Megújult a Heimatmuseum 1. rész – tudósításunk a mai megnyitóról

0
716

A magyar és a német himnusz közös eléneklésével kezdődött ma délelőtt a felújított budaörsi Heimatmuseum avatóünnepsége. A házigazda Gajdos-Frank Katalin volt, a múzeum jelenlegi igazgatója, de többen is köszöntötték az intézmény szintén jelenlévő első igazgatóját, Kovács József Lászlót.

A beszédek hosszú sorát Soltész Miklós államtitkár kezdte, aki egyebek között arról beszélt, hogy az állam nemcsak őrzi, hanem tovább segíti a nemzetiségek kultúrájának, nyelvének fennmaradását. „Ezért támogatjuk 2010 óta egyebek között a magyarországi németek törekvéseit” – mondta.

A Lyra dalkör énekét követően Heinek Ottó a magyarországi német nemzetiségi önkormányzat elnöke lépett a mikrofonhoz és előbb németül, majd összefoglalva magyarul kiemelte, hogy tíz évente történik Budaörsön fontos ezen a területen, hiszen tíz-tíz év telt el a között, hogy letették  a majdani elűzetési emlékmű alapjait, ami tíz évre rá megvalósult, és tíz éve kezdődött meg a Heimatmuseum felújítása, ami most a végéhez ért. „Ezek tehát kicsit lassabban mennek, mint szeretnénk, de ami mellett kitartunk, amit elhatározunk, az előbb vagy utóbb megvalósul”  – mondta.

Ahogy tette azt négy évig német nemzetiségi szószólóként, illetve folytatja az új parlamentben immár teljes jogú képviselőként, németül köszöntötte a megjelenteket Ritter Imre is, majd magyarul folytatta. Hangsúlyozva, hogy az elmúlt hónapok, hetek a nemzetiségieknek olyan sikereket hoztak, melyekért nagyon sokat dolgoztak. „A sikeres regisztráció után nagyon büszke vagyok rá, hogy a német névjegyzékbe regisztráltaknak több mint a 80 százaléka ment el érvényesen szavazni. Ez bizonyíték arra, hogy nagyon erős a magyarországi németség identitása ma is.” Majd elmondta, hogy a régi múzeum felújításával párhuzamosan a két mellette lévő telket is megvette a nemzetiségi önkormányzat, így itt már megoldhatók a Budaörsi Passió és a múzeum raktározási gondjai, és  létrehozható egy országos állandó német kiállítás.

A budaörsi önkormányzat nevében Kálóczi Imre alpolgármester egyebek között arról beszélt, hogy „a budaörsi Heimatmuseum, illetve annak elődje a gyökerekért való küzdelem központja lett. Soha nem egyszerű helytörténeti gyűjtemény volt, hanem valódi szellemi műhely, amelynek tagjai, barátai pontosan tudták, hogy mi a munkájuk jelentősége. A felújított épület, ahol most állunk, már maga is az élő történelem része, hiszen a Jakob Bleyer Heimatmuseumnak otthont adó házat 1888-ban Wéber János építette. Az építtető unokája adta el az épületet az 1970-es évek végén a városi tanácsnak, ahol 1987-ben jött létre a Helytörténeti Gyűjtemény. A bemutatott tárgyakat a budaörsi emberek gyűjtötték össze az otthonaikból, ismerőseiktől”. Majd hozzátette: „Az elmúlt évtizedek alatt egyre több olyan civil szerveződés alakult meg Budaörsön, amelynek fontosak a hagyományok ápolása, a sváb értékek megőrzése. Ugyan nem civil szervezet, de mégis ebben a sorban kötelességem megemlíteni a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzatot is, hiszen a tagjai szintén szabadidejüket feláldozva dolgoznak Budaörsért. Ezek a szervezetek ugyanakkor semmit nem jelentenének, ha nem lennének olyan emberek, akik fáradhatatlanul mozgatják a gépezeteket.

Azt gondolom, hogy Joósz Józsefet, Németh Magdolnát, Grósz Andrást, Gajdos-Frank Katalint, Baumgartner Erzsébetet, Herwerth Ferencet, Komjád Margitot, Boros Györgyöt, vagy éppen Ritter Imrét senkinek nem kell bemutatnom. Szerencsénkre sokan vannak rajtuk kívül is, akik hozzájuk hasonlóan önfeláldozóan tevékenykednek azért, hogy a sváb értékek megmaradjanak, megújuljanak Budaörsön.

Ilyen embereknek, és a jó célokért való összefogásnak köszönhetjük, hogy az elmúlt évtizedekben visszakerült a kereszt a kőhegyi sziklára, újjáépült a kőhegyi kápolna, a kálvária, a kálvária kápolna, megújult az Ótemető, újra megrendezésre kerül a Passiójáték, vagy éppen itt lehetünk ma, a felújított Heimatmuseum megnyitóján” – zárta gondolatmentét az alpolgármester.

Többek hozzászólásában elhangzott, így az alpolgármester is utalt rá, hogy „azt a jelentős összeget, amibe a felújítás került, többféle forrásból sikerült összerakni. A kormány mellett természetesen a budaörsi önkormányzat is egy komoly összeggel támogatta a munkálatokat, ahogy tette ezt a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat (BNNÖ) is. Sikerült pénzt nyerni a Kubinyi Ágoston program muzeális intézmények számára kiírt pályázatán. De érkezett pénz külföldről is, a düsseldorfi székhelyű Hermann-Niermann-Stiftungtól is, és még az építőipari cégek által életre hívott Várépítő pályázaton is értékes építőanyagokhoz jutott a múzeum”.

Az alpolgármester a beszéde végén a megújult Heimatmuseum gyűjteményéhez egy személyes ajándékkal járult hozzá. „Sokáig az irodámban őriztem, de ennek itt a helye: a Lyra bál meghívója 1931-ből és Clementis László saját kézzel írt elismerő levele Herczog Ferencnek, amelyet a magyar nyelv terjesztéséért adott.”

Boros György, a budaörsi német nemzetiségi önkormányzat elnöke azt emelte ki – a felújításban érdemeket szerzők egyenkénti köszöntésekor -, hogy „egy múzeum nemcsak falakból, áll, hanem az itt élők szellemiségét is magában foglalja. Az egykor ebben a házban lakó és az intézmény dolgozói mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ennek az épületnek hangulata és kisugárzása legyen.”

A hagyományok őrzésének a célja, hogy a gyerekek is megismerjék elődeik szokásait, amire nagyon jó példa Budaörsön az óvodáink ilyen irányú nevelése. Ezúttal a Csicsergő gyermekei énekeltek és táncoltak, ugyanúgy mint több mint száz éve a déd- és ükmamáik.

Mielőtt Varga János plébános megáldotta a házat, ahogy ő fogalmazott, „minden részletét beleértve”, Bereczki Ibolya a Skanzen ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese szakmai szempontból kalauzolta végig  a hallgatóságot a múzeum kiállításának anyagán, ami „a kulisszák mögé is betekintést ad, hogy miként született meg ez a múzeum. Ez egy gyönyörű folyamat, még akkor is, ha voltak benne nehézségek” – hallhattuk tőle.

A mai megnyitó után a termeket sok olyan, az ünnepségre összegyűlt régi budaörsi járta be, aki gyermekkorában még használhatta az itt látott tárgyakat. Volt azonban közöttünk egy 1947-ben született férfi, akinek a szemébe nemcsak a tárgyak, hanem maga az épület csalt könnyeket, felidézve a gyerekkori emlékeit. Ő ugyanis Wéber János négy unokája közül az egyetlen, aki még él, és Németországból kifejezetten erre az ünnepségre jött haza. Három nővére volt és bár nem voltak gazdagok, boldogan éltek, csakúgy, mint szerinte az akkori budaörsiek többsége. Az útra német felesége is elkísérte, aki a Budaörsi Naplónak nemcsak az új múzeumot, de a város, szerinte szemmel láthatóan jelentős fejlődését is dicsérte.

(Folytatjuk ITT)

Velük találkoztunk:

                     

Séta a múzeumban:

Az első bejegyzések az új emlékkönyvbe: