a tojásírásról és most ennek alapján ismertetjük ezt a szép művészetet, aminek nagypénteken van itt az ideje.
A videóban Tankó Anna a tojásírás bemutatása mellett annak szellemi, spirituális hátterét is elmesélte. „A tojásírás szent dolognak számított. Nagypénteken délután írták, ugyanis azt tartották, hogy Jézus péntek délután három órakor halt meg. Ez az úgynevezett irgalmasság órája, s ekkor az ima meg a kérés sokszorosan meghallgattatik a mennyben.”
Írott, azaz hímes tojást a régi szokások szerint keresztszülők írták keresztgyermekeiknek, vagy lányok a fiúknak. A keresztszülőség szoros kapcsolat volt, mert valóban azt jelentette, hogyha egy gyermek elveszti szüleit, akkor a keresztszülőknek kell őt felnevelniük. Jellemzően a keresztszülő növényi, állati és emberi motívumokat írt tojást ajándékozott keresztgyermekének, amelyekről úgy hitték, megvédi a gyermeket betegségtől, rontástól, bármi egyéb bajtól. Ilyenek például a kígyós, békás jelképek és a tenyér, mert akinek ilyet adunk, azt a Szűzanya oltalmába ajánljuk.
A lányok régen a tojás jelképrendszerével üzentek a fiúknak. Ha például sarlót vagy gereblyét rajzolt a tojásra, azzal tudtára adta a fiúnak, hogy ő dolgos lány. A fiú ebből szó nélkül tudta, mire számítson egy-egy lány esetében. A tojás ajándék volt a fiúnak a locsolásért, ami szintén termékenységi szimbólum, akárcsak maga a tojás.
Tankó Anna továbbá elmondta, a tojás hosszanti és vízszintes felosztási vonalainak találkozási pontja az, ahol belép isten az ember életébe. E köré rajzolták a mintát. Ezt egy Töltött rózsa elnevezésű mintán mutatta meg, mely az egyik legrégibb gyimesi minta. Egy másik tojásra az Útmutató motívumot írta, mely arra inti az embert, hogy isten felé törekedjék, s amelyen ezért a kereszt alakzaton kívül horog minta is van a pásztorbotot jelképezi, mellyel a pásztor az eltévedt bárányt visszahúzta a nyájba.
A megtisztított tojás héjára a méhviaszt írókával kell felvinni, ezt a szerszámot Gyimesben kesicének hívják. Egy fa pálcára cérnával erősített rézcsövecske alkotja. Az írás elkészülte után ecetes, piros tojásfestékkel színezett vízben kell elmeríteni a tojást, ami nem meleg, nehogy időnek előtte leoldódjon a viasz. Az áztatást követően egy nem műszálas textillel, például elhasznált pólóanyaggal töröljük le a viaszt a tojás felületéről, amit megforrósítjuk, így könnyen ledörzsölhető vele. Végül egy kis zsiradékkal fényesíthetjük is a kész művet. Tankó Anna 43 cm hosszú szalagból készített masnit, amelyet áthúzott a kifújt tojáson, vagyis felszalagozta őket.
Bár Tankó Anna kifújt tojásokat díszített, annak érdekében például, hogy fel lehessen akasztani őket barkára vagy aranyvesszőre, hagyományosan főtt tojást díszítettek eleink mindig, és nem őrizgették, hanem megették (persze akkor még természetes festékanyaggal színezték), elősegítve ezzel a hagyományőrzést is, mert így minden évben újabb és újabb tojásokat kellett írni, ami lehetőséget teremtett arra, hogy az idősebb családtagoktól megtanulják a fiatalabbak.
Tankó Annáról ITT olvashatják őt búcsúztató cikkünket.
