A harmadik adventi gyertya a rózsaszínű, ezt kell a harmadik vasárnap meggyújtani. A mai szentmisén is minden rózsaszínű volt, a papok miseruhája, a takaró, a ciklámen az oltár szélén. Az örömöt jelképezi. Sokan jöttek el most is a budaörsi ökumenikus gyertyagyújtásra.
Az énekeket ezúttal a katolikus templom Werner Alajos kórus adta elő, míg a szentbeszédet az evangélikus lelkész Endreffy Géza, egy verset a református gyülekezet fiataljától, míg az imádságot Durkó István baptista lelkésztől hallhattuk.
Endreffy Géza Lukács evangéliumával (Lk2,29-31) kezdte beszédét azzal a résszel amikor az agg Simeon tanúságtételt tesz, akin a Szentlélek volt rajta „Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára.” „Azon gondolkoztam el így advent táján” – folytatta a lelkész, hogy mit jelentenek azok a szavak, mindannyiunk számára, hogy Emmánuel, Velünk az Isten. Azt gondolom, hogy a mai ember számára semmit sem jelent, de mégis van egy kis fénysugár, amikor megérti azt az ember, hogy a földi élete tulajdonképpen az örök életnek az előszobája és egyáltalán nem mindegy hogy mit teszünk, vagy nem teszünk földi életünk során. Itt az ideje, hogy felkészüljünk az örök életre.
Megszürkülnek az ünnepek. Azt halljuk, hogy háborúk vannak, pattanásig feszült a helyzet, mintha a jó Isten távol lenne ettől a világtól. Az emberek hihetetlenül agresszívak. Pedig Isten megjelent, Isten cselekszik, Isten itt van közöttünk. Az egyház valami olyasmit hirdet, amire a világnak nincsen szüksége. Nem tud vele mit kezdeni a világ.
Amikor a fáraós történeteket olvassuk, akkor arról szól ez a történet, hogy Mózes mindig odamegy a fáraó elé, kéri, hogy az ő népét bocsássa el, de a fáraó megkeményítette a szívét. Imádni szeretné az Istent, az az ő népe, áldozatokat kívánt bemutatni neki és az ő népe és szüksége van rá. Azt olvassuk csapásról, csapásra, hogy a fáraó megkeményítette a szívét. Ha jobban belenézünk a bibliába és más összefüggéseket is elolvasunk, akkor észrevesszük, hogy az Isten cselekedete vált ki az emberből reakciót. Advent tökéletes arra, hogy megmutatassa számunkra a cselekvő Istent. Kik azok, akik közömbösek és elmennek a csodák mellett és semmi nem történik az életükben. Miért?
Ott van Heródes, akinek ugyanúgy kihirdettetik, hogy jön a Messiás, király fog születni. Mit váltott ki belőle? Féltékenységet, a hatalmának féltését és erre minden 2 évnél fiatalabb fiúgyermeket és csecsemőt meggyilkoltatott. Ez is karácsonyi történet.
Ott vannak a pásztorok, angyalszót hallottak, bejelentést, ha nem mentek volna el Betlehembe, nem lettek volna részesei az eseményeknek. Te is, ha nem mész el a templomba, ha nem jelent számodra semmit, a felirat, hogy Sic deus dilexit mundum, vagyis Így szerette Isten a világot, ha nem mész a baptista gyülekezetbe, ahol a te Megváltód a lélek kősziklája, ha nem Erős vár a te Istened, ha nem a Szőlősgazda házába mész, akkor hova mész?
Nem azért van háború és feszültség mert az Isten hátat fordított a világnak, hanem azért mert az emberek nem adják át szívüket az Úrnak. Vallásoskodást játszunk és nem változik semmi.
Isten itt van és csodákat akar művelni, a te életedben is. Akár melyik felekezet templomába elmentek, biztos vagyok benne, hogy hallani fogtok olyat, ami elindít benneteket ezen az úton. Várd azt, hogy milyen úton vezet téged az Isten! Valóban itt van közöttünk az Isten ezért jó lenne elcsendesedni, hogy halljuk. Gondoljunk csak a bibliai példázatra, kezébe vette Jézust az agg Simeon és azonnal érezte, hogy most már akár el is szólítja az Úr mert megtörtént, hogy a Messiást láthatta.
Már két gyertya ég az adventi koszorún – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
Megkezdődött az adventi időszak az első gyertyagyújtással – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
