Legózni mentünk, de a nagyvárosi dugók enyhítésére találtunk két óra alatt megoldást tegnap késő délután Székely Viola mérnök és LEGO® Serious Play® facilitátor irányításával. Hét, korábban egymást nem ismerő, igen különböző emberből lett a bemutatott módszernek köszönhetően egy jó csapat.
Ha LEGO Robotika itt Budaörsön, akkor Székely Viola jut mindenki eszébe, hiszen a Városi Ifjúsági Klubban évek óta tartja népszerű programozási szakköreit a gyerekeknek, akiknek az országos versenyeken elért sikereikről (például ITT) és a múlt évet záró robotszumó versenyéről (ITT olvasható) mi is tudósítottunk. Ez alkalommal azonban Viola (aki mérnök és LEGO® Serious Play® facilitátor) hét felnőttet hívott el a Babtérre, ahol ezen az estén a fiatalok animációs képzésének a termeiben „csapatot” építettünk. A feladat ugyanis az volt…, de ne siessünk ennyire előre!
Viola szerint a lego az által fejleszti a gyerekeket, hogy terveznek, építenek és ami elkészül az egy kézzel fogható, működő valami. A LEGO® Serious Play® módszer a felnőttek világában segíti a kreativitást. Mi az innováció? – tette fel a kérdést Viola a workshopra érkezőknek. Újítás; annak bevezetése a piacra – jöttek a válaszok. S ha egy cégnél van egy jó ötletem, mi az, amit a főnököm először megkérdez? Hogy mibe kerül, illetve mi a hozadéka. De amikor még csak ötlet, honnan tudjam? Hát ekkor kell egy csapat, amelynek tagjai több szempontból mérlegelik, egészítik ki az alapötletet, és ha sikerül a végeredményt elfogadni és elfogadtatni, kezdődhet a megvalósítás. Viola első példája Edison villanykörtéje, amit sok-sok próbálkozás után „talált fel”, de valójában egy hetven évvel korábban élt angol kémikus ötletét fejlesztette tovább.
Izgalmas és látványos példa arra, hogy a kreativitás milyen eredménnyel jár egy holland kisváros, Benthemplein főterének a története. Ott ugyanis rengeteget esik az eső, ezért a közelben lévő egyetem hallgatóinak a közös ötletét elfogadva a teret úgy építették át, hogy az egyik vége felé lejtsen, ahol esőzésekkor a csapadékot összegyűjtve medence alakul ki, mellette pedig vidám közösségi élet zajlik.
A LEGO® Serious Play® módszernek, illetve Violának köszönhetően, tegnap nem szavakkal, hanem metaforákkal, legóból épített elemekkel ötleteltünk, és bebizonyosodott, hogy így mindenki gondolatai szabadabban áramolnak.
Volt köztünk iskolaigazgató, tanár, üzleti tréner, projekt menedzser és újságíró, multinál és kisvállalkozásban dolgozó, nő és férfi, fiatalabbak és kicsit idősebb, és nem ismertük egymást korábban. Így az első feladatunk adott volt, hogy mutatkozzunk be. Ehhez azonban legóból egy kis figurát kellett építenünk és rajta keresztül mondtuk el azt, amit fontosnak tartottunk magunkról ebben a körben. Majd kaptunk külön egy kis legócsomagot, amiből mindenkinek kacsát kellett készítenie. Nem lett két egyforma…
S ekkor érkeztünk el a tényleges feladathoz: két témából kiválasztva a hét fős csapat úgy döntött, hogy a városi közlekedési dugókra keres megoldást. Az első lépés a probléma megfogalmazása volt, természetesen legóból építkezve. Az, hogy elkések, hogy a dugók miatt keletkezett „füst” szennyezi a környezetet, hogy kátyúkat kell kerülgetni, hogy nem érek oda időben a gyerekeimért az óvodába.
Majd ezekből közösen emeltük ki azokat, amelyeket mindannyian valódi problémának tartunk, és a második lépésben, megint csak kis legófigurákkal megoldásokat kellett javasolni. „Otthonról dolgozom hetente kétszer és így én már nem növelem a dugóban veszteglők számát; körforgalmakkal segítem a gyorsabban a haladást; új, „zöld” utakat építek; busszal megyek; elektromos rollerre cserélem az autót; többen ülünk egy autóba; egy óriáskivetítőn tájékoztatom, illetve szórakoztatom a dugóban álldogálókat; bővítem a kötöttpályás közlekedést és a metrót.” Ugye milyen remek ötletek?
Vagy mégsem? A következő feladat ezek összekombinálása volt, illetve a megvalósításuk akadályait kellett legófigurákkal megfogalmazni. A pénzhiány, a lustaság, a vízfejű hivatal illetve a döntési pozícióban lévő kiskirály, a munkaerőhiány mind-mind felmerült.
Persze a csapatépítő így nem érhetett volna véget. Az utolsó legóépítmények tehát arról szóltak, hogy minden korábbit kielemezve mégis mi az, ami az ötleteinkből megvalósítható, és hogyan. A válasz – bár így leírva elég kézenfekvőnek tűnik, de a teljes folyamat nélkül aligha lett volna ilyen egyértelmű – hogy amihez elég egy-egy kisebb közösség összefogása, mint például a „teleautók”, vagy a közösségi közlekedés terjesztése kampánnyal, azoknak van realitása. Illetve felmerült, hogy ezekre hozzunk létre például egy Facebook csoportot, ahol a kis közösség fokozaton bővülhet. Az utolsó, immár közös legóalkotásunk így a korábban készített különböző „kacsák” összekapcsolása volt.
Nem kétséges, hogy a speciális LEGO készlet segítségével és a módszertan használatával könnyebben feltárhatók az egyes emberek, és az ember-világ közötti kapcsolódások és kapcsolatok, belső és külső dinamikák. Feltérképezhetők a különféle, valós, vagy akár hipotetikus forgatókönyvek, lehetőségek is. Vagyis: úgy tudunk beszélgetni a LEGO kockákból összeállított modellekről, de eközben persze valódi témákról, hogy aki gátlásosabb, az is felszabadul, aki meg szeret szerepelni, az se uralkodik, és bár tegnap este hét ismeretlen ember jött össze, a közös kapocs csak Viola volt, a végére egy egészen jó kis csapatot alkottunk. Természetesen Viola is kíváncsi volt rá, hogy milyen elvárásokkal érkeztünk és milyen benyomásokkal távozunk. Az üzleti tréner egy új tréning eszközt akart megismerni és maximálisan elégedett volt azzal, amit tapasztalt. Az iskolaigazgató azt mondta, átviszi a módszert a tantestületbe. De volt, aki annak örült, hogy új ismerősökre talált, e sorok írója pedig a remek cikk témának.
Székely Viola azt tervezi, hogy igény szerint tart még Budaörsön egy-két, a mostanihoz hasonló ingyenes LEGO® Serious Play® workshopot, és bízik benne, hogy ha megismerik a városban lévő szervezetek, cégek, akkor egyre több helyre fogják hívni ezzel a programmal. A „játékhoz” minimum 6-7, de maximum 12-13 ember kell, mert kevesebb fővel nem épül csapat, ha meg többen vannak, már nem jut egy-egy résztvevőre elég figyelem.
„A LEGO® Serious Play® módszer célja az üzleti teljesítmény növelése. Azon a meggyőződésen alapul, hogy egy adott szervezeten belül mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy hozzászóljon a vitához, és hozzájáruljon a döntésekhez és az eredményekhez. Ebben a LEGO elemek csak egyfajta katalizátorok, amelyek olyan beszélgetéseket-folyamatokat indíthatnak el, melyekre korábban nem volt példa” – olvasom a speciális legócsomag hirdetésében. „A tényleges előnyök teljes kihasználása érdekében azonban célszerű a módszertant képzett LEGO® Serious Play® facilitátor vezetésével használni” – írják meg. Mint ami Viola is. Ez így van.
