Egy lőtérnek semmi, de semmi keresni valója nincs a lakóházak közelében és pláne egy gyerektáborral szemben – ebben ugye egyetértünk. A vita ott kezdődik, hogy melyik volt ott előbb. De persze ez sem fogalmaz meg egyértelmű igazságot, hiszen egy település fejlődik, bővül, és ahol néhány évtizede már véget ért a város, most ott kezdődik egy új lakónegyed, egy kertvárosi rész, vagy akár létrejön egy gyerektábor.
Bumm, pang, csatt – ahányféle fegyver, annyiféle zavaró hanghatás. Budaörsön a Szabadság út nyugati végében, a Szabadság út 392. szám alatt található Igaly-féle lőtéren, bár az olimpikon sportlövő Igaly Diána tavaly váratlanul elhunyt, az örökösei révén ma is rendszeresek az edzések.
Miközben a budaörsi önkormányzat több mint két évtizede igyekszik onnan a lőteret elköltöztetni, de legalábbis szabályozni, hogy mikor használható. Előbb szép szóval, a megegyezés reményében, majd helyi rendeletekkel, kártérítésként egy méltányos összeget is felajánlva, majd a bíróságon.
Az önkormányzat jogásza kérésünkre összefoglalta, hogy hol tartunk most a lőtér ügyében. Eszerint újabb keresetet nyújtottak be a Budapest Környéki Törvényszékre a másodfokú hatósághoz a Pest Megyei Rendőrfőkapitány (ő volt az aláíró) döntésével szemben, mert a rendőrség újra engedélyezte a lőtér üzemeltetését. A keresetben elsődlegesen azt kéri az önkormányzat, hogy a törvényszék a lőtér létesítésére és üzemeltetésére irányuló kérelmet utasítsa el, és ennek értelmében a Budaörsi Rendőrkapitányság által meghozott 13010-821/422-97/1996. F. számú határozatot, mint jogsérelmes egyedi döntést semmisítse meg. Másodlagosan pedig azt kéri, hogy amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a Budaörsi Rendőrkapitányságot, mint elsőfokú hatóságot „új eljárásra kötelezni szíveskedjen.”
Sajnos ennél frissebb információ még nincs, mert a múlt hónapban a bírónő elnapolta a tárgyalást, miután az alperestől további iratokat kért be.
Visszalapozva a történetben: ezen a területen 1971 és 1996 között a Budapesti Polgári Lövész Egylet működött. Tőle szerezte/kapta/vette (?) meg 1996-ban (!) az Igaly-Igaly Bt. és ettől kezdve lehetett a közelben a lövéseket hallani. A terület tulajdonosa azonban a Magyar Állam, vagyonkezelője pedig a Pilisi Parkerdő Zrt. (! ). A tulajdoni lap szerint az ingatlan három részből áll: kivett lőtér, rét és erdő. Továbbá a 2008. 02. 28-i bejegyzés szerint Natura 2000 terület lett, a 2009. 01. 27-i szerint pedig országos jelentőségű védett természeti terület. És utóbbi azért (is) nagyon lényeges, mert 2010. január 1-jén lépett hatályba az a BM rendelet, amelyik ekkortól megtiltja védett természeti területen lőtérengedély kiadását.
Rendben – mondhatják olvasóink -, de itt az engedélyt már 1996-ban megkapta az Igaly-Igaly Bt. Aminek azonban 2012-ben a Bt. a módosítását kérte, hogy az Igaly József Lövész Klub Sportegyesület legyen az üzembentartó. Ezért 2013. október 16-án a Budaörsi Rendőrkapitányság új engedélyt adott ki, immár a sportegyesületnek, és visszavonta az 1996-os engedélyt. S tette ezt már az említett tiltó BM rendelet hatályba lépése után, tehát jogtalanul – érvel az önkormányzat.
Maga a peres eljárás persze az itt leírtnál sokkal összetettebb és bonyolultabb, hiszen az is vita tárgya, hogy kit kell illetve lehet bevonni az eljárásba (például a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság azon nyilatkozata, hogy az állatokat és a természetet nem zavarja a lövések zaja, számít-e), és kit nem, továbbá az ügy a Kúriát is megjárta, de ezeket egy cikk keretében nem érdemes részletezni. Azt azonban még meg kell említeni az érthetőség kedvéért, hogy 2021. március 2-án a Budapest Környéki Törvényszék egy ítélettel már megsemmisítette a rendőrség 1996-os határozatát, és új eljárásra utasította. Sőt, már 2017 tavaszán arról számolt be Budaörs polgármestere egy sajtótájékoztatón, hogy az Alapvető Jogok Biztosa és az ombudsman jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese, azaz Székely László és Bándi Gyula is arra a következtetésre jutott két éves vizsgálódás után, hogy törvénytelenül adta ki az illetékes hatóság a budaörsiek életét megkeserítő lőtér üzemeltetési engedélyét. Az ombudsman ugyanis megállapította, hogy az engedélyeztetési eljárás megindításáról a rendőrkapitányságnak értesítenie kellett volna az érintett lakosokat, a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló kormányrendelet értelmében a zajforrástól számított 100 méteres körzetben, de csak egy, a lőtérrel közvetlenül szomszédos ingatlantulajdonos kapott értesítést. Mert igaz ugyan, hogy a lőtér külterületen fekszik, de határos a belterületen lévő kertvárosi lakóövezettel, így az említett távolságon belül 297 budaörsi és 5 budakeszi magáningatlan tulajdonosa is érintett az ügyben. S ami még tény: elköltözés vagy korlátozás helyett pár éve a lőtér golyós belövő pályákkal bővült, amihez megint csak újabb engedélyek kellettek.
Nem költőinek szánjuk a kérdést, de alighanem egyszerű lehet rá felelni: vajon a lakosság egészséges környezethez való joga-e a fontosabb vagy azoknak az üzleti érdekei, akik a lőtéren oktatnak? A sportolókat azért nem említeném, mert ők oda mennek, ahol az oktatóik, edzőik dolgoznak. A lakosság egészséges környezethez való jogáról beszélni pedig azért nem túlzás, mert egy területbejárás során kiderült, hogy a domborzati viszonyok miatt itt egyes helyeken 100 méteren túl is feltűnően zavaró hatású a lövések hangja.
Fotó: Google Maps
A másik oldal: ITT olvasható az RTL riportja.
Cikkünk az „EZ kell” című lapban már megjelent.
