„A Nőverzumban senki sincs egyedül” címmel számoltam be áprilisban lapunk olvasóinak egy győri konferenciáról. „A Női Együttható nőknek szóló tréning és mentorprogram, amire a helyi közéletet alakító ötletekkel lehetett egy éve pályázni. A képzés gyakorlatilag befejeződött, de a létrejött közösség annál erősebb, mintsem hogy itt véget érjen a tagok között a kapcsolat, és ennek a látványos kifejeződése volt a szombati, első győri konferencia” – írtam akkor.
Tegnap, azaz június 8-án pedig lezajlott a második, mégpedig itt Budaörsön. A fő szervezője Marcinka-Májer Emese volt – aki egyebek között – a Budaörsi NŐ közösség létrehozója, illetve annak a vándorkiállításnak a létrehozója, ami a konferenciához kapcsolódóan nyílt meg tegnap délután a Zichy majorban, és amely a Nőverzum, illetve a Női Együttható program tagjait mutatja be. Kicsit hasonlóan ahhoz, de kevesebb fotóval, ahogy azt Emese 2015-től öt éven keresztül a BudaörsiNŐ kiállításokon tette.
Maga a konferencia pedig a Budaörsi Tanoda Farkasréti úti otthonában, pontosabban annak árnyas kertjében zajlott kora délutántól késő estig, a Zichy majorban a kiállítás megnyitó után becsatlakozva a Romano Glaszo Hét / Emberi Hang Fesztivál szombat esti programjaiba.
Visszatérve a Tanodába: nem is jó kifejezés talán erre a közösségépítő, lélekgyógyító délutánra a „konferencia” kifejezés. Mert persze volt egy komoly téma: „Mi kell a nőnek?„, és voltak felkért előadók, meghívott szakemberek, majd hozzájuk a hallgatóságtól kérdések. De…, már maga a helyszín és annak berendezése inkább egy csapatépítő piknikre hajazott. Majd mindjárt az első előadó Gerendás Péter humora és dalai egyértelművé tették, hogy itt most senki ne a jegyzetfüzetét vegye elő, hanem inkább csak élvezze, hogy itt van.
Igaz, utána Scheer Barbara tréner „A világ ellenem, és én a világért, a nőiesség alkímiája” címmel meghirdetett, lényegében hangos eszmefuttatása egyebek között a női és férfi szerepekről a párkapcsolatban, mélyen elgondolkodtató volt.
Frank Szabina táncművész és tánctanár lelki kitárulkozása pedig egyszerre volt meglepő és tanulságos (előadásnak a címe: „A tánc pszichológiája, lélektánc”), hiszen a szavak után ő is zenét hozott magával és egy olyan módszert, amivel a közönség is átélhette, hogy mozgással miként fejezhetjük ki a legbensőbb érzéseinket.
Végül az egyik legismertebb köztünk élő magyar költő Sohonyai Attila verseiből kaptunk ízelítőt, illetve egy-egy költemény elhangzása előtt prózában azt is megismerhettük, hogy „mit gondolt a költő”, amikor az adott sorokat írta.
Az előadások előtt egy igazán finom pörköltre is vendégek lehettünk, borkóstolóval, az utóbbira a Szent Benedek Pincészet Tokaj-hegyalja Tállya jóvoltából.
A program tehát késő délután a Zichy Majorban folytatódott: bent a teremben a Női együtthatók vándorkiállítás megnyitójával, és meglepetésre ugyanott egy kisebb fotókiállítással. Emese és Nagy Ketti ugyanis még aznap délelőtt tíz hölgyet kért fel közös fotózásra, és estére már be is mutatták, hogy a felkért nők életében mi jelenti a magasságokat és mi a mélységet.
Az udvaron pedig előbb a tavaly a Budaörsi TEHETSÉG gálán megismert fiatal hölgy Rujp Anna (hegedű) lépett színpadra, a legfiatalabb tehetség Vajda Dusán (zongora) és az akkori nyertes Juhász Boróka (ének), jöttek „a nagyok”: Gerendás Péter; Müller Péter – Sziámi és a Romano Drom és végül az este táncházzal zárult a Romano Glaszonak, illetve Lakatos Györgynek és lányának Saroltának köszönhetően.
