„Mindannyian lehetünk napról-napra jobbak”

0
227

Endrei Judit jött el Budaörsre, a Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár meghívására június 21-én. Korhatártalanul című könyve kapcsán Temesiné Haag Beatrix könyvtáros kérdezgette a tévébemondóként híressé vált, ma életvezetési tanácsadásban jeleskedő népszerű hölgyet.

Korhatártalan beszélgető est a könyvtárban

A könyvtár kiállítóterme nem telt meg teljesen, ahogy a legutóbbi előadáson, amit Steinhauser Klára (most nézőként volt jelen) tartott a budaörsi svábok történetéről, de még az egybegyűlt 23 főt is sokra becsülte a maga szerény módján Endrei Judit, ebben a kánikulában, amikor az ember inkább a strandon van vagy a zuhany alatt, mondta. Egy-két kivételtől eltekintve nőkből állt a közönség, ami persze nem csoda, hiszen kik is lennének azok, akik józan, gyakorlatias életbölcsességek hallgatására vágynak, ha nem a nők?

Endrei Judit könyve, a Korhatártalanul, 2015-ben jelent meg, ez a legutóbbi írása, amelyben olyan tanácsokkal szolgál, hogyan ne hagyjuk el magunkat ötven éves kor felett, illetőleg mit tegyünk ahhoz, hogy fiatalságunk elillanása után is törekedjünk a testi-lelki jóérzésre és harmóniára.

A beszélgetés egyrészt a könyv megírásának előzményeiről és indokairól szólt, másrészt tartalmának lényegéről, bár e kettő szétválaszthatatlanul egybefonódik Endrei Judit személyiségével és az összes olyan emberrel, aki akár egy kicsit is érdeklődik saját maga és a környezetében élők hangulatának jobbá tételével. 

Endrei Judit elmesélte, hogyan indult meg a televíziózás utáni élete 1998-at követően, s ebben milyen sokat köszönhet húgának, Erikának, aki már akkortájt komolyan foglalkozott önismerettel, személyiségfejlesztéssel, amikor ez még nem volt olyan elterjedt szakma, mint manapság. Megnyílt előtte Szentendre világa, ahova addig csak aludni járt, beszélgetős esteket szervezett Szentendre jeles polgáraival, de nevéhez fűződik az ottani fesztiválok megszervezése, és az Első Szentendrei Női Szalon Egyesület alapítása is, amely csoport csaknem húsz éve tart karácsonykor jótékonysági vásárt, hogy rászoruló családokon segíthessen. A jelenleg 18 fős társaság tagjai szeretnek együtt lenni, beszélgetni. Egymás történeteiből erőt merítenek, így történhetett meg az is, hogy a Korhatártalanul mozgalom ebből az egymással beszélgető, egymást támogató egyesületből fejlődött ki. Beszélgetőtársának kérdésére, hogy mi motiválta ennek a mozgalomnak a megindítására, egyszerűen így felelt: „Elkezdtem öregedni.” S bár ő alapvetően egy vidéki lány, aki számára a természetben zajló élettani folyamatok magától értetődőek, úgy látta, szükség van egy olyan lelki támaszt nyújtó, tanácsadó szervezetre, ami a Magyarországon élő 4 millió 50 év feletti embernek kapaszkodót, irányvonalat tud nyújtani. Hiszen ebben az életszakaszban sok változás egyszerre jelenik meg az ember életében, a külsőn, a párkapcsolatban, a munkaerő piacon. A Kor-határtalanul Közhasznú Egyesület klubtalálkozót szervez a Király utca 11-be, illetve különböző helyszíneken az egész országban.

Az azonos című könyvének is az a lényege, hogy hangsúlyozza, a nyugdíjba vonulás után még rengeteg dolgunk van az életben, sok mindenre van esélyünk, lehetőségünk. Keressük-kutassuk, mi az, amiért lelkesedni tudunk, ami miatt reggel örömmel vágunk neki az új napnak. Legyenek bár azok az unokák, vagy olyan tevékenység, amire egész életünkben nem volt időnk. Egy barátnőjéről mesélt, aki közel a hetvenedik életévéhez, visszatért ifjúkora egyik nagy szerelméhez, a sportrepüléshez. Itt lakik nem messze, a közeli reptéren újra beiratkozott egy tanfolyamra, és nemsokára ismét repülni fog. A Korhatártalanul megírásával ő maga próbált tudatosabb életre berendezkedni. Nem akart csupán sírni-ríni azon, hogy öregszik. Célja az volt, hogy minél sokrétűbben foglalkozzon az idősödés témájával. A fejlődés érdekében kutatott, olyan szakemberekhez fordult, akiket maga is hitelesnek tart. Saját tapasztalatait, gondolatait és a kutatás eredményeit írta le, és mivel a könyvpiacon idősödés témában csak száraz, tudományos kötetek jelentek meg addig, hát kiadott egy ilyen kedves, közvetlen stílusú, érthetően fogalmazott, gyakorlatias útmutatót, ami bárkinek kapaszkodóul szolgálhat, de természetesen erőltetni senkire sem szeretné.

Néhány tanácsot el is mondott a hallgatóságnak a szellemi-lelki egyensúlyról és az egészséges életmódról, mert nem lehet elégszer elismételni, hogy az, ami javára válik testünknek, nem feltétlenül olyasmi, ami sok pénzbe kerül. Főleg úgy, hogy idősebb korban már jóval kevesebb táplálékot kell magunkhoz vennünk, mint korábban. Jó minőségű, tápláló ételből kell kevesebbet enni, s nem olcsó, üres szénhidrátokból sokat. Kényeztetéshez kedvence a „Nagy Hármas”, amely magas antioxidáns tartalmú finomságokból áll, persze csak mértékkel fogyasztandó: zöld tea, min. 70% kakaótartalmú étcsoki és vörösbor.

Lényeges, hogy nyomasztó gondolatainktól szabaduljunk meg mihamarabb, a kudarcokat, csalódásokat, aggódásokat dolgozzuk fel, nehéz helyzetben hozzunk gyors döntést. A pozitív gondolkodás is nagyban rajtunk múlik, mindössze egy szokásváltás. Próbáljuk ki, tegyük fel magunknak a kérdést, jó nekem, ha morcos vagyok? Jó nekem, ha mindenben a rosszat kutatom? Természetesen nem jó. Az iskolában nem tanítanak meg bennünket élni, ezért ezt a hiányosságot magunknak kell bepótolni. Az önismeret, ha tudjuk, kik vagyunk, milyen az értékrendünk, az egészséges önbecsülés biztonságot nyújt. A személyiség típusok alapismerete segít abban, hogy könnyebben elfogadjunk másokat, és az egyes típusokra jellemző viselkedést ne tekintsük feltétlenül sértőnek ránk nézve. Tudjuk meg, miben fejlődhetünk, hiszen mindannyian lehetünk minden nappal jobbak. S ezáltal jobb kapcsolatot alakíthatunk ki párunkkal, gyermekeinkkel is. Mély szakadék van a generációk között, minden idők óta talán most van a legnagyobb, de gondolkozzunk el ezen, lehet, hogy mégis lehet javítani a helyzeten, pozitív gondolkodással, jóindulattal? A gyerekeink tiszteletét sem vívtuk még ki azzal, hogy a világra hoztuk őket. Tiszteletüket bizony ki kell érdemelnünk.

A mozgás is nagyon fontos, de elég hozzá egy kényelmes sportcipő, ő például kimegy gyalogolni erdőre-mezőre, s ez számára a legjobb stresszoldó, amellett, hogy tervezgetni, gondolkodni is ilyenkor tud legjobban. Nem kell aszkéta módjára élni, csak tartalmasabbá tenni, jó érzéseket gyűjteni magunknak, amivel aztán másoknak is megszépíthetjük a napját. Endrei Judit úgy él, amit hirdet, s messze lerí róla az a kiegyensúlyozottság, mely valószínűleg részben az ő saját jelleméből fakad, részben pedig abból, ahogyan egy kis személyiségfejlesztés során ezért megdolgozott.

A könyvtárosból erre az estére alkalmi riporterré vált Temesiné Haag Beatrix felkészülten és ügyesen irányította a beszélgetést. Endrei Judit kifejezte abbéli örömét, hogy nem egyedül kellett pódiumra állnia és egyszemélyes monológot előadnia, hiszen így, a beszélgetés sokkal érdekesebbé alakult, a beszélgetőpartner személyével és gondolataival színesebbé, átérezhetőbbé vált a téma.

Az idő lejártával még lehetősége nyílt a hallgatóságnak a kérdezésre, gondolatok megosztására. Elsőként egy hölgy megkérdezte, hogyan lehet a megözvegyülést, a gyerekek kirepülését feldolgozni. Gyász esetén a munka, a közösségbe járás tud segíteni legjobban. Olyan elfoglaltságok, amelyek nem hagynak időt búskomorságba süllyedni. A gyerekek elköltözése is szükségszerű, a mi dolgunk, hogy ne nehezítsük meg helyzetüket azzal, hogy lelkiismeretfurdalást keltünk bennük. Ők is élik a maguk életét, mi is éljük a sajátunkat. Kevesebb feszültség, több kellem lesz a találkozásokban.

Egy óvónő hölgy beszámolt saját jellemfejlődése eredményéről. Megtapasztalta, hogy bizalomra és alázatra épített emberi kapcsolat milyen sokat ad az egyénnek és a közösségnek egyaránt. Munkahelyén is ennek szellemében beszélget a gyerekekkel, és tanítja őket embernek lenni mindig, minden körülményben.

Egy másik hölgy a generációk közti ellentét kapcsán megjegyezte, ő sosem tesz szemrehányást a fiataloknak, amiért fiatalok és némiképp mások. Mert pontosan emlékszik a saját tinédzser korára, amikor a beat zene hódított, és ő is azt hallgatta, édesapjának viszont, aki egy sváb zenekarban klarinétozott, egyáltalán nem tetszett a visítozós, zajos muzsika.

Ez a lélekemelő, de életünk sok területét átgondolásra sarkalló est volt a könyvtár nyári szünet előtti utolsó programja. Július 3-tól felújítás miatt zárva lesz, és szeptember 4-én nyit ki újra.

 

Fotó: Pecsenka Veronika