Budaörsön az egyházvezetők, civil szervezetek és a Fidesz, illetve a KDNP helyi szervezetei emlékeztek meg a Trianoni békediktátumról, ami éppen száz évvel ezelőtt az akkori Magyarország kétharmad részének elcsatolását jelentette. E történelmi esemény következményeiről, a határokon túl rekedt magyarok összetartozásáról beszéltek a felszólalók. A koszorúzás rendhagyó módon egy, közös koszorúval történt, melyet a budaörsi egyházvezetők együtt helyeztek el az emlékműnél.
Tegnap, június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, Trianon 100. évfordulóján Budaörsön is volt megemlékezés a Templom téren álló Trianon emlékműnél. Az eseményt 16 óra 30 perces kezdettel hirdették, s templomi harangszóval vette kezdetét, ahogy országszerte mindenütt megszólaltak a harangok annak emlékére, hogy 1920-ban ekkor írták alá az I. világháborút lezáró békediktátumot.
Az egybegyűltek, akiket Bese Gergő atya, a rendezvény konferansziéja többször figyelmeztetett a rendeletben előírt másfél méteres távolság betartására, a Himnusz eléneklésével kezdték a megemlékezést, majd Varga János plébános vezetésével egy Miatyánkot is elmondtak. A felszólalók sorát Ambrus András, az Erdélyből származó színművész nyitotta meg, beszélt azokról az időkről, amikor büntették azt, ha valaki nem románul szólalt meg. Hogy a román csendőrök a köz pénzén élősködtek és a színmagyar falvakba román tanítókat küldtek, akik igyekeztek megalázni a magyar diákokat. Majd Karakas Zoltán népzenész furulyázott és hangsúlyozta, az elnyomók a népi kultúrát, a magyarságtudatot sosem tudták elvenni a magyaroktól. Ezt követően Decsky Boróka diák szavalta el Reményik Sándor Templom és iskola című versét.
Czuczor Gergely történész, a Fidesz budaörsi szervezetének elnöke arról beszélt, miért vették el az ezeréves Magyarország területének több, mint kétharmadát. Pucilowski József lengyel-magyar származású domonkos rendi szerzetes, történész professzor egykori előadására hivatkozott, aki szerint Európa utóbbi háromszáz évének története arról szólt, hogy a német nyelvű államok az egykori Német-Római Császársághoz hasonlóan szerettek volna megteremteni egy német egységet, azonban ezt a többi európai állam próbálta megakadályozni. Így az I. világháború után természetes, hogy a győztesekhez tartozó Franciaország igyekezett olyan mesterséges államokat létrehozni, mint például Csehszlovákia és Jugoszlávia, melyekre egy esetleges újabb háború esetén számíthat. S ezeknek az új államoknak feltöltéséhez kellettek a magyarországi területek. A békekötés feltételeibe Magyarországnak nem volt beleszólása. Logikus, hogy felmerül a kérdés, miért írták alá, lehetett-e volna tiltakozni? Erre frappáns választ Apponyi Albert gróf adott: „Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg.” Czuczor Gergely a reggeli szentmisén elhangzottakat idézte mintegy útmutatóul az elkövetkezendőkre: „Ha a szeretet krisztusi parancsát hitelesen megélve képviseljük, akkor a megbocsátásból fakadó erő békét hozhat a magyarságnak. A száz év magányt felválthatja egy új szövetségben, együttműködésben bízó világ.”
Ezután Siklós Endre szavalta el saját versét, mely a magyar nemzet összetartozásáról, talpon maradásáról szól, minden nehézség ellenére.
Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy bár a száz év során mindig más megítélése volt Trianonnak, a mostani a legkedvezőbb, ugyanis a jelenlegi magyar politika racionális és működő összefogást tesz lehetővé az anyaország és a Kárpát-medencében élő többi magyar között, és ez az összefogás a gazdaságra is jó hatással van. Ugyanúgy, ahogy az „összetákolt” Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása nemzetállamokra, amelyekkel – hasonló elven működésük révén – zökkenőmentesebb a nemzetközi együttműködés.
Az ünnepség végén került sor a koszorúzásra. A nemzeti összetartozás jelképeként csupán egy nagy koszorút a jelen lévő szervezetek szalagjai együttesen díszítették. A koszorút a négy nagy egyház budaörsi lelki vezetője – Varga János római katolikus plébános, Endreffy Géza evangélikus lelkész, Püskiné Pethő Ilona református lelkész és Vatamány Sándor görögkatolikus parókus – helyezte az emlékmű tövéhez. Az esemény zárásaként a jelenlévők elénekelték a Szózatot, a Székely himnuszt és a Boldogasszony anyánk kezdetű imádságos éneket.
