Hogyan találj társat 40plusz, 50plusz, 60plusz évesen?
A társkeresésről szóló cikksorozatunkban már szó volt arról, hogy 40-50-60 év felett vagy akár még idősebb korban mire figyeljünk e folyamat során, hogy ne sérüljünk, hanem sok örömet kapjunk, és néhány egyéni történetet is bemutattunk. De eddig olyanokét, akik még nem találták meg az igazit és a buktatókra hívták fel a figyelmet. Ebben a részben viszont egy sikerről számolunk be, mert e pozitív példával reményt szeretnénk adni mindenkinek.
Eszter és Gábor korábbi cikkeimet olvasva döntött úgy, hogy bár nem szeretik a nyilvánosságot, de meghívnak immár közös otthonukba és megosztják velem a történetüket. A cél, hogy azokat is társkeresésre ösztönözzék, akik szeretett férjük vagy feleségük halála után a gyásznak még azon szakaszában vannak, amikor elképzelhetetlen, hogy valaha, mással újra megtalálhatják a boldogságot. Pedig nemcsak elképzelhető, hanem a 60 év feletti párral ez meg is történt három évvel ezelőtt.
Eszter: „Több, mint negyven évig éltem házasságban, amikor a férjemről kiderült, hogy beteg. Mire leesett a lábáról, eltelt négy év, és még további négy évig ápoltam, amiből az utolsó két év súlyos megpróbáltatás volt. Ő sajnos meghalt, én pedig lelkileg tönkre mentem, és teljesen bezárkóztam, apátiába kerültem. Csak a barátaim tudtak néha-néha kiszedni a gödörből, de két év után megunták, és azt mondták, hogy ebből így elég volt. És ugye mi nem az generáció vagyunk, amelyik bárhol könnyen ismerkedik, ezért rábeszéltek, hogy regisztráljak az Elittárs nevű portálra, mondván, hogy egy baráti házaspár lánya is ott ismerkedett meg a férjével. Így is tettem, 2017-ben megcsináltam a profilomat, de nem tetszettek a jelentkezők. Egyrészt nagyon furcsa becenevek voltak megadva, másrészt volt, aki ismeretlenül kikötötte, hogy ’de kutyát nem’, harmadrészt kiderült, hogy hiába az Elit név, a többség eléggé szex-orientált, és általában a bemutatkozások alapján úgy éreztem, hogy ez nem az én világom, ezért hamarosan elsötétítettem az adatlapomat. Majd eltelt egy kis idő és hogy adjak még egy esélyt a sorsnak, visszaállítottam. A további sok ’ez sem tetszik, az sem tetszik’ után, három héten belül kaptam egy olyan levelet, amiről úgy éreztem, hogy nekem szól. Mert volt mélysége, volt tartalma. Ezt követően nagyon gyorsan megbeszéltünk egy találkozót Budaörsre a Szamos cukrászdába, aminek március 8-án lesz három éve. És onnan már ment minden a maga útján, pár héten belül Gábor hozzám költözött. Ettől megint megőrült a környezetem, mert tudták, hogy nem vagyok jó lelki állapotban és azt gondolták, hogy felelőtlenséget követek el ilyen rövid ismeretség után.”
Gábor: „Na jó, azért előtte volt egy levelező tagozat rész, mielőtt bizalmat szavaztál nekem. (…)”
Eszter: „S ami még fontos, hogy mind a ketten kikötöttük: csak özvegy jöhet szóba. Azért, mert úgy gondoltuk, hogy elvált emberrel nincs közös utunk. Teljesen más dolog ugyanis úgy elveszíteni valakit, hogy te hozod meg a döntést, vagy hogy a betegség szól közbe igen agresszíven. És mert én a magam negyven éves házasságát semmiképpen nem fogom elengedni, mert ez az én életem volt. Amit viszont csak az az ember érthet meg, aki szintén így gondolkodik, így érez, aki ugyanezt élte meg. Hiszen mi így értjük egymás előéletét és ez sok közös pontot jelent. Nem mintha ez azt jelentené, hogy a múltaddal föl akarod élni a jelenedet, mert ezt sem szabad.”
Gábor: „Az én előéletem hasonló, 42 évet éltünk együtt a feleségemmel, és amikor megtudtuk, hogy beteg, négy hónap telt el addig, amíg meghalt. Majd eltelt egy év, mialatt az ember feldolgozza a veszteséget, meg állítólag így is illik, de a lényeg, hogy egy év után már nem tudtam magammal mit kezdeni. Viszont még el kellett döntenem, hogy át akarom-e még egyszer élni ezt a helyzetet, mert az utolsó négy hónapból egyszer is bőven elég volt. Viszont addig még lehet sok szép évem – mérlegelem, hogy érdemes-e belevágni. S úgy gondoltam, hogy addig húzom az időt, amíg nem leszek önveszélyes, viszont amikor az ember bebeszéli magának, hogy ’egyedül sem rossz’, az már a vég. Ide eljutva mondtam tehát azt magamnak, hogy elég, és ekkor ugrottam fel a társkereső oldalra.”
Érdeklődésemre, hogy gyerekkori szerelem vagy korábbi családi barát megkeresése nem merült-e fel, a pár tagjai szinte egyszerre válaszolták: „Nem, nem, dehogy.” Gábor: „Volt jó barátom, aki meghalt és nagyon kedvelem az özvegyét, de ha ránézek, mindig ott áll köztünk a haverom. Nem tudnék vele felszabadult lenni. És visszatérnék még oda, hogy elvált asszonyt én miért nem tudnék elfogadni. Mert számomra elfogadhatatlan a válás maga. Aki képes valamit önként abbahagyni, az valószínűleg mellettem se tartana ki. Lehet, hogy nem így van, de én így gondolom.” Eszter: „Azért a válásnál is árnyaltabb a kép. A barátok özvegyen maradt társai esetében viszont egyetértek, volt nálam is példa rá, de meg se fordult a fejemben ilyesmi.”
Gábor: „Eszter előtt már egyszer megpróbáltam nekifutni egy ismerkedésnek, de… nehéz. Én nyugdíjas klubba nem akarok járni, buszon mégse szólíthatok le mindenkit, így kizárásos alapon maradt az internetes társkeresés. Ahova januárban regisztráltam és márciusban már kávéztunk…”
Eszter és Gábor igen szerencsések, de hogy ez így alakult, nagyobb részben rajtuk múlt, és természetesen a folytatás még inkább. Például az, hogy vita nélkül megegyeztek abban, hol fognak együtt élni, hiszen ilyen idős korban ez a leggyakoribb akadály, mert egyik fél se adja fel szívesen a megszokott környezetét. És az is fontos, hogy mindkettőjük családtagjai – a kezdeti meghökkenés után a gyorsaság miatt – támogatták őket az új kapcsolat elmélyítésében és nem voltak elutasítók. Mint Feri esetében (róla egy következő részben lesz szó), akinél egy jól induló ismerkedés azért nem fejlődött tovább, mert a hölgy mindenben az unokáira való felügyeletnek rendelte alá a saját életét, amit a gyerekei szó szerint el is vártak tőle.
Sorozatunk korábbi cikkei:
https://budaorsinaplo.hu/hogyan-talalj-tarsat-40plusz-50plusz-60plusz-evesen-1-resz/
https://budaorsinaplo.hu/terez-anyu-meg-keresi-az-igazit/
https://budaorsinaplo.hu/a-60pluszos-melinda-fordulatos-parkeresese/
