Az első figyelmeztető jel, hogy szinte hisztériás rohamot kap a gyerek, ha el szeretnénk venni tőle a mobilt, a tabletet. Aminek a túlzott használatától lelassul a gyerekek fejlődése, és az online világ negatív hatásai is leselkednek rájuk.
Ma már nem tudunk anélkül leülni egy találkozón, hogy a telefonunkat ne tennénk ki az asztalra és ne néznénk rá folyamatosan. Nem tudunk, úgy tömegközlekedni, hogy ne nyomkodnánk. Nem tudunk úgy hazaérni a munkából, hogy teljesen a családra figyelnénk, mert még válaszolni kell az üzenetekre, és ez természetessé vált. Viszont kiknek mutatunk ezzel rossz példát? A gyerekeknek. Egy olyan világban élünk, ahol egyszerűbb a gyerek kezébe adni az okostelefont, a tabletet, ha le szeretnénk kötni, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy annyira szereti, nem lesz tőle baja. Pedig lesz! Külön fontos erre odafigyelni most, a digitális oktatás idején, amikor az iskolásoknak amúgy is huzamosabb időt kell tölteniük valamilyen informatikai eszköz előtt. Nagy Péterné konduktort, pedagógiai szakpszichológust kérdeztük a veszélyekről.
Mikortól kerülnek kapcsolatba a gyerekek informatikai eszközökkel, és mikor lenne megfelelő az időpont az első találkozásra?
Ma már akár 8-10 hónapos kortól a kezükbe kerülnek az okostelefonok és hihetetlen módon rátanulnak. Ezután már kell nekik az az ingerözön, amivel lekötik a figyelmüket. Miközben kimarad a tárgyi világ megismerése, ami a különböző intermodalitásokat (tapintás, látás, hallás, szaglás) tartalmazza. Ezek az okoseszközök behatároltak, mert kap egy virtuális „konzervet” és azt neki kell feldolgoznia, értelmeznie, amihez az ő idegrendszere még éretlen. Ezeket az eszközöket minél később kellene a gyerekek kezébe adni és csak megfelelően korlátozva. A XXI. században természetesen nem kerülhetők el ezek az eszközök, de okosan kell bánni velük.
Milyen hatással vannak a gyerekek fejlődésére?
Azt ki lehet jelenteni, hogy teljesen más azoknak a gyerekeknek a kognitív fejlődése, akik már kiskoruktól kezdve ilyen eszközök között nőnek fel, mint azoké, akik csak később találkoznak vele. A személyi kapcsolataik sem úgy alakulnak. A virtuális világban elsekélyesednek a kapcsolatok, nem lesz már annyi személyes kontaktus, csak az online világban való kommunikálás. Az üzenetek nyelvezete is annyira elszlengesedett, hogy a szókincs fejlődését is hátráltatja. Ha csak digitális eszközön nézetünk mesét a gyerekekkel, akkor nem fog úgy alakulni a beszéd, a kifejezőkészség, a képzelet, a szókincs és a szülő-gyermek kapcsolat sem, mintha élőszói mesét hallana. Vannak negatív hatásai a fejlődésükre is: megkésett beszéd, figyelemzavar, magatartászavar, részképesség zavar, megkésett mozgásfejlődés.
Mikor vehetjük először észre a gyerekeken ezeket a tüneteket?
Már akkor, amikor a kezébe adjuk az eszközöket, mert szinte hisztériás rohamot kap a gyerek, ha el szeretnénk venni tőle. Majd főleg a közösségbe kerüléskor tűnnek ki ezek a problémák. Nem, vagy nehezen tud beilleszkedni, nem tudja kifejezni magát, nem tud bekapcsolódni a foglalkozásokba, magatartási problémákkal hívja fel magára a figyelmet. És sajnos ekkor még nem feltétlenül foglalkoznak ezekkel a tünetekkel a szülők.
Pedig ha megtennék, ha időben vinnék szakemberhez a gyerekeket, akkor vissza lehetne fordítani a romló helyzetet? Mennyi idő kell hozzá?
Ez nagyon egyéni és mindig a gyereknek a fejlettségi szintjétől és a ráhatástól függ. De amint észrevesszük a problémákat, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni. Minden korosztálynak megvan a maga terápiája, ami általában mozgás, mert ezek építik ki az idegpályákat. Ugyanakkor a szülő is tud tenni ezen káros hatások ellen, ha alternatívákat ajánl fel a gyereknek. Közös programokat, kirándulást, mozgást, szaladgálást a szabad levegőn, mesélést, rajzolást, kézműveskedést a szobában. No és ha megfelelő keretek között tartja az okos eszközök használatát és nem mutat rossz példát.
Említsük még meg az egyik legfontosabb dolgot: az online világ veszélyeit. Kinek kéne felkészíteni a gyerekeket erre és hogyan?
Elsősorban a szülők feladata felhívni a gyerekek figyelmét a veszélyekre. Ők vannak napi kapcsolatban, ők adják a kezükbe az eszközöket, így övék a felelősség. Továbbá most, hogy online oktatás van, az iskola feladata is lenne. De sajnos nincsenek kellő képen felkészítve a gyerekek az online tér veszélyeire. Nem tudatosul még bennük, hogy amit az interneten csinálnak az ott is marad, az üzeneteik, a fényképek, amiket feltöltenek, még ha ezeket egyszer ki is törlik, az internetről nem kerül le. Nagy probléma az internetes ismerkedés, ahol idegen emberekkel találkozhatnak, olyanokkal is, akik nem annak adják ki magukat, akik valójában. Ráadásul ezeken a felületeken a gyerekek egymást is jobban bántják, mert egy monitor mögül mindig egyszerűbb leírni, hogy másik csúnya, buta stb., mint a szemébe mondani, hiszen nincs személyes kontaktus, nincs visszajelzés. Így azonban egyre több gyerek lesz érzelmileg sérült, aminek elejét kell venni.
Fotó: archív
