Igyekszünk jó tanácsokat összegyűjteni cikksorozatunkhoz, de olvasóink javaslatait is várjuk.
Akik most okosan spórolnak, már korábban is azt tették – legalábbis erre következtethetünk arra a kérdésre kapott válaszokból, hogy ki, miért takarékoskodik. Miközben pár hónap alatt az átlagembereknek is a korábbi többszörösére nőtt a havi villany- és gázszámlája, és a napi bevásárlás a tehetősebbeknek is sokkszerű élmény, mert az élelmiszerárak hihetlenül elszálltak, a fő motiváció (egyelőre?) mégsem a nélkülözés, hanem inkább a környezettudatosság. Új cikksorozatunkat egy évig szeretnénk folytatni, reméljük hasznos lesz!
Az emberek nagyobb részét miért nem igazán érdekli az energiatakarékosság, hogy az újrahasznosítással mit tehetünk a klímaváltozás lassítása érdekében, egyáltalán, hogy miért nem vagyunk költség- és környezettudatosabbak? Soha nem értettem. Gazdasági újságíróként korábbi munkahelyeimen már húsz-harminc évvel ezelőtt gyakran írtam ezekről a témákról, és bár igyekeztem érdekesen megfogni, a tudományos elemzések ismertetése helyett (vagy inkább mellett) egyéni történeteket bemutatni, ritkán sikerült elérni olvasóink ingerküszöbét.
És most tessék! Az átlagembereknek is a korábbi többszörösére nőtt a havi villany- és gázszámlája, az országban nincs olyan település, ahol takarékosságra hivatkozva ne zárnának be közösségi helyeket, ne korlátoznák a fűtést és a világítást az intézményekben. A napi bevásárlás pedig még a tehetősebbeknek is sokkszerű élmény, hiszen az élelmiszerek és háztartási cikkek árai hihetetlenül elszálltak, ami reggel 1000 forint, az délutánra már 1200. Ezek után tényleg nincs más lehetőség, mint mindenkinek, egyéneknek, családoknak, intézménynek és önkormányzatoknak: spórolni kell!
Hadd fárasszam önöket egy nagyon kevés adattal! „Egy év alatt 43%-kal nőtt az élelmiszerek ára idehaza, ezzel abszolút az első helyen van a magyar élelmiszer-infláció az EU-ban. Ezt követi a litván (32,6%) és a lett (29,6%) adat. Szlovákiában és Csehországban is 26% volt az élelmiszerek éves drágulása, Lengyelországban és Romániában 21%.” (Forrás: portfolio.hu) Továbbá „a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az élelmiszerárak valóban őrült módon emelkedtek az elmúlt egy évben, augusztusban és szeptemberben is már 30 százalékkal kerültek többe, mint az előző év azonos időszakában. (…) gyakorlatilag nincs olyan élelmiszer, amelynek ne emelkedett volna az ára, kivéve a hatósági áras termékeké… (…) Meddig tart a drágulás? A szakértők szerint egy ideig még biztosan (…) .” (Forrás: VG) És ha már a hatósági áras termékek szóba kerültek: szinte azonnali válaszként a kormány döntésére a boltokban korlátozni kezdték ezekből a vásárolható mennyiséget. Ennek ellenére a vidéki, kisebb boltokban már a nyáron eltűnt a polcokról például az ársapkás cukor, hiány lett étolajból, majd sorban a többi termékből. Most novemberben pedig már itt, a budaörsi Auchanban sem ritkaság, hogy nem lehet kapni többek között hatósági áras tejet, és egy „tescós” hír, hogy csirkefarhátból (?!) sincs elegendő.
Azt hiszem, nem lehet kérdés, hogy miután a múlt hónapban lezártuk a társkeresésről szóló cikksorozatunkat, új témánk legyen a spórolás. Nem én, illetve nem mi magunk szeretnénk ötleteket adni, hanem olvasóink segítségét várjuk, ahogy korábbi cikksorozatainknál is minden esetben. A múlt havi, kis felhívásunkra már érkezett néhány válasz.
Egyebek között felhívták a figyelmünket egy nyolc hónapja létező Facebook csoportra, aminek több budaörsi is tagja és igen rövid idő alatt már közel 80 ezer tagot számlál. Pont arról szól, amiről írni szeretnénk, hogy ki, min és hogyan spórol.
Természetesen felvettem a kapcsolatot a hölggyel, aki létrehozta, ő Galán Adél. Kazincbarcikán él, jelenleg munkanélküli. Elmesélte magáról, hogy falun nőtt fel és a szülei mellett anyai nagyapja nevelte, akiktől sok takarékosságra nevelő dolgot látott. „Az utolsó hullott gyümölcsöt is felvették és hasznosították. Állatokat tartottak. Nálunk szinte soha nem volt kidobni való hulladék, például a tejes zacskóból is lábtörlőt fontak.” Adélnak nem volt könnyű sora felnőttként sem. Bár férjhez ment és saját házában nevelte a három fiát, miután elvált gyerektartást nem kapott és más segítséget sem, mert „ahhoz jól kerestem, hogy segélyre ne legyek jogosult, annyira viszont nem, hogy a fizetésemből négyen kényelmesen éljünk” – osztotta meg lapunkkal. Tehát spórolnia kellett. „A leginkább persze magamon. A fiúk el tudtak menni, oda ahová a többi gyerek, legfeljebb olcsóbb felvágottat ettünk. És amit lehetett, már akkor befőztem, a savanyúságtól kezdve a lecsóig, lekvárt, befőttet, paradicsomot tettem el. Az ebédhez, vacsorához a tésztát én készítettem és készítem, boltban nem veszek. Sokkal finomabb, olcsóbb és legalább tudom mit eszünk” – tette hozzá az 57 éves asszony. „ A gyerekeim már kirepültek, mindhárom megtalálta a párját. Mindenki éli a saját életét, mindegyik menyem ügyes, házias, süt, főz és ha összejövünk, természetesen nem arról beszélünk, hogyan nem lesz csomós a habarás. Ezért amikor tavasszal egy hónapig feküdtem az elrepedt lábcsontom miatt, elgondolkodtam, hogy a családban nincs kinek továbbadjam a tapasztalataimat, ezért jött a gondolat, hogy ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. A Spórol Adél csoportban három szabály van. Nincs politika. Alap az udvarias segítőkész hozzáállás a többi taghoz. És nem adunk tanácsot felelőtlenül, például hogy egy képről megmondom, ez milyen gomba, és gyógyszert sem ajánlunk egymásnak.” Végül Adél megjegyezte: „Meg vagyok elégedve a csoport működésével, szerencsére szinte mindenki betartja a szabályokat, sokat tanulunk egymástól. A csoport célja a környezet védelme is. A fölösleges pocsékolás megszüntetése. Például sok vizet lehet spórolni, ha a kézmosáshoz teszek egy lavórt a mosdóba és az így felfogott vízzel öntöm le utána a vécét, nem tiszta vízzel. Így spórolunk és a Földre is vigyázunk.”
Adél legutóbb azt tudakolta a tagoktól, hogy vajon ki, miért kezdett el takarékosabban élni. Meglepő módon szinte senki nem a mostani drágulásokkal magyarázta, a legtöbben a csoport alapítójához hasonlóan otthonról hozták magukkal a szemléletet, hogy nem pazarlunk. Illetve ellenkezőleg, van, akinek pont nem tetszett, amit gyerekként látott, a szemetesbe került ételmaradékot, a kukába került soha nem viselt ruhákat, ezért felnőve elhatározta, hogy ő másként neveli a saját kisfiát. Jó volt olvasni, hogy a fő motiváció nem a nélkülözés, többeknél inkább a környezettudatosság. Csilla például ezt írta: „Inkább bionak vallom magam, mint spórolósnak.
Én vagyok a tipikus kézben egyensúlyozó bevásárló, 4000 dolgot képes vagyok egymásra halmozva ölben vinni, de akkor sem veszek szatyrot. A csomagolás alól kivétel a Mikulás és a karácsonyi díszcsomagolás a gyerekemnek. Ebből nem engedek, a gyermeki léleknek szüksége van a csodás burkolás alatt rejlő titokzatosság felfedezésére. Nem műanyagozok a szükségesnél többet.
Palack helyett csapi vizet iszok, pohárból, de a gyermekemnek van kulacsa az utazáshoz.”
Olvasóink spórolós ötleteit vagy csak a véleményüket a témáról ide várom: eller60erzsebet@gmail.com!
Folytatjuk.
