A Budaörsi Egészségügyi Központ egynapos sebészete (2. rész)
„Vállvetve” gyógyítanak
A Budaörsi Egészségügyi Központ egynapos sebészeti részlegén végzett műtétek ötven százalékát ortopédiai beavatkozások teszik ki; az intézményen belül az egyik legsikeresebb csapatot a „vállcentrum” munkatársai alkotják. Az egynapos ellátás előnyeiről dr. Gulyás Károly vállspecialista ortopéd sebészt kérdeztük, akitől azt is megtudtuk, melyek a tipikus vállpanaszok az egyes életszakaszokban, és miért fontos sportoltatni a gyerekeket.
A budaörsi egynapos sebészet közép-európai vállsebészeti képzőcentrum. Mit jelent ez?
A címet a Semmelweis Egyetem Ortopéd Klinikájával és a János Kórház ortopédiai osztályával együtt kaptuk meg az Európai Váll- és Könyöksebészeti Társaságtól. A képzőcentrum státusz azt jelenti, hogy ha egy specialista mélyebben szeretne foglalkozni a vállsebészettel a közép-kelet-európai régióból, és ehhez gyakorlatra van szüksége, idejön egy ösztöndíjprogram keretében, és nálunk tanulja meg a legújabb műtéti technikákat, trükköket.
A budaörsi egynapos sebészeti részleg a másik két intézményhez képest kis ellátóhely. Minek köszönhető, hogy erre az intézményre esett a választás?
A műtétszámok voltak döntőek ebben; az országban a legtöbb vállsebészeti műtétet talán Budaörsön végezzük, így lettünk részesei a konzorciumnak.
Milyen lehetőségek rejlenek az ortopéd sebészet, azon belül is a vállsebészet számára az egynapos ellátásban?
Az egynapos sebészet rendkívüli módon fejlődik. Nemrég beszélgettünk a nemzetközi artroszkópos kongresszuson arról, hogy lassan a képzőklinikákról, az egyetemekről eltűnnek az artroszkópos műtétek. Ha tehát az egyetemek artroszkópiára szeretnék tanítani a fiatal orvosokat, egynapos sebészeti központokkal kell szerződést kötniük, hogy megfelelő volumenben lehessen képezni a diákokat. Az artroszkópos műtétek tehát egyértelműen egynapos sebészeti műtétek, és azt látjuk, hogy ezek a beavatkozások lassan már 85-90 százalékát teszik ki az összes ortopéd jellegű műtétnek.
Milyen beavatkozásokról van szó, és kiket érintenek ezek a műtétek elsősorban?
Ami a vállsebészetet illeti, a vállprotéziseken kívül szinte minden elvégezhető artroszkópos technikával. Ilyenek a vállizomszakadások, az instabilitások, azaz a vállficam utáni beavatkozások, a vállcsúcsízület ficama vagy a váll kopásos betegségei. Ezek mind elláthatók artroszkópos sebészettel, sőt manapság a technika odáig terjed, hogy nemcsak saját, hanem egyéb szövetekkel való pótlásokra is lehetőséget biztosítanak az artroszkópos sebészetben elvégezhető műtétek.
Átlagos megterhelés mellett is kerülhet olyan helyzetbe az ember korral, hogy ilyen ellátásra szoruljon?
A vállsebészetben életkori sajátosságok vannak. A fiatalok általában vállficammal, instabilitással küzdenek. A középkorúak inkább a nehezebb fizikai munka miatt kerülnek hozzánk, a sportolóknál izomszakadások, ínszakadások történnek. Későbbi életkorban jelentkeznek azok, akik ugyan nem sportoltak soha, de finoman, lassan elfoszlanak-elkopnak a szöveteik. Rajtuk is tudunk segíteni speciális technikákkal.
Mit kell tennie annak, aki budaörsi lakos, és ilyen jellegű tünetet észlel magán? Hova forduljon először?
Mi egy vállcentrumot működtetünk, már öt olyan kollégánk van, aki kizárólagosan vállsebészettel foglalkozik. Ez a specializáció egyedülálló Magyarországon. Kollégáink közül dr. Götz Dávid a Budaörsi Egészségügyi Központ ortopédiai szakrendelésén is rendel.
Milyen a budaörsi egynapos sebészet műszeres felszereltsége?
Az egyik legjobb az országban. 4K-s artroszkópos toronnyal dolgozunk, ez ultra-HD minőségű képet ad, mint az embereknek otthon az új tévéjük. A szakrendelő egyéb eszközöket is beszerzett, amik kifejezetten a vállsebészetet segítik, a betegek fájdalommentességét, gyógyulását támogatják.
Az egynapos sebészeti munka csapatmunka. Kik azok az operációt végző orvos mellett, akiknek a közreműködése szükséges a beteg sikeres felépüléséhez?
A műtő összes dolgozója nagyon fontos, de kiemelném az altatóorvost, aki egy speciális blokkot ad a betegnek, amitől a fájdalma teljesen elmúlik. Ezt követően gyakorlatilag alig kell altatószert adni a műtét során, ezért a páciens sokkal frissebben ébred, nincs fájdalma. A műtősnő szerepe szintén nagyon speciális. Pontosan tudja az összes műtét menetét. Nekünk ebben szerencsénk van: már nagyon régen velük dolgozik a műtősnőnk, aki pontosan tudja, hogy mit szeretnénk, és akár egy orvosasszisztenst is képes helyettesíteni a saját munkáján túl. Az egyéb személyzet is fontos: az altatóorvosi asszisztens, a műtősfiú, a nővérek, akik a beteggel foglalkoznak. Budaörsön ez a sok szakma nagyszerű csapatot alkot, ezért bátran állíthatom, hogy minden betegem elégedetten távozik, és arról számol be a kontrollok során, hogy a műtét kellemes élmény volt, jó körülmények között zajlott. Azt külön köszönik, hogy ilyen jó helyre hoztuk őket operálni, nem olyan rossz körülmények közé, amit néha a tévében látnak.
Mennyire tud teljes lenni a rehabilitáció egy vállműtét után? Mi ebben a szakembereknek a feladata, például a gyógytornászé?
Olyan gyógytornász, aki mindent tud tornáztatni, már egyre kevesebb van, ugyanúgy, ahogy orvosból is egyre kevesebb az olyan, aki mindenhez ért. A gyógytornászé tehát erősen specializált szakma, a vállműtétek pedig kifejezetten érzékeny szakterület. A gyógytorna az összes ellátásnak közel ötven százalékát adja, ezért nagyon fontos, hogy jó háttérrel dolgozzunk. A tornászokat válogatjuk, és – mondhatni – képezzük egymást: ők is tanítják az orvosokat, az orvosok pedig ellátják őket anatómiai és egyéb információkkal. Vannak olyan műtéttípusok, amelyek gyógytorna nélkül is működhetnek, de a beavatkozások döntő része egyértelműen igényli a szervezett rehabilitációt.
Mi a páciensek szerepe? Megteszünk mindent a felépülésükért?
Mi rettentően nagy energiát fordítunk arra, hogy a páciens tájékoztatva legyen a műtét előtt, közben és után. Hogy pontosan tudja, mit tehet, és mit nem. Különbözőek az emberek ilyen szempontból. Általában tudjuk, érezzük a vizitek során, hogy ki lesz az a beteg, aki maximálisan követi majd az utasításainkat, ki az, aki túl óvatos, és ki lesz az, aki biztosan nem tartja be, amit mondunk. Próbálunk úgy operálni – és ezért használjuk a legjobb implantátumokat –, hogy annyira stabil rendszert hozzunk létre a vállon belül, amit a páciens nehezen tud elrontani a posztoperatív időszakban. Az igazán „renitenseknek” néha persze sikerül, de aki már egy kicsit is követi a szabályokat, annak nagyon jó esélye van a gyógyulásra. Van tehát, aki egyáltalán nem követi a szabályokat, és van, aki túlzottan óvatos. Egyik se jó igazán, valahol a kettő között kellene megállapodni, hiszen ha nem mozgatjuk a vállat, akkor egy idő után nem mozog rendesen, másfelől túlzásba sem szabad esni, hiszen abból fájdalom származik, és további problémák.
Ön első osztályú sportoló volt. Az átlagembernek, ha el akarja kerülni, hogy korai vállproblémái legyenek, milyen életkorban milyen sporttevékenységet ajánlana?
Az élsportnak rengeteg előnye van, de ezek döntően nem közvetlen egészségi előnyök, hanem a szervezett jellegből adódnak, illetve abból, hogy sokkal nagyobb lesz az ember munkabírása, monotóniatűrése később. A rekreációs sportok fiatal korban a legfontosabbak, különösen gyermekkorban. A gyerekeket sportoltatni kell, ők ezt jól bírják. Gyerekkorban fejlődik ki az a vázizomzat, az az érrendszer, amire később építeni lehet. Ha ez nem alakul ki, harmincévesen sokkal sérülékenyebbek az emberek, és mi, orvosok is több panasszal találkozunk. Azok tehát, akik rájönnek, hogy „hú, most akkor fogyni kéne!”, és hirtelen nekiállnak és keményen elkezdenek sportolni, na, ők kötnek ki a vállcentrumban körülbelül három hét után. De azok, akiknek megvan a jó sportalapjuk, sokkal könnyebben és jobban veszik ezeket az akadályokat is az életben.
Írta: Révész Gábor
