“Régi időkben még hat-nyolc féle-fajta bab volt minden családnál”

0
405

„Süss ki süss ki napocska” – énekelték a budaörsi Kertbarát Kör Nyitnikék című rendezvényét megnyitó óvodások, és hogy hétfő délután ötkor megtelt a nagyterem érdeklődőkkel, elsősorban nekik köszönhető, hiszen a Zippel-Zappel német nemzetiségi óvoda kis táncosait a szüleik is elkísérték.

A természet szeretete és a kertészkedés volt az a közös pont, ami miatt évekkel ezelőtt a budaörsi kertbarátok egyesület létrejött, de hamarosan konkrét feladatokat találtak maguknak – erről már Baráthné Bátai Beatrix elnök beszélt, miután az óvodások elmentek, előadását vetített képekkel illusztrálva. Többek között arról, ahogy közösen felfedezték a budaörsi vasútállomás kis kertjét és a kutat, amit rendbe hoztak, és ahova a Föld napján minden évben virágokat ültetnek.

Továbbá arról, hogy mi mindent tettek az őshonos budaörsi őszibarackfák visszatelepítése érdekedében, többek között a tavaly elhunyt dr. Timon Béla nemesítővel közösen, akiről egy őszibarack fajtát neveztek most el. Azt is megtudtuk, hogy bár tavaly a fagy komoly károkat okozott a kiosztásra szánt oltott vesszőkben, az idén mintegy kétszáz facsemete várja, hogy jó helyre kerüljön.

Bátai Beatrix megemlékezett a budaörsi szőlőkultúráról és a télálló „csiri-csuri” szőlőfajtáról is, és a közös szüretekről az egyesület alapítójával, néhai Luntz Ottokár budaörsi szőlőnemesítővel. Majd természetesen szóba került „a rózsaember” Márk Gergely is, akinek a „Budaörs rózsa” köszönhető, amit arról lehet felismerni, hogy a bimbózó szirmok széle piros, de ha teljesen kinyílik, az egész virág fehér. Tavasztól őszig díszítheti a kerteket, köztereket.  „Ezek a képek az OMÉK 2017-es legszebb konyhakertek versenyén készültek” – folytatta a visszatekintést a baráti kör elnöke, amire 2341-en neveztek, köztük 9 budaörsi, és a mieink két díjat is elhoztak, Nagyné Ági és Polgár Marianne révén. Néhány további fotó Ági évente meghirdetett kertbemutatóján készült, ahol kicsik és nagyok örültek az állatoknak, a budaörsi baracknak és például a különleges mini kiwinek.

A csírázás misztériuma” – ez volt a címe Lechner Judit budaörsi biokertész előadásának, de mint Judittól megtudtuk, véletlenül. Viszont ha már így hirdették meg, igyekezett a mondanivalóját ehhez igazítani. Gyönyörű fotókkal színesítve követhettük végig a folyamatot, ahogy az első csíra majd hajtás kibújik a magból, „s hogy abból hogyan lesz cédrus, én úgy érzem, ez a misztérium”- mondta, Márk evangéliumát is idézve. „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.”

Hozott egy másik, fontos és szép idézetet is, mégpedig a Matyóföldön született írótól, Pető Margittól: „Régi időkben még hat-nyolc féle-fajta bab volt minden családnál. Istenkém, ahogy válogattuk esténként!… Én úgy szerettem az ujjaim közt érezni, akárha tarkabarka játékkal bíbelődtem vóna… Először is volt a zöldbabnak való. Nem láttam én akkortájt zöld hüvelyű zöldbabot, még a sárga hüvelyű közt is megválogattuk, melyik nem szálkásodik, melyik húsosabb. Legkorábbinak a büdös kőbabot ültettük. Gömbölyded, világosbarna szemei mosolygósak, akár a galáris… Volt, aki zöldbabnak a fekete-tarka hasúra esküdött, az a bőtermő. Mi a fekete hasút ültettük szívesen, mert az egyaránt jó volt zöldbabnak, szárazbabnak is. Ez olyan fényes, olyan csillogó volt, akár a matyó lányok huncut szeme!

A magok után megismerkedtünk a kora tavaszi zöldekkel, mint a pitypang, cickafarklevél, Csabaírem ibolyavirág, csalán, madársaláta, sóskalevél, tyúkhúr, medvehagyma, snidling, tatárhagyma, borágólevél. S bár az előadás a termésekkel tovább szaladt a nyári és az őszi, sőt a téli hónapokra, ezt majd a későbbiekben, egy erről szóló cikkben ismertetjük.

A műsort a Sapszon Ferenc kórus tavaszköszöntő dalcsokra zárta, Krasznai Gáspár vezényletével.

Ez követően búcsú helyett azonban az este háziasszonya, Polgár Marianne mindenkinek azt javasolta, hogy ha eddig nem tette volna meg, nézzen körül a művelődési ház folyosóján a szakkönyvek és szakfolyóiratok között, illetve a magbörzén.