Mi lett a Triannita vége? – könyvajánló

Írta

2017-05-05

1208

A Triannita – A skorpiók útja címmel jelent meg Jenei András kalandregény sorozatának ötödik és ezzel befejező része. A szerző a Próféta léptei című, nemzetközi irodalmi pályázaton a napokban első helyezést ért el.

„Örömmel mesélem el, hogy 1. helyezést értem el a Próféta léptei című nemzetközi irodalmi pályázaton” – osztotta meg ma, azaz május 5-én a közösségi oldalán Jenei András. A határon átnyúló, magyar nyelvű műveket váró pályázatot a Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége évente egyszer írja ki és tette ezt az idén is. Jenei Andrástól még a fenti friss elismerést megelőzően kaptunk egy példányt legújabb könyvéből. A fülszöveg szerint: „Egykoron létezett egy világ, melyben emberek tették dolgaikat, s éltek úgy, hogy az a legjobb lehessen. A parasztok dolgoztak uraiknak, s maguknak; a mesterek napról-napra jobb műveiket készítették, hogy életük tovább éljen a korok végezetéig; a szerzetesek imáik elmondása mellett tanítottak és gyógyítottak; a katonák pedig vigyázták a rendet. Egészen addig, amíg a Nagy Földrészen elterülő, Pelveth királyság szomszédságában fekvő Estreno királyát megölve az uralomra tört vezető meg nem támadta délről fogadott zsoldosok segítségével a szomszédságában fekvő királyságot. A harcok mindenkit megmozdítottak; katonákat, közembereket, s még a Trianniták is fegyvert ragadtak, mert ugyan háborúba kellett vonulni, de az saját hazájukért zajlott… Medardo Samodaa, a fiatal harcos látja, amint édesapját egy csatában megölik, családi kardjukat elviszik, bátyját rabként láncra verik. Ő maga megsérül, de amint magához tér, még látja és hallja, hogy ki a gyilkos és ki az, ki bátyját rabként délre hurcolja. S bizony testvérével nem egy Triannita is ott sínylődik; ő az egyetlen, aki látta a déli hadúr-Sallah- igazi arcát,s vele együtt hallotta nevét… Ezért aztán Medardo elindul, hogy visszaszerezze családjuk egységét és megmentse bátyját. Az ellenség arcával és sok reménnyel zajló útján derül ki, hogy ki is igazán Sallah… Küldetésében segítséget talál azon Trianniták között, kik valóban esküjük szerint élnek és társaik kiszabadítására is fogadalmat tesznek. Mindezt a fekete köpeny, a Szent Szavak és a Triannita-kereszt oltalma alatt…”

Jenei András első könyvei több mint tíz éve még életrajzi ihletésűek voltak, amihez képest egészen más a lovagkori regénysorozat, melyben olyan érzékletesen írja le a korabeli csatákat, ruhákat és fegyvereket, hogy felmerült, vajon miként gyűjtött hozzá vakon anyagot. András ugyanis cukorbetegsége következtében egyáltalán nem lát, ő a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének (Buláke) az alelnöke. Az internet mellett – amit a látássérülteknek készült speciális programmal tud kezelni – ismerősök és ismeretlenek segítették abban, hogy igazán beleássa magát a történelembe – tudtuk meg tőle. – Többek között megtapinthatta a magyar korona másolatát, egy lovagi tornákat tartó egyesületnél a ruhákat, kardokat, és Visegrádban a színfalak mögül „nézhette” végig az erről szóló előadást. A regény cselekményének a bonyolításában pedig természetesen a fantáziája volt a meghatározó.

A kérdésre, hogy vajon a betegségek nélkül is íróvá vált volna, elmondta, hogy már középiskolásként írogatott, de ő tényleg „vakon tanult meg látni„. Vagyis olyan dolgokra odafigyelni, amire a napi munka mellett látón talán soha nem lett volna ideje.

Néhány éve azt kérdeztük tőle, hogy mit szeretne ajándékba kapni. „A kérdés jó, s most nagyon önző kívánság ugrott be: olyan önkéntes ember nem hasznot remélő támogatását szeretném, aki képes segíteni abban, hogy könyveim nagyobb publikum előtt váljanak ismertté. Akár rendezvény megszervezésével, akár országos médiában való megjelenéssel.” Ez részben teljesült, hiszen egyre több helyre hívják író-olvasó találkozóra, legutóbb például, május 3-án, Budapesten a „Nem adom fel Cafe”-ban mutatta be az új könyvet egy kellemes és családias esten.