Megtisztulás – novella

0
83

Amikor a férfi benyitott a lakásba, érezte a levegő áporodottságán, hogy lakótársa rég nem szellőztetett, a márciusi kinti friss levegő után ez kellemetlen volt. Hangosan beköszönt, de nem hallott választ. Sötét volt a lakásban, a leeresztett rolók csak résnyi csíkokon engedték be a budaörsi dombokon leguruló napfényt. Betette bőröndjét a szobájába, majd kopogott a lakótársa ajtajának mintás üvegén. Bentről csak valami halk igen-féle szűrődött ki.

Ahogy benyitott, az általában nagyon nett lány kócosan, izzadtságfoltos pólóban feküdt az ágyán, az ablaknak háttal, üveges, kisírt szemekkel bámulta a szobája belsejét, tekintete a végtelenbe veszett.

A férfi el akart sütni egy poént arról, hogy a szoba levegője olyan sűrű, hogy szöget lehetne bele verni, de látta, hogy itt baj van, úgyhogy inkább magában tartotta a viccet. Az ágy körül különböző ételcsomagolások hevertek, szemetet túrt arrébb az ajtó is, ahogy nyitotta befelé. A lányt még soha nem látta ilyen állapotban. Máskor kényes volt a rendre és tisztaságra, de most úgy festett, mintha minden összeomlott volna körülötte. Itt is csak félhomály volt.

Tudsz róla beszélni? – próbálkozott a férfi.

Minden rossz – foglalta össze a lány, közben hangosan korgott a gyomra, de nem törődött vele.

Értem – válaszolt, és szép lassan, csendben elkezdte összeszedni a szemetet a szőnyegről. Egyértelmű volt, hogy a lány azt ette, amit otthon talált, nem volt a holmik között olyan, amit a férfi ne látott volna két héttel ezelőtt a hűtőben és a kis kamrában, mielőtt elindult otthonról.

Maradt itthon bármi kaja? – kérdezte, mire a lány arcán újabb könnycseppek gurultak végig.

Nem, nagyon sajnálom! – hangzott a halk felelet.

Nem haragszom, örülök, hogy volt mit enned – mondta a férfi kedvesen. Ő is majdnem suttogott, pedig nem volt okuk, hogy ilyen halkan beszélgessenek.

Összeszedett minden apró csomagolópapírt és ételmaradékot, a koszos tányérokat a konyhába vitte, majd mondta a lánynak, hogy leugrik a boltba. Mikor hazaért, összerakott egy könnyű ételt, és betolta a sütőbe. Tudta, hogy ezt a lány is szereti, fél éve laktak együtt. Miután elkészült, bevitt belőle egy kistányérral. Nem többet, mert tudta, hogy az megviselné a lány gyomrát, ha egyszerre enne sokat. A lakás teljesen másképp festett így, hogy felhúzta a rolókat, kivéve a lány szobájában, ott inkább villanyt kapcsolt.

Miközben a lány lassan evett, a férfi elmesélte, hogy egyedül ment el az utazásra, mert a barátnője az utolsó pillanatban faképnél hagyta. Már az gyanús volt, hogy külön taxival akart menni a reptérre, de aztán amikor elkezdődött a beszállás, küldött egy rövid és bántó szakító üzenetet. De az utat már befizette, és úgy döntött, elmegy egyedül is, jót tett neki a két hét, hogy kiszellőztesse a fejét. A lány csak csendben figyelte lakótársa meséjét.

Képes vagy felállni? – kérdezte a férfi, miután elfogyott a tányérról minden – Itt az ideje, hogy lefürödj.

A lány megpróbál lábra állni, de erőtlen volt, megszédült, mire a férfi a karjába kapta, és kivitte a fürdőszobába.

Megeresztem a vizet, és kimegyek. Be tudsz szállni a kádba egyedül? – kérdezte a lányt, miközben puhán letette őt egy kis háromlábú székre a kád mellett.

A lány kócos, zsíros haja az arcába lógott, a karját az ölébe ejtette erőtlenül, görnyedten ült. Egy darabig kerülte a férfi tekintetét, majd végül a szemébe nézett, és csak bólintott, hogy nem, nem fog menni. Lassan tört elő belőle a vallomás:

–  Annyira szégyellem magam. Semmit sem érek, semmire nem vagyok képes. Kirúgtak, pont miután elmentél az útra – hallkan sírt tovább. A férfi csak nézte, egy darabig maga sem tudta, hogy mit tegyen.

Megbízol bennem? – kérdezte, miközben már csobogott a melegvíz a kádba. A lány csak bólintott, hogy igen, bár félt.

A férfi óvatosan levette a lány pizsamáját, és egyből a mosógépbe dobta. Beemelte a libabőrös lányt a kádba, olyan óvatosan, mintha az törékeny lenne. A lány korábbi félelme lassan feloldódott a kád forró vízben. Ott ült anyaszült meztelen egy olyan férfival, akit csak fél éve ismert, de érzékelte, hogy a férfi nem használja ki az állapotát. Alapos hajmosással kezdtek, majd úgy törölgette végig a szivaccsal a tagjait, mintha az ápolója lenne, nem a lakótársa, de az intim részeit már nem ő mosta meg, átadta a szivacsot a lánynak. A férfi nem nézett rá egy pillanatig sem olyan szemmel, amitől a lánynak kétségei támadtak volna a szándékait illetően. Egyszer felszisszent, amikor a férfi hozzáért véletlenül a felkarján éktelenkedő nagy, lila, kéz formájú folthoz. Lassan megeredt a nyelve, a barátjáról beszélt.

Úgy megszorította, azt hiszem eltöri. Mi is szakítottunk. A munkahelyemre jött be balhézni, emiatt is rúgtak ki. Azt mondták, hogy a magánéletem nem oda tartozik, és az én hibám, hogy ez megtörtént a vásárlók szeme láttára. Ő meg ott, mindenki előtt alázott meg. Azt mondta, csak sajnálatból akart volna velem összeköltözni. Meg hogy sajnálatból akart volna elvenni. Mert egy senki vagyok, és az életben nem is leszek több, és hogy a családom miatt sajnált meg. Olyanokat mondott ott mindenki előtt, amivel tudta, hogy a porba tapos, pedig egyik sem volt igaz. Mégis mindenki elhitte. Máskor is alázott már meg, sőt mindig is, de én azt hittem, hogy ha eléggé szeretem, akkor megváltozik. Folyton ilyenek a kapcsolataim. Mindig remélem, hogy a következő jobb lesz, de soha. Nem is érdemlek jobbat…

Végeztek a fürdéssel. A férfi leakasztott egy nagy törölközőt, és segített felállni a lánynak, hogy köré tudja csavarni. A haját is betekerte egy kisebbe, amíg a lány a vállának támaszkodva ácsorgott. Újra ölbe kapta, és bevitte a szobába, de csak a fotelbe tette le. Elővett egy tiszta pizsamát a szekrényből, és amíg a lány felöltözött, ő tiszta ágyneműt húzott fel, direkt háttal, mintha nem az előbb fürdette volna őt le.

Vacsorára maradt a krumpliból, jó lesz?

Nagyon jól esett, finom lesz akkor is.

Mikor a férfi épp kapcsolta volna le a villanyt, a lány már az illatos ágyneműben, tisztán, még utána szólt.

Várj!

Igen?

Köszönöm!

A férfi csak mosolygott válaszul és behajtotta az ajtót.

Másnap együtt kerestek fel egy pszichológust, mert a lány kérte a férfit, hogy kísérje el. Tudta, hogy orvosi segítségre van szüksége, de a férfi ápolása nélkül ezt csak lassabban, és sokkal nehezebben tudta volna elérni. Végig fogták egymás kezét. Még soha nem volt, aki ilyen szeretettel támogatta volna.

Fotó: Shutterstock

A szerző

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here