A Herman Ottó Általános Iskola tanulóinak rajzaiból nyílt kiállítás a városháza aulájában, ahol egyúttal a többéves hagyománnyal rendelkező rajzverseny eredményét is kihirdették. Köszöntőt Wittinghoff Tamás polgármester, megnyitó beszédet pedig Sánta Kristóf mondott.
Április 18-án délután 16 órakor a városháza aulájában megnyitották azt a képzőművészeti kiállítást, amit a Herman iskola „Sokszínű állatok” című rajzpályázatára készült alkotásokból állítottak össze. Sok-sok év óta hagyománya az iskolának ebben az időszakban, hogy rajzpályázatot szervez és hogy az alkotásokból tárlatot állítanak össze, ez alól csak a két covidos év volt kivétel.
Az előcsarnok megtelt a kiállítási anyagot elkészítő gyerekekkel és szüleikkel. Az egybegyűlteket Wittinghoff Tamás polgármester köszöntötte, aki elsősorban az állatok szeretetének fontosságáról beszélt. Anatole France-tól idézett: „Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.” Majd megállapította, rajzaik tanúsága alapján ezek a gyerekek már megtapasztalták ezt és szeretik az állatokat, ami különösen fontos a tekintetben, hogy a környezetvédelem mára nagyon fontossá vált, s e rajzok ezt a célt is szolgálják, hogy felhívják rá a figyelmet.
Az esemény ünnepélyességét emelte a Vivaldi Zeneiskola két növendékének előadása furulyán, illetve klarinéton.
Majd sor került a megnyitó beszédre, amit Sánta Kristóf mondott, aki a Kollektív Alternatív Zeneműhely tanára, egyben képzőművész. Beszédében azt hangsúlyozta, ahogy minden állat egyedi, úgy az emberek is azok, illetve ahogyan a természet is egy nagy ökoszisztéma, minden faj egyformán jelentős és fontos – nincs olyan, hogy valamelyik jelentősebb egy másiknál -, mert mind egy nagy egész részei, amin belül egymástól függenek. Majd ezt a hasonlatot rávetítette az emberekre is, kijelentve, hogy tulajdonképpen mindenki művész. „Minden emberben van valami egyedi és utánozhatatlan, amit senki nem tud belőle leutánozni, és amitől ő különleges” – mondta és hozzátette, emiatt lehet bárki művész, aki ezt meg tudja őrizni magában. A gyerekek mindig ösztönösen úgy alkotnak, hogy az leutánozhatatlan, ezért azt javasolta, hogy a gyerekek felnőttként is őrizzék meg magukban ezt a képességet, ilyen szempontból maradjanak gyerekek, hogy mindig tudjanak a saját egyediségüknek megfelelően alkotni.
A legjobbak díjakat is kaptak, a harmadikosoktól a nyolcadikosokig bezárólag, minden évfolyamon az első, második és harmadik helyezetteknek, illetve számos különdíjat ítéltek oda.
