Hogyan találj társat 40plusz, 50plusz, 60plusz évesen? 2. rész
Miután eldöntötted, hogy tényleg aktívan beleállsz a társkeresésbe és nem várod meg, míg a nagy őt eléd fújja az őszi szél, nem könnyű a következő lépés sem, hogy miként kezdj neki. Ebben a részben az internetes társkereséshez adunk gyakorlati tanácsokat.
Régebben, ugye volt az apróhirdetés, a „Nők lapjában” meg helyi újságokban, és bár elvétve most is találsz még ilyeneket, kis eséllyel válnak be. Felmerülhet, hogy a munkatársak között kezdesz közeledni valakihez, vagy ő hozzád, mert a „házinyúlra nem lövünk” alapvetően butaság, de! Mi van, ha kialakul valami és szakítotok? Az egyik félnek új munkahelyet kell keresnie? A baráti körben is szétnézhetsz nyitott szemmel, de ha a régi ismeretség ellenére eddig nem találtátok meg egymást, annak valami oka van, és ugye itt is, ha mégse jön össze…, valakinek hanyagolnia kell a baráti kört? A régi, már-már elfelejtett szerelmeket is érdemes lehet felkeresni, hátha…, vagy talán mégse?
Az internetes oldalakon ugyanakkor bőséges a kínálat – állapítottuk meg már sorozatunk első részében -, de nehéz eligazodni benne, hogy a te elképzeléseidnek ki lehet jó. Van olyan oldal, mint például a TWOO, ahol akár több száz „összeillési kérdésre” kell válaszolni, onnan kezdve, hogy cigarettáztál-e az elmúlt hat hónapban, vegán vagy-e vagy húsevő, járnál-e rendetlen emberrel, hogy el tudsz-e képzelni partnert gyerekkel, olyan elsőre meghökkentő dolgokig, hogy kell-e egy nőnek borotválnia a lábát. Minél többet árulsz el magadról, a rendszer az általad keresett neműek és korúak közül annál több emberrel veti össze, hogy milyen arányban gondolkoztok azonosan. Majd ez alapján szoftver ajánl számodra „párjelölteket”, akik közül azonban, elsősorban a fotóik és az egyezési százalék alapján már te döntheted el, kinek írsz üzenetet. Illetve ugyanezen rendszer szerint kaphatsz te is szimpátia üzeneteket, amelyekre reagálhatsz. Nekem 17 évvel ezelőtt egy ilyen szoftver dobta ki Sanyit. Akkor 45 és 48 évesek voltunk. Én azért léptem be, hogy egy ismerősöm profilját megnézzem, „vajon mit hazudozott össze magáról”, ő pedig kiábrándulva az apróhirdetésekből tett egy utolsó próbát. Nagy szerencsénk volt, hiszen másfél hónap múlva már együtt éltünk és a boldogságunk a haláláig tartott. De azért senki ne bízzon túlzottan az ilyen statisztikában, hiszen hiába az akár 100 százalékos egyezőség, ha az első személyes találkozásnál nincs áramütés, vagy legalább kölcsönös szimpátia.
Farkas Gábor pszicho-pedagógust és párkapcsolati mentort már az első részben is hosszan idéztük. Ő a „kisarkított paraméterek” helyett az olyan csoportokat ajánlja, ami átmenet a hagyományos ismerkedési helyek és az internet között, mert a lényege az, hogy az oda regisztrálók nem kettesben találkoznak, ha eljut odáig az érdeklődés, hanem csoportosan, szervezett programokon. Például a „miitt” is úgy működik, hogy valaki feldob egy ötletet, és akinek megtetszik, csatlakozik. Vannak olyan Facebook csoportok is, amelyek kifejezetten társkeresőknek kínálnak túrákat. Ezek megint csak nagyon hasonlóak ahhoz, amikor húsz-harminc éve társközvetítő irodák szerveztek a tagjaiknak közös nyaralást vagy éppen síelést, amelyeken valóban szövődtek szerelmek. De bizony már ott is voltak szélhámosok, ahogy ma az internetes csoportokban. Gyula mesélte, hogy bár Gabit, a második feleségét egy ilyen társkereső utazáson ismerte meg, meglepetésére ugyanezen ott volt egyik üzleti partnere, Ödön, mint egyedülálló társkereső, miközben Gyula tudta róla, hogy nős és gyerekei vannak. Jelenteni? Töröltetni? Vagy előbb esélyt adni neki, hogy magyarázza már el, miért hazudik? Mindenki válaszoljon saját belátása szerint.
Az egyik legrégebbi internetes társkereső a Randivonal. Most is lehet még ingyenesen regisztrálni, mint amikor indult, de ahhoz, hogy keresni is lehessen a belépők között, illetve korlátlanul levelezni, társalogni, már fizetni kell. Hasonló az Elittárs, ami ugyan főként diplomásoknak hirdeti magát, és sorozatunk következő részében olvashatnak egy csodálatos idősebb pár sikeres egymásra találásáról ezen az oldalon, de ide sem csak a szó nemes értelmében elithez tartozók regisztrálnak. Zozó, aki 55 éves múlt és két gyerek mellett tíz éve keresi a különböző társkereső oldalakon a párját, még a love.hu-t említi, a Facebook profilhoz kapcsolódó társkereső csoportról pedig azt állítja, hogy „műveltebb nők ilyen helyekre nem néznek be.”
A férfinak egyébként ennyi év alatt nagyon sok rossz tapasztalata van, annak ellenére, hogy három biztató, hónapig tartó kapcsolata innen indult el. Hogy azok miért nem jöttek össze, arra visszatérünk. „Nem értem, hogy egy 50 éves nő komoly kapcsolatra miért 38-50 éves férfit keres. És azt sem, hogy a fotókon miért kelleti magát, miközben szemmel láthatóan elhanyagolt a külseje. Az meg nyomdafestéket sem tűr szerintem, amilyen ajánlatokat küldenek egyesek, már a második levélben, hogy oda teszem, ahova akarom, meg finom az almás pitéje. Miért? Könyörgöm, miért? Na persze, a pasik jó része se különb, ahogy mesélik az első személyes találkozáskor a hölgyek. Full bunkók, na.”
A full bunkóra mond egy példát a 60 feletti Melinda is. Özvegyen keresi új társát, és ezért szívesebben kezd írásban beszélgetésbe szintén özvegyekkel. Az egyik alkalommal a férfi elhunyt felesége fotóját is elküldte neki az első levélváltásban, meg hogy milyen rendes asszony volt, majd azt kérdezte, hogy kérdezhet-e valami személyeset. Persze, válaszolta Melinda, arra számítva, hogy a férjével vagy a munkájával, esetleg az érdeklődési körével lesz kapcsolatos. Hát nem. „Hányas a mellméreted és… ?” Phű. Ilyenkor a következő lépés természetesen az illető letiltása. És jelentése?
Visszatérve oda, hogy melyik a sikeresebb társkeresési módszer: a közös paraméterek alapján kezdeményezni, vagy az első személyes találkozásig a minél kevesebb információ a másikról, mert az „első látásra” úgyis fontosabb?
Dr. Magyar Magdolna ötven feletti ügyvéd és coach azt tanácsolja, hogy az első pár alkalommal saját magadról minél kevesebbet mesélj el, de a csevegésbe tudatosan szőj bele olyan kérdéseket, amelyekre a válasz téged érdekel. Például elváltaknál jó mindjárt tisztázni, hogy „előbújhat-e még a fa mögül” a korábbi feleség.
Vegyük át röviden, hogy a társkereső oldalakat üzemeltetők milyen használati útmutatást adnak a felhasználóknak. Ezúttal az Elittársról:
„A fotókkal ellátott profilok 46× több nézettséget és 28× több választ kapnak. A legtöbb ember a fotó nélküli profilokat meg sem nézi. Tégy fotókat a profilodra! Ez növeli a megismerkedés esélyét.” – Eléggé magától értetődő, sokan mégis vagy semmit, vagy kamu profilt készítenek a netről lopott vagy jobb esetben saját, de húsz-harminc évvel korábbi képeikkel. Nem sok értelme van, hiszen ha tényleg ismerkedni szeretnénk, előbb-utóbb úgyis kiderül a hazugság, csúsztatás. Ha meg csak csevegni, hát, nem éppen felnőttekhez méltó játék ezt „álruhában” tenni.
„Partnert kereshetsz életkor, magasság, iskolai végzettség vagy akár annak alapján is, hogy akar-e gyermekeket vagy dohányzik-e. Találj partnert a saját elképzelésed szerint. Állítsd be a szűrőt az elvárásaidnak megfelelően!” – A sorozatunkban szereplő, sikeresen egymásra találó párok ezt visszaigazolják. És nemcsak azt, hogy ha számodra fontos például, hogy milyen magas legyen az illető, jelöld be nyugodtan, de azt is, hogy olyan korlátok közé ne szorítsd a rendszert, ami nem megváltoztathatatlan állapot, de kizárhatja az igazit. Ilyen például, hogy hány kilométeren belül keresel partnert. Persze, jobb lenne mindjárt a szomszédban, mert ha összejöttök, nem kell átszervezned az életedet. De ugye az első szerelmedet sem így találtad meg?
„Válaszolj a profilodban szereplő kérdésekre. Ez egy egyszerű módja annak, hogy egy új beszélgetést kezdeményezz valakivel és hogy kitűnj a tömegből. Olvasd el partnered kérdéseit, és küldj neki üzenetet!” – Ez egy hasznos tanács, ám kétoldalú. Főleg, ha nő vagy, mert bizony a mi kultúránkban, bármennyire szívesen állítjuk az ellenkezőjét, a társadalom elvárja, hogy a férfi kezdeményezzen. A férfiak viszont – tisztelet a kivételnek – szűkszavúbbak, és kevesen teszik meg a társalgásban az első lépést, maximum a „tetszik” gombot nyomják meg. S vannak, akik pusztán technikai okok (mobilon, rövid idő alatt, szemüveg nélkül stb.) szűkszavúak írásban és ugyanezért a helyesírásukról se vonj le messzemenő következtetést. Magdolna még annyit tesz hozzá, hogy semmiképpen nem érdemes hosszas levelezgetéssel húzni az időt, mert már ebben a szakaszban kihúnyhat az érdeklődés, ami élőben azonban lángra kaphat.
Az első személyes találkozáshoz pedig keressünk egy minkét fél számára semleges és főként nyilvános helyet! – mondja még a coach. Ez lehet azonnal egy közös sport vagy kulturális program, egy cukrászda, kávézó, étterem. És innen majd folytatjuk azzal, hogy ha az első közös találkozásnál költségek merülnek fel, akkor ki fizessen. A férfi? Felezzék a számlát? Vagy aki a tehetősebb? Mindegyik mellett és ellen is vannak érvek, de erről már tényleg legközelebb.
(Folytatjuk)
Az első részt ITT olvashatod!
