Mi bizonyítja legjobban a sport közösségfejlesztő erejét?
Budaörsnek sok megőrzendő értéke van, de mind között a legfelbecsülhetetlenebb egy olyan sportoló közösség, melynek tagjai több évtizede, megszakítás nélkül, azonos törzsgárda tagokkal, töretlen lelkesedéssel járnak le hétről-hétre kosarazni és emellett baráti közösséget alkotnak, kulturális programokra és szórakozni járnak együtt, és segítenek is egymásnak, ha úgy hozza az élet. Bizonyos, hogy e csoport tagjai sosem lesznek magányosak.
A Budaörsön egyedülálló, évtizedek óta együtt sportoló közösség tagjai nagy, ünnepi vacsora keretében köszöntötték fel legidősebb társukat, Meinczinger Verát hetvenedik születésnapja alkalmából, amely egyben a társaság fennállásának negyvenedik évfordulója is volt. Az ünnepeltnek társai egy gazdag képanyagból álló emlékkönyvet adtak ajándékba, amely a negyven év minden fontos eseményét tartalmazza.
A kezdet 1978-ig nyúlik vissza, amikor felnőtteknek hirdettek tornát a budaörsi 1. Számú Iskolában, ami akkor az Esze Tamás utcai iskolaépületben volt. A Kovács Zsigmond, Kovács Ildikó és Székhegyi Cecília testnevelő tanárok által vezetett mozgásórára a diákok szüleit várták. Így Meinczinger Vera fia is hazavitt egy ilyen felhívásról szóló cetlit, aki akkor másodikos volt. S bár eleinte sokan érdeklődtek, három csoport is indult, végül egy csoport maradt meg és abból is sokan lemorzsolódtak, pedig ekkor még ingyenes volt. A következő tanévtől, pontosabban 1979 decemberétől vált igazán rendszeressé és meghatározóvá az iskolai felnőtt tornaprogram. Ekkor Kovács Zsigmond és Székhegyi Cecília vezette a foglalkozást és már terembérleti díjat is kellett fizetni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyobb lelkesedéssel fogtak bele újra a résztvevők. Eleinte heti kétszer egy órában, majd a mozgásigény növekedésével fél, majd egyórás labdajátékkal, kosárlabdázással bővítették az időtartamot. Az ezt követő években alakult ki az a törzsgárda, akik közül jó páran (László Mónika, Máté Edit, Gecse Gyöngyi és Szórád Katalin) ma is magját alkotják a társaságnak. Idővel ez a mozgásmennyiség kevésnek bizonyult, akkor összejöttek még szombat délelőttönként is, igaz, abba már bevonták a családtagokat.”Éppen akkoriban nyitottam egy vendéglőt, ami sok időmet igénybe vette, így szombaton nem jöttem, aztán lassacskán el is maradtak a szombati alkalmak” – mesélte Meinczinger Vera, aki az egyik alapító tagja a csoportnak.
Sokan ezt megelőzően is sportoltak, s éppen emiatt volt szükségük a rendszeres testmozgásra. Köztük a kosarasok: Bagári Anikó, Maksainé Gecse Erika, Koncz Marianna, Maszlovszky Kati, Flick Zsuzsanna, Íliás Marcsi, Kurali Judit, Godó Zsuzsi; és a kézilabdázók: Bihari Gyöngyvér, Tafferner Ágnes, Szórád Kati; akiknek a mozgás alapvetően lételemük.
Bihari Gyöngyvér ’88-ban került a csapatba, amikor gyermekei születése után a kézilabdát már nem tudta komolyan űzni, de a mozgásigénye megmaradt. „Nagyon szívemen viselem a csapatot és szívesen segítek a szervezésben, bár nehéz úgy menedzselni, hogy mindenkinek jó legyen. De ez a második családunk” – körvonalazta a csapatban betöltött szerepét. Férje – aki zenész, a Gemini együttes tagja – büszke rá, hogy a feleségének ilyen társasága van, úgy tartja, nagyszerű dolog ez a csapat, amit megbecsülni és szeretni kell. Egyébként a férjek többsége osztja ezt a véleményt, sok programon ők szintén részt vesznek. „Az évtizedek során összekovácsolódtunk, és most már mindenki érzi a súlyát ennek az egésznek. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy ilyen társaság van körülötte” – összegzett Gyöngyvér.
Gecse Gyöngyi 1983-ban csatlakozott. „Nekem is a sporttagozatos gyermekem jött azzal az újsággal haza, hogy edzésük után nénik tornáznak a Cili nénivel a tornateremben. Így kerültem oda. Ennek még csak 35 éve” – mesélte nagy mosollyal. 1987-ben követte a húga, Gecse Erika.
Bár a nyolcvanas években fonódtak szorosabbra a baráti szálak, a kihagyások is ezekben az években lettek gyakoribbak, a gyermekek születése miatt. Ezek azonban csak szüneteltették, de nem szüntették meg a folyamatot. „’84-ben kezdtem ide járni, de először csak egy évet, mert ’85-ben született a gyermekem. Újra csatlakoztam ’86-ban, de aztán megint várandós lettem. Amikor kéthónapos volt a lányom, már itt voltam megint. Úgy tudtam részt venni, hogy valaki mindig tologatta a babakocsit a gyerekkel” – részletezte saját esetét Szórád Katalin, aki korábban a budaörsi csapatban kézilabdázott. „Balatonfűzfőre minden évben meghívtam a csapatot vendégségbe, amíg megvolt ott a nyaralónk. És még ott is kimentünk a kosárpályára játszani!” – tette hozzá.
Kulin Márti fiatalkorában sokáig vívott, cselgáncsozott. A küzdést szereti a sportokban, az hiányzott neki a női tornában is, ugyanis korábban azzal próbálta kielégíteni a mozgásigényét, de abban nem volt számára kihívás. Valakitől hallotta, hogy van ez a kosárlabdázó társaság, és eldöntötte, hogy csatlakozni szeretne. „Az ismerősöm mondta, hogy bizonyos kritériumoknak meg kell felelni, mert nem fogadnak be akárkit maguk közé, be kell tudni illeszkedni. Bevallom, volt bennem egy kis aggodalom emiatt” – emlékezett vissza a kilenc évvel ezelőtti csatlakozásának körülményeire Márti. Azonban őt befogadták. „Olyan közéjük tartozni, mintha egy nagy család lenne” – tette hozzá. Sokan próbálkoztak mások is, de csak kevesen tudtak megmaradni. Pedig az alapítók nem bánnák, ha többen lennének, hogy mindig legyen csere az edzéseken, a két legfiatalabb tagot is úgy toborozták, Mezei Gabriella, aki gyerekeknek tartott gyógytornát, a szülőket invitálta. Így csatlakoztak ketten, Bagotai Tímea, aki Íliás Marcsival együtt rendszerint fotókkal dokumentálja az eseményeiket, és Nátyi Roberta, akire bármikor számíthatnak egészségügyi kérdésekben, ugyanúgy, mint Tafferner Ágnesre vagy Szórád Katalinra.
Jelenleg húsz fős a törzsgárda. Többen voltak, de vagy egészségügyi okokból maradtak el, vagy elköltöztek Budaörsről. Sajnos néhányan elhunytak a negyven év alatt.
Az edzés
És hogy miből áll manapság egy edzés? Nagyjából ugyanabból, mint csaknem négy évtizeddel ezelőtt és azóta mindig. Bemelegítésként gyógytorna jellegű gyakorlatsorozatot végeznek valamelyik testnevelő irányításával. Utána kosárlabdáznak, egész pályán. Az egész napos munka után is lejönnek, nem érzik fárasztónak, mert ahogy Gecse Gyöngyi fogalmazott, ilyenkor elfelejti az aznapi stresszt. Bár vannak a játék hevében viták, veszekedések, azok sosem komolyak. A sérülések elkerülése érdekében pedig a speciális kosárlabdás cipő kötelező, ami tartja a bokát. A csapat pólóját többen szponzorálták, ezt Bagári Anikó és a lánya – aki szintén versenyszerűen kosarazott – intézte. Egy időben edzőmeccseket is játszottak igazolt kosárlabdázókkal. Ezt egy korábbi tag, Laczkó Zsófia szervezte, aki miután elköltözött Budaörsről, másik csapatban folytatta a játékot, s az új csapatával jöttek néha meccsezni. 2003-ban Mezei Gabriella és Kadlecsik Kornél vették át a torna levezénylését, miután Cili nyugdíjba ment, Kovács Zsigmond pedig elhunyt 2001-ben.
A közösség
A csapat érdekessége nem csak abban rejlik, hogy ilyen hosszú ideig élvezik egymás társaságát és hatvanéves koruk felett is rendszeresen sportolnak, hanem abban is, hogy egy nagyon erős szociális hálót alakítottak ki a tagjaiknak, jóban-rosszban összetartanak.
Zsuzsa-napi kupa
A kis közösség tagjai rengeteg alkalmat teremtenek a mókázásra, télvíz idején is. Az egyik ilyen lehetőség a Zsuzsa-napi vándorkupa. Minden évben más kapja meg, olyasvalaki, aki kitűnik a többi közül: pozitív és negatív tettekkel is ki lehet érdemelni. Gecse Gyöngyi például azért kapta, mert a legfinomabb süteményeket süti. Bagotai Tímea a közösségi munkájáért. Meinczinger Vera azért, mert sosem hiányzik az edzésekről és mindig pontos. Más viszont azzal nyerte el, hogy mindig elkésik edzésekről.
Közös időtöltések
Baráti társaságról lévén szó, mint írtuk, nemcsak a sportpályán találkoznak egymással, hanem rendszeresen járnak színházba, táncmulatságba – leginkább ott, ahol a Gemini zenél. Külföldre is szívesen utaznak együtt, voltak már Rómában, Prágában és most egy berlini utat terveznek.
Alkalmat adnak az összejövetelre a névnapok is, melyeket mindig megünnepelnek, havonta legalább egyszer, és a kerek születésnaposokat köszöntik még fel. Az ünnepelt rendszerint valami meglepést szervez, Flick Zsuzsanna például zumba tanárt szerzett, Bagári Anikó amerikai country zene témájánál kötelező volt a stílushoz öltözni, illetve a tánctanár utasításait követni. Meinczinger Vera hetvenedik születésnapjára háromnapos ünneplést szerveztek Zákányszékre a nyár közepén, és mindenki megoldotta, hogy ott legyen. „Nagyon megható volt. Mondtam, hogy ezután mindenkinek meg kell ilyet szervezni a 70. szülinapjára, mert körbeugráltak és nem engedték, hogy bármit csináljak” – mesélte Vera.
Nyaranta egy-egy hétvégére rendszeresen vidékre utaznak. „Mezőtúrra, Maksainé Gecse Erika nyaralójába megyünk, a Peresi holtágban fürdünk, kajakozunk, nem tétlenkedünk. Részben ebből eredeztethető, hogy 2016-ban Balatonföldváron, Flick Zsuzsanna meghívására beneveztünk a sárkányhajó versenyre. Erre az alkalomra csináltattunk egyenpólót ’Budaörsi Sárkányok 35 éve együtt’ felirattal. Ebből is rendszert szeretnének csinálni, de idén az időjárás meghiúsította” – magyarázta Meinczinger Vera.
A karácsonyi ünnepség ugyancsak elmaradhatatlan, mely egyben az évzáró mulatság. Évek óta Flick Zsuzsanna ételbárjában tartják az ünnepséget, ahol Bagári Anikó és Bagotai Tímea felelősek a szórakoztatásért, mert, ahogy minden összejövetel esetében, itt is kialakult a munkamegosztás. Hasonlóképpen, hagyományossá vált két színészi ambícióval megáldott tag fellépése. Tafferner Ágnes és Máté Edit olyan kosztümös, zenés produkciókat adtak már elő, mint például Zalatnay Sarolta Nem vagyok én apáca című dala, vagy a Hernádi Judit előadásában híressé vált Sohase mondd!
Karitatív tevékenységek
Egymás segítését már említettük. Minden évben kétszer rendeznek egymás között ruha csereberét, amikor mindenki kirakja a sajátját állványokra, nem tudják, melyik kié, és jöhet a válogatás, miközben nagyokat nevetnek, és süti és koccintás kíséri a programot. Ami ruházat megmarad, azt utána elviszik a Máltai Szeretetszolgálatnak.
